Hidak Komárom-Esztergom megyében (Esztergom, 2001)

dr. Tóth Ernő: Összefoglalás

Összefoglaló ÖSSZEFOGLALÓ Komárom-Esztergom megye mai területe csak egy része az állam-alapításkorinak, többször változott területük. A földrajzi adottság, mely befolyásolja az út és hídépítést is, szintén változott a Dunától északra fekvő területen. Meghatározó vízfolyások a Duna, s ennek mellékfolyói a Vág, a Nyitra, Zsitva Garam. A Duna mellett már a római korban fontos út vezetett: a limes-út. Az észak-déli irányú forgalom csomópontjai a dunai átkelőhelyek: Komárom és Esztergom voltak. A terepadottságok jó lehetőséget nyújtottak a Buda és Bécs közötti forgalomra. A tatárjárás előtt a legfontosabb útcsomópont az országban Esztergom volt. A mai megye területén több római építésű híd helye azonosítható (pl. Almásfüzitő) és ismert a Tata-Szőny (Brigetio) közötti vízvezeték (aquaduct) is. Esztergomban a város kapuinál okleveles adatok szerint már a 13. században biztosan álltak hidak. Bánhida (1288) az ott lévő Átalér hídjáról kapta nevét. Nemcsak kisebb hidakról vannak korai tudósítások, hanem arról is, hogy Mátyás király (15. század) Komáromnál hídépítésbe kezdett, halála miatt azonban a munka abbamaradt. A török hódítás (1526 után) Esztergomban 1585-ben a törökök, Komáromban pedig 1589ben a magyarok építették - a külföldiek által is megcsodált - hajóhidakat. 1600. körül épült és ma is áll Esztergomban a 11. sz. út alatt a kétnyílású boltozat, mely valószínűleg hazánk legrégibb hídja. A 18. században több boltozat volt, a mai megye területén 20 kőhíd jele található az 1795-ben készült térképen. Naszályon valószínűleg legkésőbb 1727-ben, Tatán 1755-ben épült boltozat, ez utóbbit, mint több más tatai hidat Fellner Jakab építette. A Marhahajtó úton Nagyigmándon impozáns kétnyílású kőhíd volt, ennek ma már csak a pillére áll. Ma is állnak viszont kétnyílású boltozatok a megyében Tatán Únyon és Vértesszőlősön. A hidak zöme természetesen a 19. század előtt többnyire fából épült: 1795-ben 153 hídból 127 faanyagú volt. Egyedülálló érdekességű volt Komáromban a Vág-Dunára tervezett billenthető, illetve emelhető híd. Esztergomnál 1842-ben ismét hajóhíd épült. Kiemelkedően szép tervek maradtak a garamkövesdi (1874) és a kéméndi Garam-hídról. Mindkettőt Prokopp János megyei mérnök tervezte. A vashídépítés első nagy alkotása a sarlóalakú, kéttámaszú rácsos szerkezetek sorozatából álló komáromi Duna-híd volt (1992). A Feketeházy János terve szerint készült négynyílású (4x100 m) híd két szélső nyílása ma is áll. Ezzel a Duna-híddal egyidőben a vasút felett is rácsos acélszerkezetű híd készült. Esztergomban 1895-ben lett kész a komáromihoz hasonló, ötnyílású Duna-híd. Ezeket az ötletes, igényes kivitelű hidakat Gregersen, illetve Cathry Szaléz és a Magyar Államvasutak Gépgyára építette. Építésével egyidejűleg 40 m nyílású KisDuna-hidak is készültek. Vasúti Duna-híd is épült (1909) Komáromnál, a közúti hidakhoz hasonló, kialakítással. A vasbeton is korán megjelent a megye hídépítésében: jelentős gerendahíd volt a kéméndi (24+30+24 m) Garam-híd, mely 1906ban épült és a garamkövesdi háromnyílású felsőpályás vasbetonhíd (40 m-es nyílásokkal). Bánhidán 1908-ban háromnyílású felüljáró épült a Budapest-hegyeshalmi vasútvonal felett. Az előregyártás is igen korán megjelent, dr. Zielinski Szilárd terve szerint, a komáromi Duna-híd pályaszerkezetének korszerűsítésekor 1914-ben. A II. világháború előtt épült vasbetonhidak közül 23 ma is áll; főutakon a nagyobbnyílásúak sajnos a háborús pusztítás áldozatai lettek. 1938-ban lett kész 146