Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 11. szám - KÖZÉLET - Székely Kiss Edit: Úti élmények „Csángliából”
&%éÁe/y KjfötM J avagy Ki vagy Te moldvai csángómagyar? „Ha nem tü Kárpátok Keté szakagyatok Miinköt Moldovába Veszni ne hagyatok” (Duma-lstván András) Ez a kérdés valószínű sok emberben felvetődik Magyarországon, mert a Duna TV, az ml és m2 egyre gyakrabban tűzi műsorára a moldvai csángómagyarokat bemutató filmeket. Illik „Szent István népéről” (magukat nevezik így) annyit tudni, hogy a Szeret, Moldova, Tatros, Tazló folyók völgyében élnek a történelmi Magyarország határain kívül. Őseik nagy valószínűséggel az etelközi magyarok „maradékai”, akiknek a száma századokon át az Erdélyből kimenekültekkel bővült.(Talán nevük is az „elcsángál” szóból ered ) Anyanyelvűk megmaradásában ez a tény domináns szerepet játszott. A legtöbbet tette a csángómagyar kultúra megőrzéséért és népszerűsítéséért Domokos Pál Péter, akinek segítőtársa volt ebben az egri születésű Rajeczki Benjámin. Elődjük a klézsei pap, Petrás Incze János gyűjtötte össze elsőként népdalaikat, népballadáikat a 19. században, amelyet ők ketten közös műben dolgoztak fel. Napjainkban a figyelem egyre jobban a moldvai csángókra irányul. E folyamat elindításában nagy szerepe volt Halász Péternek, aki a Duna TV vallási és oktatási osztálya főszerkesztőjeként sokat tett azért, hogy így legyen. Van bepótolni való bőven, hiszen a rendszerváltás előtt agyonhallgatott téma volt. Ki hinné, hogy még a történelem szakos tanárok sem tudhattak a létezésükről. A „szocialista táborban” a proletár internacionalizmus eszméje olyan jól működött, hogy azokat a bátor kutatókat, akik be mertek menni Moldovába, nemcsak Romániában, de még Magyarországon is börtönbüntetéssel sújtották. Kallós Zoltán, Halász Péter, Csorna Gergely és más néprajzkutatók a hatósági tilalommal dacolva végezték értékmentő munkájukat. Nekik és a Svájcban élő dr. Komlós Józsefnek nagy szerepe volt abban, hogy az Európa Parlament napirendre tűzte a moldvai csángómagyarok helyzetének tárgyalását és nem fogadta el azt a román hivatalos álláspontot, miszerint a csángók elmagyarosodott románok. Ajánlásként fogalmazták meg a magyar nyelvű tanítás és misézés lehetővé tételét. Hogy sikerül-e feltartóztatni az elrománosodás folyamatát e századok óta magára maradt népnél, nem tudhatjuk. Sokan vannak, akik kételkednek megmaradásukban és már lemondtak róluk. Ha nem cselekszünk, bizonyára beteljesedik a jóslat, hiszen az utolsó órában vagyunk a lehetőséget illetően. Tudjuk, hogy a 300.000 főnyi katolikus vallású népből, akik biztosan magyarok vagy magyar származásúak - és mintegy szigetet képeznek az ortodox környezetben -, már csupán 60-80 ezren beszélik a nyelvújítás előtti, archaikus magyar nyelvet. Eddig a vallásuk révén tudták anyanyelvűket megőrizni, illetve annak köszönhetően, hogy 68 XI. évfolyam 11. szám-2001. november
