Hidak Fejér megyében (Székesfehérvár, 2006)
A megye adottságai
A megye adottságai lefolyástalan jelleget. A másodlagos lecsapolási munkák során a Sárrét legnagyobb része szárazzá vált, a terület mezőgazdaságilag hasznosítható lett. A Sárréten a Sárvíz völgyében 1772-ben indult az első jelentősebb vízrendezési munka, amely megszakításokkal 1938-ig tartott. Az 1947. évi árvíz bebizonyította, hogy a vízelvezetés a Sárvíz folyón nem elégséges. A Sárvíz völgyben két főcsatorna fut: a Nádor és a Malom-csatorna. Az utóbbi Szabadbattyán és Cece között húzódik. A Malom-csatorna ma már elveszítette korábbi jelentőségét, medre eliszaposodott, az eredeti célt, a Nádor-csatorna mentesítését ma már nem tudja betölteni. A Mezőföld vízfolyásokban elég szegény területén kisebb-nagyobb mocsarak találhatók. A lecsapolások előtti idők vízrajzát ma is nyomon lehet kísérni, a lefolyástalan, vagy rossz lefolyású árterek ma is behálózzák a folyóvölgyeket: a Siót, a Sárvíz vidékét, a Bozót-patak környékét, a Kapos-mellékét, a Bentapatak mentét, a Szent-László és a Váli-víz völgyét. Fejér megye vízrajza a 19. században A Mezőföld jó termőföldjein és dús legelőin az emberek a földművelésből és az állattenyésztésből tartották el magukat. Keleten a Duna mintegy 50 km hosszban a megye természetes határát alkotja. A partokon bokorfüzes és ártéri erdő található. A Rácalmás-Kisapostag-Dunaújváros szakaszon holtágak és szigetek alakultak ki. A vízi klíma dús vegetációt és tipikus ártéri állatp > .Wt Földrajzi adottságok világot eredményezett. A Duna a halászoknak biztosított jó megélhetést. A Duna-parton ma is sok halászcsárdát találunk, ahol jellegzetes halételeket kóstolhatnak meg a vendégek. Fejér megyét nyugat felől a Kelet-Bakony nyúlványai szegélyezik. A Bakony növényvilága igen gazdag, a területen nagy részét erdő borítja. A sűrű erdők jó búvóhelyet biztosítottak a kurucoknak és a császári csapatok elől bujkáló szegénylegényeknek. Sobri Jóska és Savanyú Józsi voltak a leghíresebb betyárok a környéken. Az iszkaszentgyörgyi magas erdőket a monda szerint éppen a betyárok miatt irtatta ki a gróf. A táj települései honfoglalás-, illetve Árpádkori eredetűek. A Vértes-hegység északról határolja a megyét, a Bakonytól a Móri-árok választja el. A hegység déli részét növényritkaságai és értékes élővilága miatt 1976-ban nyilvánították védetté. A 15035 hektáros Vértes Tájvédelmi Körzet Magyarország kiemelkedő természeti értéke. A vértesi erdők kitűnő vadászterületnek számítanak. Már a római korban is vadásztak itt. Ennek emlékét őrzi a Diana istennőnek szentelt barlangszentély és a Pusztavámon talált Diana szobor. A terület királyi erdőbirtok volt a középkorban. Gyakran vadászott Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás király a vadban gazdag erdőkben. A megélhetést a hegyvidékre jellemző erdei munka, faipar, mész-és szénégetés biztosította. A kiránduló ma is találhat működő faszénégetőket. A vértesi legelőterületeket az ősi rideg szarvasmarha-és rackajuhtartás újjáélesztésével hasznosítják. A csákvári Báracházi-barlangban világviszonylatban is jelentős őslénymaradványokra bukkantak, melyek a hajdani tengerről, trópusi éghajlatról szolgáltatnak bizonyítékot. Ugyanebben a barlangban jégkorszaki emlősök csontjait, a megye legkorábbi, 5030 ezer éves emberi maradványait találták meg. A Velencei-tó kb. 12-15 ezer éve alakult ki. A hajdan háromszoros nagyságú tó területe ma 26 km 2 , és Magyarország harmadik legnagyobb állóvizének számít. Az egykor Fertőnek nevezett tó a krónikák tanúsága szerint olasz telepesektől kapta a nevét. A tavat északról Magyarország egyetlen őshegysége, a Velencei-hegység határolja, mely Közép-Európa legrégibb geológiai képződménye, az ország egyetlen önálló őshegysége. Felszínén az ősi Variszkuszi-hegység különlegességeit is megcsodálhatjuk, ezek az ingókövek, az állatalakzatokat formáló sziklacsoportok. A Velencei-hegység fő tömegét gránit alkotja, melynek jellemzője, hogy a földtani mozgásoknak legjobban ellenáll, ezért itt található Nadapon az országos „0" szintezési pont. A gránithegység legmagasabb pontja a Meleg-hegy (352 m)
