Hidak Bács-Kiskun megyében (1999)

Bevezető (dr. Tóth Ernő)

Bevezető Örömömre szolgált, hogy immár a hetedik megyei hídtörténetként szerkeszthettem ezt a könyvet, a 40. alkalommal megrendezendő Hídmérnöki Konferenciára. Ez a könyv is minden érdeklődő számára áttekintést adó, gazdagon illusztrált "képeskönyv" és egyben forrásmű kíván lenni, megadva a további kutatáshoz a forrásokat. Az anyaggyűjtésben nehézséget okozott, hogy Bács-Kiskun megye mai területe csak 1950-ben alakult ki, s az útfenntartó szervezet is többször változott, ezért a hídnyilvántartások, tervek, törzskönyvek nem álltak teljeskörűen rendelkezésre. A megyei hídtörténet kutatásában Tóth László Bács-Kiskun megyei, és Mészáros János Pest megyei utak történetét feldolgozó műve mellett dr. Gáli Imre Régi magyar hidak című könyve és Hargitai Jenő 25 éve szorgalmasan készített hídleírásai voltak a kiinduló művek. Az önkormányzati, vasúti hidak történetéhez külön segítséget kellett igénybe vennünk. E könyv megírásában a szokásosnál is többen vettek részt: Asbóth Miklós, a Kalocsai Nagy Lajos Könyvtár igazgatója, dr. Bárth János muzeológus, dr. Csatári Bálint egyetemi tanár, Darabosné Bujdosó Zsuzsa hídmérnök, Dobra Jánosné a MAV Rt főmunkatársa, Gál Zoltán újságíró, Hargitai Jenő ny. mérnök, Heltai Nándor könyvtáros, Molnár Péter ügyvezető igazgató, Polgár József mérnök, Sági Jenő ny. vízügyi szakaszmérnök, Szabó László múzeulógus, Szászi András a Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény vezetője, dr. Szőke Klára jogtanácsos. A levéltári anyagok gyűjtésében Kerekes Magdolna, dr. Váczi Tamás működött közre. A kiadói munkát a Kecskeméti Lap- és Könyvkiadó Kft. szervezte, külön köszönetemet fejezem ki Farkasné Pásztor Jolánnak. A nyomdai előkészítést a PCFilm Stúdió (Németh Lajos), a nyomtatást a Lajosmizsei Nyomda végezte. Ezúton is hálásan köszönöm mindannyiuk áldozatos munkáját. A könyvben szereplő fotók, képeslapok, tervek rendelkezésre bocsátásáért külön köszönetemet fejezem ki dr. Domanovszky Sándor igazgatónak (Ganz Acélszerkezet Rt), Gyulavári Józsefnek (Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóség), dr. Jankó Annamáriának (Hadtörténeti Múzeum), dr. Kuczi Károlynak (Kalocsai Ersekségi Gazdasági Levéltár), Lakatos Istvánnak (MAV RT Hódmezővásárhelyi PGF), Lóránt Klárának (Bozsó Gyűjtemény), Mihályka Tibornak (Tolna megyei Állami Közútkezelő KHT), Romsics Imre igazgatónak (Viski Károly Múzeum, Kalocsa), Szászi Andrásnak (Közúti Szakgyűjtemény), Szecsei Istvánnak (Jász-Nagykun-Szolnok megyei Állami Közútkezelő KHT), Székelyné Körösi Ilonának (Kecskeméti Katona József Múzeum), Szilágyi Rékának (HM Szentgyörgyi Albert Repülőezred), dr. Tóth Ágnesnek (Bács-Kiskun megyei Önkormányzat Levéltára). A könyv lektorálását dr. Tráger Herbert végezte, s ő készítette az összefoglaló németre fordítását neki, valamint Darabosné Bujdosó Zsuzsának és Molnár Péternek köszönöm, hogy nagyban segítették munkámat. Mint a könyv szerkesztője és részbeni írója néhány megjegyzést kívánok tenni. Bács-Kiskun megye hídállománya nem tartozik a legnagyobbak közé, ám a Duna- és Tisza-hidak kiemelten fontossá teszik e megyében a hidakkal való foglalkozást. Meglepetés, hogy a korai boltozatokról több levéltári és más anyag is előkerült. A megye hídtörténetét kutatva feltétlenül kiemelendő, hogy a megye szinte mindig élenjárt a hidak építésében, az új technológiák alkalmazásában. Budapest alatt 1909-ben itt épült az első vasúti híd a Dunán, 1930-ban pedig az első közúti híd Dunaföldvárnál. Az első Monier-rendszerű vasbeton híd Solton épült 1889-ben és az első VJünsch-rendszerű vasbetétes boltozat 1893-ban Miske mellett. A tranzverzális út részeként megépült tiszaugi híd az alkalmazott acélanyag tekintetében volt újdonság. A második világháború pusztításai után nemcsak a hidak újjáépítésében voltak nagy eredmények, hanem az újszerű technológiák kipróbálásában is, így 1949-1950-ben két hazai (Böröcz) rendszerű utófeszített híd épült elsőként az országban Szabadszálláson, illetve Fülöpszálláson. A világ ötödik, a kontinens második alumínium hídja 1950-ben épült Szabadszállás mellett, 1953-ban pedig az elsők között Hoyer-rendszerű előregyártott tartós hidak épültek Kalocsa határában. Hosszan sorolhatnám, hogy hány neves tervező, kivitelező működött a megyében, nem kívánom azonban a bevezetőt hosszúra nyújtani, remélem, hogy e könyvet olvasva minden érdeklődő talál hasznos információkat a megyei hidakról. A könyv felépítésében nagyjából az eddigi gyakorlatot követi, ám néhány eddig hiányzó fejezet is bekerült (Nepomuki Szt. János szobrok, vízrendezési munkákról áttekintés, stb.). A teljességre nem törekedtünk, igyekeztünk ízelítőt adni a különböző korokban épült, különböző technológiájú hidakról, remélem, hogy a megadott irodalom további kutatásra serkenti az olvasókat. Dr. Tóth Ernő 7