Pest megyei és Budapesti hidak (Budapest, 1997)

dr. Gáll Imre: Kompok

KOMPOK Megszűnt az átkelőhely Verőce és Kisoroszi között, melyet még a rómaiak építettek s melyről az előző fejezetben már megemlékeztünk. A rómaiaknak egyébként minden olyan ponton adva volt a dunai átkelés lehetősége, ahol egymással szemben mindkét parton őrhelyeik álltak, tehát Vácon, Dunakeszin, a főváros több pontján, a Szentendrei Dunaágban több helyen stb. Mindezek az átkelési lehetőségek a népvándorlás korában megszűntek. Kisoroszinak, a Szentendrei sziget csücskén fekvő községnek elengedhetetlen szükséglete a külvilággal való kapcsolat s ezt évszázadokon át csak révekkel lehetett biztosítani. A községnek „ősidőktől fogva" réwámjoga volt, s azt a szentendrei Dunaágon hasznosította és jelenleg is gyalogrévként hasznosítja. A rév jelentőségét a Tahitótfalunál épített híd némileg csökkentette, de ma is működik. Tahitótfalunál az első világháború előtt szűnt meg a komp közlekedés, amikor a Szentendrei szigeten fekvő Tótfalu és a pilisi parton fekvő Tahi puszta között épült Duna-híd révén létrejött az összeköttetés a Duna jobb partjával. A kompjárat ősidőktől foga Tótfalu község jogosultsága alapján működött és mindvégig a község tulajdonában volt. A révjog hasznosítását a község vállalkozók útján biztosította. A vállalkozó köteles volt a kompot működtetni, számadás kötelezettsége nélkül. A híd leírását lásd az Egyedi hídleírások c. fejezetben [7]. Szigetmonostor községnek, mint a Szentendrei Dunaág mellett fekvő településnek is „örökidőktól fogva" révjoga volt, amit hasznosított. Ez idő szerint komp működik a szemben fekvő Szentendre partja és a község között. Szentendre község egy 1773. évi kiváltságlevél alapján bírt révjogot, melynek alapján Szentendre és Szigetmonostor között tartott fenn járatokat. Ugyancsak Szentendre határában bírt révjogosultsággal a Kalocsai Érseki Uradalom, melynek révjogát a Helytartótanács 1785-ben elismerte [1]. Ez a rév az előbbitől eltérő helyen de ugyancsak Szentendre és a vele szemben lévő szigetpart között működött. A két szentendrei rév közül csupán az első állta az idők múlását, ez idő szerint gyalogrévként továbbra is működésben van. Újpest község 1864-ben kapott engedélyt rév működtetésére. Az adománylevél tartalmára csupán következtetni lehet, miután 1874-ben, amikor tűz ütött ki az újpesti levéltárban, az adománylevél eredeti példánya elégett. A község a révjogát vállalati úton hasznosította és a járatok a káposztásmegyeri csárda és Pünkösdfürdő között keresztezték a Duna mindkét ágát, a Szentendrei szigetcsúcs kerülgetésével. Ma a Budapesti Közlekedési Vállalat révhajója bonyolítja le a gyalogosforgalmat. Régebben, amikor a Szentendrei sziget dél felé vándorlása még nem kényszerítette a révhajót a szigetcsúcs kerülgetésére, ez a rév mint „Megyeri rév" működött. Ezen a helyen a honfoglaláskor is fontos átkelőhely volt. Az Árpád korban itt lehetett a szláv révészek telepe és a vámhely [9]. Az újpesti szigetet a parttól elválasztó Hajógyári Dunaágban is közlekedett kompjárat az újpesti parttól a szigeten lévő sporttelepre. (Az 1930-as évek egyikében itt történt egy nagyobb, halálos kimenetelű komp-baleset). Buda és Pest között, Széchenyi Lánchídjának megépítése előtt, mindenkor volt kompjárat vagy hajóhíd, ha azt a harci cselekmények nem akadályozták. A Tabánnal szemben a mai Március 15. téren állt Contra-Aquincum erődje, ahol a Duna a legkeskenyebb, itt révátkelő volt ősidők óta. A középkorban a pesti rév működött itt; a Margit sziget alatt pedig a jenői, kisjenői rév üzemelt [9]. A hajóhidat a két város ősidők óta elismert jogán, vállalati úton hasznosították. Amikor a Lánchíd az 1836. évi XXXVI. törvénycikk alapján megépülhetett, a törvényhozásnak gondoskodnia kellett a két város kártalanításáról, a kompközlekedés megszűnése folytán elmaradt haszon miatt, ami meg is történt. A török megszállás idejében, tehát a XVI. és XVII. században a hajóhidat a törökök megbecsülték és fenntartását megkívánták. Még Buda ostromának kezdetén is létezett ez a fontos összekötő kapocs a Duna két partja között. De amikor a császári seregek a XVII. század végén visszafoglalták Budát, az ostrom alatt tönkrement hajóhidat nem állították helyre, úgyhogy 106