Páll Gábor: A Budapesti Duna-hidak története (Lánchíd füzetek 6., 2007)

III. FEJEZET: A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ PUSZTÍTÁSA - A HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE - III. FEJEZET: A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ PUSZTÍTÁSA - A HIDAK ÚJJÁÉPÍTÉSE

DANUBIUS jelige Páll Gábor: A budapesti Duna-hidak története csökkentett szélességnél csak 13,0 m lett: 1,0 + 11,0 + 1,0 m beosztással. A hídon két villamosvágány átvezetését is előirányozták, s előírták a szigeti lejáró befejezését is. A híd vasszerkezetét 1949-50-ben gyártották, és folyamatosan szállították a helyszínre, ahol azután helyére is szerelték. A szerelés a többtámaszúság következtében végig gémes darukkal, szabadon volt végezhető, ami a munkát igen nagymértékben meggyorsította. A szabadon kinyúló konzolokat segédjármokkal támasztották meg ott, ahol a konzolok szabadon már nem voltak növelhetők. A gémes Derrick-daruk a főtartó darabokat maguk elé rakták le, majd az összeszegecselés után a mozgó daru pályáját is előbbre vitték. Az eredetileg tervezett keresztkötésekből a belső főtartók külső oldalán csak akkora csonkok készültek el, amelyek a konzolosan túlnyúló pályalemezt és járdát alátámasztják. Teljesen újonnan kellett megépíteni a híd hiányzó pesti feljáróját, amely a híd forgalmát a Hungária-kőrútba vezeti. A hatalmas munkát kereken 2 év alatt, 1949-50-ben végezték el és az új hidat 1950. november 7-én adták át a forgalomnak. A hídnak a város két északi munkás- és gyár negyedének összekapcsolása szempontjából igen nagy jelentősége van, s egyszersmind öszszeköti a jövő gyorsforgalmi útvonalait; a Hungária körutat a Vörösvári illetőleg a Bécsi úttal. Nagy hosszúsága folytán befejezése még csökkentett méretekkel is kétszer annyiba került, mint amennyit a tervek alapján a Boráros téri híd újjáépítésére irányoztak elő. Az építkezések során 1500 m

3 faanyagot használtak fel és kereken 9000 tonna acélt építettek be. 9. A Petőfi híd Amikor a Boráros téri Duna-híd újjáépítésének végleges terveit elkészítették, már egy igen nehéz és körülményes munkaszakasz elvégzése volt a hídépítők mögött: elvégezték a híd vas-szerkezetének kiemelését, amelynek során a régi főtartók nagyobb részét ismét felhasználható állapotban, épségben tudták a Duna medréből visszanyerni, így a pótlandó anyag súlya csak mintegy 2800 tonna volt. ' Az Árpád hidat 1950-1957 között Sztálin hídnak nevezték. Az eredeti kéziratban a híd valamennyi említési helyen ezzel a névvel szerepel. 160