Hidak Bács-Kiskun megyében (1999)

Egyedi hídleírások (Hargitai Jenő, Heltai Nándor, Molnár Péter, Polgár József, Szászi András, dr. Tóth Ernő)

Egyedi hídleírások kémiai felületkezelést kapott. Az alapozás cinkkromátos mázolás volt, a hossz és a kereszttartókon, valamint a korlátokon kísérletképpen bauxitvörös alumínium-bronz fedőmázolás került. A híd negyedrészén semmiféle mázolást nem alkalmaztak, az anyag korrózióellenállásának megállapítása céljából. A helyszínen teljesen összeszerelt hidat síkalapozással készült vasbeton hídfőkre emelték be. A hídszerkezet műhelymunkáinál, és a helyszíni szerelésnél is rendkívül előnyös volt annak kicsiny térfogatsúlya, úgyhogy az egész 8500 kg súlyú (hasonló vasszerkezet kb. 18700 kg lett volna) összeszerelt hidat állványozás nélkül drótkötelek segítségével egyszerre lehetett beemelni az egyik partról, egyegy bik felállításával. A híd átadására 1950. december 23-án került sor. A próbaterhelésnél alkalmazott jármű egy 13 tonnás MUNKTELLS henger volt. A főtartón mért lehajlási értékek kb. 21%-kal kisebbek voltak a számítottnál. A híd tehermentesítését követően még kb. fél óráig a szerkezet tovább emelkedett 0,5 mm-t. A híd első időszakos hídvizsgálatára 1959-ben került sor. Az Alumíniumipari Kutatóintézet időközben kifejlesztette az ún. köldökfejű szegecstípust, melynek alkalmazásával sor került az ideiglenesen beépített acélcsavarok kiváltására. A csavarok kicserélése után került sor az újabb próbaterhelésre, melyet egy 8 t összsúlyú 4,0 m tengelytávú gépkocsival végeztek el. A mérések közben közepes harckocsikból (30 t) álló alakulat haladt át a hídon. A harckocsik hatására 1,2-1,5 cm közötti lehajlást mértek. Maradó alakváltozást nem tapasztaltak. A vizsgálat megállapította továbbá hogy a híd korrózióvédelmét fel kell újítani. A következő vizsgálatra 1965 szeptemberében került sor. A vizsgálat megállapította, hogy az alumínium szerkezet több helyen erősen korróziónak indult. A tartószerkezeten helyenként "kivirágzások" találhatóak, melyek statikailag még nem veszélyesek. Javasolták a korrózió védelem felújítását, ami azonban ezúttal sem történt meg. Az 1976 augusztusi újabb korróziós vizsgálat a károk folytatódását állapította meg. A "kivirágzásokon" túl jelentős mértékű réteges felduzzadást is tapasztaltak. Javasolták a sérült részek kivésését, statikai vizsgálat elvégzését a gyöngített keresztmetszetekre, valamint a korrózióvédelem felújítását. A hibák megszüntetése, kivitelező hiányában elmaradt. Az 1980-as évek elejére a híd teherbírása napról napra csökkent. A forgalom, valamint a járművek összsúlyának növekedése szükségessé tette egy nagyobb teherbírású híd építését, ami 1983ban meg is kezdődött. Mivel az új híd a régi helyén épült, ezért az alumínium hidat átemelték a már megépült terelőútra hídprovizóriumnak. Az új híd átadását követően 1984-ben az alumínium hidat a partra emelték és a terelő utat elbontották. A híd évekig kereste a helyét ahol még szolgálhat. Kisforgalmú útra akarták tenni, de nem tudták elszállítani egyben. Hosszában kettévágva kerékpárút hidat készültek készíteni belőle, de a szakszerű vágás nem ment. Végül szerencsére megtalálta végleges helyét a kiskőrösi Közúti Szakgyűjteményben műszaki emlékként. A híd a Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény ben IRODALOM: [1]. Dr. Haviár Győző: A szabadszállási alumíniumhíd építésénél szerzett tapasztalatok MTA Műszaki Tudományok Osztálya közleményei VI. 1952 [2], Dr. Gállik István: A szabadszállási alumíniumhíd története. A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény évkönyve 1981-1986 [3]. Kurucsai Pál : Szabadszállási alumíniumhíd építése és az üzemeltetés közbeni tapasztalatok Közi. és Mélyéptud. Szemle 1987. 2.szám [4]. Hargitai Jenő Szabadszállási közúti /alumínium/ híd építése a Dunavölgyi főcsatorna felett. Kézirat Közúti Szakgyűj temény 116