Új Hevesi Napló, 11. évfolyam, 7-12. szám (2001)
2001 / 10. szám - VERS, PRÓZA - Barcs János: A tetovált ember
Cziller üzemvezető úr, meg a tagbaszakadt Hargittai főművezető, egyre-másra hozták magukkal a pesti grundokról toborzott munkanélküli futballistákat. Amazok boldogan jöttek is a jó pénz, az új ruha és az NB-III-as fütball-lehetőség reményében, abba a különleges faluba, Csányoroszóba. Hozták a pesti fiúkat, hogy mielőbb legyen jó futballcsapata a DENDRÁNAK, a Fűrészüzemnek. Igaz, úgy általában legyöngült, háború utáni fiúk voltak ezek. S először is jól föl kellett javítani és minden érkezőt újba öltöztetni: s lehetőleg egyformába. Néhány hét, s különlegesen elit alakulattá változott az újonnan szerevezett futballcsapat a DENDRA - csányoroszói székhellyel. Tibi ekkor volt tizenhat éves. Gyönge fizikumú beesett szemű újpesti gyerek. Jó ideig sem ő, sem Kulcsár Dani nem kerültek be a csapatba. Legtöbbször csak egymást bámulták a pályaszéli kispadon. Akkor már nagy baj volt a csapat tájékán, ha az ő játékukra igényt tartott a Cziller úr. Csak néha kerültek be a csapatba. Tibi azonban egy idő után egészen bejátszotta magát a nagy csapatba. S amikor egyetlen meccsen három nagy gólt rúgott Bacsának a legjobb csapat kapusának, többé ki sem hagyták a csapatból. Kulcsár Dani hamar föladta a futball iránti vágyódását. Tovább is bokszoló maradt és a szülőfaluja bokszcsapatában versenyzett. S mint igazán jól képzett ökölvívóra néztek föl rá a barátai. Ellenfelei is egyre jobban tisztelték, és féltek a találkozástól, a szorítókbani partnerei. A legjobb bajnokverés a csapatban az ő nevéhez fűződik. Az idő nem állt meg, és Tibiből előmunkás lett a rönktéren, Dani meg a következő nyárra kilépett a csányoroszói cégtől. Otthagyta az Ormánságot, ifjúsága, fiatal idejének első munkaállomását. Elfelejtette Tibit és a többieket, a futballistákat, Czilleréket, Jámborékat, hegedűs „heksáékat”. Ezerkilencszázötvenháromban találkoztak újra, egészen véletlenül Tibivel, az egykori munkatárssal, a sporttárssal. Nagyon sötét éjszaka volt azon a napon. A közeli laktanyában a takaródét rég elfújták a Duna-parti egységnél. Kulcsár Dani Dunakesziről biciklizett Újpest felé, dinamófénnyel. A Vízmüvek körül járhatott, amikor durrdefektet kapott az első kereke. Ijedtében akkorát káromkodott, hogy csaknem kiesett a biciklije nyergéből. Maga mellett, abroncson tolta a biciklijét, s mint akinek nincs jobb dolga, közben fütyörészett. Nem messzire tőle, imbolygó viharlámpás lovaskocsik álltak az útszélen. Az egyik fogat Pest felé, a másik csapat Vác felé mutató rúddal. Dani jól látta a lámpafényben, hogy az egyik igazi parasztszekér, a többi meg amolyan Belsped-fogat, erős lovakkal. A parasztszekér előtt két gyönge, beesett horpaszú nóniusz. A Belsped-fogatok előtt meg, két- két gőzölgő sárga muraközi toporog a fogat előtt.- Jó estét! - köszöntötte Dani a két embert, akik egymás tenyerébe csapdosva egyezkedtek a holdvilágnál.- Jó estét! - fogadták egyszerre a köszönést az egyezkedők. Közben a parasztember jókorát odacsapott a feszes hámban álló sovány nóniusz tomporára. A fáradt sovány ló fölhorkantott, s a rúdra csüngő fejét egy pillanatra fölkapta.- Kulcsár Dani! Nem lehet igaz! Téged látlak valójában?!- Láthatod. Igen, én vagyok életnagyságban, egy rozoga biciklivel oldalamon. Lerobbantunk még a kanyarban. Durrdefekt...- Ne menj tovább gyalog! Várjál meg - mondta Tibi. - Nemsokára megyünk. De várd meg, amíg megegyezek evvel a vén majommal - súgta oda Tibi. Kulcsár Dani alig tudott szóhoz jutni, csak állt megrökönyödve, s a derekához döntötte a kidurrant kerekű biciklit. Nézte a két embert a sötétben imbolygó viharlámpa fénye alatt.- Háromezer! - ütött tenyerébe az ismeretlen parasztembernek. Új Hevesi Napló 35
