Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 12. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: A másik Lenkey III.
saját alakulatához.61 Lenkey Károly gyakorlatilag a 10. huszárezrednél csak 1849. április 21-től május 14-ig szolgált.62 így aztán, alig egy hónap múlva, Lenkey Károlyt áthelyezték, s 1849. május 2-től a 13. huszárezred parancsnoka lett.63 Áthelyezésével kapcsolatban Kossuth ezt írta Mészáros hadügyminiszternek 1849. május 4-én: „Felszólítom Tábornagy Urat, mint ideiglenes hadügyminisztert, hogy Mezey a 10. huszárezred alezredesét, tekintve eddig érdemdús szolgálatát, de különösen méltányolva a harctéren, jelesen Mezőkövesdnél tanúsított ritka vitézségét, ezredessé, s a nevezett ezred parancsnokává kinevezni, a kinevezési oklevelét ellenjegyzésre megerősítés végett hozzám áttenni, - ellenben a nevezett ezred jelen parancsnokát Lenkey [Károly] huszárezredest, mint azt a hadügyminisztérium már elébb elterjesztette, a 13.számú huszárezredbe hason[\6] minéműségében [beosztásban] áttenni, s ezt mielőbb foganatosítani szíveskedjék. ’’ Lenkey Károly visszaemlékezéséből tudjuk, hogy 1849.április 29-én Vácon Kmety György hadosztályparancsnok parancsba adta katonáinak, hogy a hadosztály induljon útnak. Lenkey sem tudta az induláskor, hogy menetelésük célpontja Buda várának ostroma lesz. Tény, hogy átkeltek a Dunán és Esztergomba, majd innen Buda alá vonultak. Részt vettek alakulatával a Buda várának ostromában.65 Budán kapta az értesítést, hogy a hadügyminiszter rendeletileg áthelyezte a 13. huszárezredhez (Hunyadi-huszárok). Lenkey Károly memoárjában leírja, hogy ezután összehívta az ezred tisztikarát, felolvasta előttük a rendeletet. Ezt követően még aznap a tisztikar két tagja Lenkey Károly időskori mellképe 1874-ből. megjelent Lenkeynél, átadták neki a kérvényt, Vasárnapi Újság, 1874. május 31. melyben a tisztek arra kérték a hadügyminisztert, hogy vonja vissza Lenkey áthelyezését, mert ővele annyira meg vannak elégedve, vele kívánnak szolgálni olyannyira, ha nem maradhat a helyén, akkor a teljes tisztikar kész elhagyni az ezredet. Lenkey ezt követően újfent összehívta a tiszteket, s mondván, bármely sérelmes is lehet az egyénre a miniszteri rendelet, a haza ügye előbbre való, az ezred nem marad tisztikar nélkül. Megegyeztek abban, hogy a tisztek elállnak a lemondási szándékuktól, a nyilatkozatot Lenkeynek adják emlékbe, ki a szavát adta: mindaddig előléptetést el nem fogad, míg a kormány őt az ezredéhez vissza nem helyezi.66 Ezután Lenkey Károly felkereste Pesten Kossuth Lajos kormányzót, s kérte a visszahelyezését a 10. huszárezredhez. Kossuth azt akarta, hogy ne idézzen elő viszályt a hadseregben, ezért Lenkey is elállt az azonnali visszahelyezéstől. Kossuth úgy kivánta a helyzet visszásságát megoldani, hogy felajánlotta Lenkey számára a tábornoki előléptetést, ő viszont ezt, a tisztikarnak tett ígérete alapján, nem fogadhatta el.67 A történetet Lenkey elmondásából ismerjük, aki viszont: „... nem lévén több teendője Ó-Budán, következetesség szempontjából pedig új ezredéhez, a Hunyady huszárokhoz nem mehetett, miért is átköltözött Pestre, bevárandóan közeljövő eseményeit. ” Ezt követően egy délután öccsével, Lenkey János tábornokkal kimentek a Városligetbe a lábtörést szenvedett Damjanich János tábornokot meglátogatni.”68 Nehéz Lenkey Károly félreállítását az adatok hiányával magyarázni. Bár felmerül a gyanú, hogy nála is érvényesült az a hivatásos tisztek közt meglévő szemlélet, amely 38 X. évfolyam 12. szám —2000. december
