Hidak Jász-Nagykun-Szolnok megyében (Szolnok, 2000)

dr. Tóth Ernő: Hidak a művészetben

HIDAK A MŰVÉSZETBEN A hidak mindig is foglalkoztatták a művészeket, érthető, hogy ebben a megyében, ahol már 1562-ben állt egy nagy Tisza-híd, az irodalomban, majd a képzőművészetben számos emlék maradt. „De már Szolnokból Török Czauzoktul érkezik egy egy levél /Az híd czinálásra Acz Kovácz munkára s feles Embert küldenél jó az Szolnoki híd, de hitetlen Czauz Említésre méltó Lehnhardt céhlevele (1824-27.) melyen boltozott hidat is ábrázol, a Bügét, s azt a városképet mutatja, amelyet Verseghy Ferenc a város szülötte megénekelt: „itt hempelyeg enyves iszapjaim á Tiszaviz; itt omlik ölébe Zagyvának. Egybegyűlt vizeinn á szőke folyónak a szép híd... " [4]. A szolnoki Tisza-híd környezetét különösen Tisza-híd Szolnok. Lenhardt Sándor rézmetszete (1827), Történelmi Képcsarnok ő ezt helyben nem hadgya / szegény. Embereket veri és kergeti mód nélkül hábotgatja..."[l). Igen sok várábrázolás is készült a szolnoki várról és környékéről, melyen a Zagyván és Tiszán álló hidakat lehet látni. Egyes ábrázolások hitelessége kétséges, az azonban más forrásokból is bizonyítható, hogy Tisza- és Zagyva hidak 1550., illetve 1562. óta folyamatosan voltak. Ismerünk korrekt hadmérnöki rajzokat, a veduták (városképek) több tekintetben kedvesebbek [2, 3]. A Tisza-híd környéke 1847-ben (Lipcsei Illustrirte Zeitung) 67