Hidak Csongrád megyében (Szeged, 2003)

A megye adottságai

A MEGYE ADOTTSÁGAI FÖLDRAIZI ÉS VÍZRAJZI ADOTTSÁGOK zömében 1867-re befejeződtek. A mártélyi átvágás 1889-ben készült el. A megye területén összesen 11 kanyart vágtak át, ezzel a folyószakasz korábbi hossza 58 km-rel rövidült. Térségünkben a szabadságharc után megkezdődtek a töltésépítések is. A Tisza bal partján a töltéseket 1895-ig folyamatosan építették. A Maros torkolat alatti árvíz mentesítési munkák már 1816-ban megindultak és az 1840-es évekre összefüggő töltés állt a Maros és Tisza folyók mentén, melyeket az 1880-as években kötöttek össze. A Szeged alatti gyálai átmetszés torkolatának az 1910-es években történt lezárása után a folyóval párhuzamosan kialakított védtöltéssel a Szeged-paphalmi töltésszakasz alvógáttá vált [6]. A Maros folyó alsó alföldi jellegű vidéke az 1700-as évek elején ugyanolyan elvadult, mocsaras táj volt, mint az Alföld Tisza-járta vidéke. A Marosnak az 1750-es években történt feltérképezését követően az 1850-es években indult meg a szabályozása, a túlfejlődött, átszakadás előtt álló kanyarulatok átvágásával. Lippától a Maros torkolatáig 33 mederátvágás készült, melyből 15 román területre esik. Az átvágásokkal a folyószakasz 88 km-rel rövidült, magyarországi szakaszának hossza 49,6 km, ezen hosszon belül 21,2 km-en magyar-román határfolyó A Maros torkolat jelenlegi helyének meghatározására 1854-ben született döntés, a tiszai betorkollásnál 1890-ben épült meg a Maros torkolati osztómű. A folyó kisvízi szabályozása az 1870-es években kezdődött meg. Ezt követően nagyobb szabályozási munkákra, Apátfalva és Makó térségében néhány összefüggő kanyarulat rendezésére 19601975 között került sor. A Maros rendezése korabeli térképen (Koszta József Múzeum) A Maros Makó környékén 1864-ben (Hadtörténeti Intézet és Múzeum) A Maros menti területek védelme érdekében korábban kiépített védelmi műveket 1858-tól kezdődően kezdték megerősíteni [6]. A tározóterületek elzárása folytán a Tisza víztömege közvetlenül zúdult a Tisza alsó szakaszára. Jól mutatják ezt a csongrádi és szegedi vízállásmérések eredményei. Minden egyes nagyobb területű ártér mentesítése az alsó szakaszon az eddigi legmagasabb árvizet meghaladó vízállást vont maga után. Ilyen „minden eddigit meghaladó" árvízszint volt mérhető az 1876., 1879. és 1881. években, így esett az árvíz áldozatául 1876-ban 1330 km

2 föld termése és 1879-ben Szeged 11