Hidak Zala megyében (Zalaegerszeg, 2004)

dr. Tóth Ernő: Bevezető

Bevezető A megyei hídtörténeti sorozat tizenkettedik kötete ez a könyv - a többihez hasonlóan - minden érdeklődő számára áttekintést kíván adni, gazdag illusztrációval, megadva a forrásokat, ezzel megkönnyítve a további kutatást. Nagy és nagy múltú a megye hídállománya: már az 1. században híd állt a Zalán a Borostyánúton Zalalövőnél, a 13. századtól pedig több település (Kehida, Andráshida, Barlahida, Mándhida, Zágorhida) hídjáról kapta nevét. A mainál jóval nagyobb megye területén sok fahíd épült kisebb patakokon, valamint a Kerkán, a Zalán, a Murán és a Dráván is. 1784-ben a hadmérnökök 572 hidat tüntettek fel az I. katonai felmérésen. Tomasich János megyei mérnök gyönyörű térképe (1792) az úthálózatról, hidakról, a vízfolyásokról élvezetes képet ad, akárcsak az 1832-ben elkészült „úttabella", melyben már 196 boltozat is szerepel a 347 fahíd mellett. A boltozatok sorában a legjelentősebb volt az ötnyílású zalalövői, melynek méretei impozánsak voltak, figyelemreméltó ebből a korból a hegyesdi, diszeli, káptalanfai, nemesbüki, melyek közül csak a zalalövői nem található meg ma az utakon. Igaz, a megye területének 1946-50-ben bekövetkezett zsugorítása miatt az említett szép boltozatok közül ma három Veszprém megyét gazdagítja. Vas- és acélhíd viszonylag kevés épült a megyében, ezek közül a megye mai területén, napjainkban csak két közúti híd (Balatonmagyaród/Hídvég és Letenye) áll. A vasúti acélhidak száma ennél nagyobb (egy Mura, öt Zala, öszszesen kilenc). A vasbeton hídépítés Wünsch rendszerű hidak építésével 1892-ben kezdődött, a Zielinski Szilárd tervezte hidak közül csak egy áll Kehidakustánynál (1913-ban épült), s az 1920-as évek nagy hídépítési alkotásaiból is csak egyetlen nagyobb Zala-ártéri (ma Zala-) híd maradt Alibánfánál. 1945 márciusában mintegy 200 híd pusztult el, a jelentős hidak közül csak két Zala-, illetve Zala-ártéri híd maradt épen (Alibánfa, Zalaszentgrót). Az újjáépítés hatalmas feladat volt, ezt provizóriumok építésével kezdték, majd nagy ütemben épültek újjá az elpusztított hidak. Az újjáépítés keretében újszerű vasbeton hidak épültek (előregyártott és feszített is), 1955től pedig a kis- és középméretű hidak korszerűsítése volt rendkívül sikeres (1955-60 között 101 híd épült). A letenyei Mura-híd 1961-ben épült újjá, s feltétlenül említést érdemel, hogy 1977-ben már nem volt fahíd a megyében. Hosszasan lehetne sorolni a fontos és érdekes eseményeket és adatokat, ezeket az olvasó megtalálja a könyvben. Említést érdemel, hogy bőséges forrásanyag maradt a Zala Megyei Levéltárban (főleg 18001850 és 1890-1949 közötti időszakról), a Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény, a Zala Megyei Állami Közútkezelő tervtárában és még sok helyen. A feldolgozásban nehézséget jelentett, hogy a megyében mintegy 1000 híd van, s ezek közül igen sok több évszázada fennáll. Ezért, valamint azért, mert hiányoznak adatok, s a rendelkezésre álló idő korlátozott volt, nem törekedhettünk a teljességre, megadtuk azonban mindazt a forrást, mely segítséget nyújthat a további kutatásban. A fotók, térképek, források rendelkezésre bocsátásáért köszönetemet fejezem ki a Balatoni Múzeum, a Deák Ferenc Megyei Könyvtár, a Göcseji Múzeum, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény, a Közlekedési Múzeum, a Magyar Olajipari Múzeum, a MÁV Rt. központi tervtára, a Thury György Múzeum, valamint a Zala Megyei Állami Közútkezelő Kht. a Zala Megyei Közlekedési Felügyelet, a Zala Megyei Levéltár, a 5