Hajós Bence: HÍDJAINK. A római örökségtől a mai óriásokig (Budapest, 2007)
Tartalomjegyzék
A „középső" budapesti Duna-híd - sorrendben a negyedik közúti híd - 1903-ban készült el. Tervezésére a Fővám téri (Ferenc József) híddal együtt írtak ki tervpályázatot. A híd a maga idejében a világ legnagyobb nyílású, egyúttal igen szép lánchídja volt. Ezt a címet csak 1926-ban hódította el egy brazíliai, ráadásul igen csúf híd. Budapesten ez az egyetlen híd, amelynek nincs mederpillére. A hidat Czekelius Aurél, Gállik István és Beké József tervezték. Az alépítményi munkákat Gross E. és társa, valamint Fischer Henrik vállalatai végezték. A felszerkezetet a Magyar kir. Állami Vas-, Acél- és Gépgyár építette. Építés közben gondot okozott a budai hídfő mellett feltörő meleg víz, ami kisebb csúszást okozott. Ennek megakadályozására a hídfő előtt, a rakparti út alá ún. előépítményt, a hídfő tetejére pedig szobortalapzatnak nevezett pótsúlyokat helyeztek el. A felszerkezet szerelése teljes beállványozással történt, a hajózás számára külön hidakat építettek be az állványba. 98 Epú/t: 1964 Tervező: újjáépítés: Uvaterv, Sávoly Pál vezetéséve! Kivitelező: újjáépítés: Hídépítő Vállalat, Penkala Tibor, Petik Ernő; MÁVAG, Fekete János, Domanovszky Sándor A felszerkezet rácsos merevítő tartója folytatólagos, 44 + 290 + 44 m támaszközű. A 11 m széles útpálya és a két, egyenként 3,5 m széles gyalogjárda is a merevítő tartókon belül helyezkedett el. A villamos vágányai az útpálya szélein voltak. A többi hídhoz hasonlóan 1945 januárban ezt is felrobbantották. A roncskiemelés nehézsége és a helyreállítás mikéntjéről folytatott viták miatt a híd csak 1964 novemberében nyílt meg újra. A belvárosi templom közelsége miatt a pesti feljáróba elleníveket kellett beiktatni, Budán pedig korszerű, keresztezésmentes csomópont épült, különleges vonalvezetésű vasbeton hidakkal. Az új hidat az Uvaterv (Sávoly Pál) tervezte. A forgalom igényei miatt a villamossal együtt hat forgalmi sávra volt szükség, ezt a hagyományos lánchíddal nem lehetett kielégíteni. Ezért a régi méretek megtartásával kábelhíd épült, a felfüggesztéseken kívül elhelyezett járdákkal. Az új útpálya szélessége 18,20 m, a villamosvágányok a középre kerültek. A pályaszerkezet ortotrop rendszerű, jól fel lehetett használni a Szolnokon szerzett tapasztalatokat. A réginél szélesebb (27 m) és nagyobb teherbírású híd mintegy fele mennyiségű (6300 t) acél felhasználásával épült. A hídfőket a kábelek lehorgonyzásához teljesen át kellett építeni. A felszerkezet szerelése szinte teljesen állvány nélkül történt. A szerelőszőnyeg segítségével szerelt főkábelekre függesztő kábelekkel szerelték fel a pályaszerkezetet, 10-10 m hosszú egységekben, két (100 tonnás) úszódaruval. A szerkezet szerelés közben folyamatosan változtatta alakját, ezért az elemek közé ideiglenes csuklókat iktattak be. A fővállalkozók a Hídépítő Vállalat és a MÁVAG voltak. A kelet-nyugati metró megépítése lehetővé tette a villamosvágányok eltávolítását (1973-75), miáltal jelentős hibaforrások szűntek meg. A későbbiekben jelentős felújítási munkák történtek, így 1999-ben a vasbetonjárdák átépítése is. 44. Erzsébet híd \ világcsúcs régi Erzsébet lánchíd méltó utóda