Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 11. szám - KÖZÉLET - Abrakovits Endre: Erdélyi tájakon II.
Abkarovits Endre Úti beszámolóm előző része Pünkösd szombatjának előestjénél ért véget. Az ünnep - tervünknek megfelelően — Csíkszeredában köszönt ránk, melynek egyik külvárosa, Csíksomlyó az a hely, ahol évente sor kerül a híres búcsúra, mely mára nemcsak egyházi ünnep, hanem a világ magyarságának pártoktól, államoktól, felekezetektől független legnagyobb tömegrendezvénye. Természetesen első helyen változatlanul a katolikus egyház, s azon belül a székely magyar katolikus hívők nagy ünnepe. De napjainkra már több annál! Sok országban kialakult valami nemzeti búcsújáróhely az előző évszázadokban, de a magyaroknak nem volt egy olyan jelentőségű helyük, mint a lengyeleknek Czestochowa, vagy a spanyoloknak Compostela. Mostanában viszont egyre inkább Csíksomlyó kezdi betölteni ezt a szerepet, ami azért is érdekes, mert a nyugati kereszténység legkeletibb részén található településről van szó. A zarándoklat a kilencvenes évek kezdetétől öltött tömegesebb méreteket, de a hagyomány több évszázadra megy vissza, nem is tudni pontosan, hogy meddig, de már 1444-ben pápai bulla tesz róla említést. Pedig ekkor még nem is létezett a ma látható csodatévő kegyszobor, s a János Zsigmonddal vívott csatára is, mellyel manapság gyakran hozzák összefüggésbe a zarándoklatot, majd csak egy század múlva kerül sor. Akkor még egy gótikus templom állt a mai kegytemplom helyén, mely Hunyadi János támogatásával épült fel. Már akkor is volt a ferenceseknek kolostora itt, sőt a Kárpátok túloldalán, Bákó városában is. A középkorban is Sarlós Boldogasszony volt a templom védőszentje, ami nem véletlen, hiszen amióta első királyunk Szűz Máriának, a magyarok Nagyasszonyának ajánlotta országunkat, kultusza mindenfelé az országban erős volt, talán megelőzve a gótikában az ezerháromszázas években egész Európában felerősödő Mária-kultuszt. Ezen a helyen azonban ez láthatóan korábbi pogány hiedelmekkel is vegyült, melyek a mai napig továbbélnek, mind a ,3abba Máriá”-ról szóló történetek, mind a hajnali napbanézés formájában, akkor is, ha ezek már pogány és keresztény elemek keveredését mutatják. (Pl. a felkelő napban a csángók a Szentlelket jelképező galambot vélik látni.) Valószínű, hogy korábban egy pogány termékenység-istennőt tisztelhettek itt, hiszen a hely igazi búcsús napja július 2., azaz az Erzsébetet áldott állapotban felkereső Mária látogatásának ünnepe. A csodatévő Mária-szobor eredete is bizonytalan. Valószínűleg 1510-15 táján, helyi mesterek keze által született a gyönyörű hársfaszobor. Jobbjában királyi pálcát, bal karján a kis Jézust tartja Mária, miközben a holdsarlón áll, melynek közepén bajusztalan férfi feje látható. Öltözete a Nap, koronáján csillagok vannak. A török hódítások idején keletkeztek ilyen Napba öltöztetett Asszony szobrok. Egyes teóriák szerint a szobor eredetileg Bákóban állhatott, s ezért zarándokolnak a moldvai csángók hozzá a mai napig. A történelmi események csak később kapcsolódtak Csíksomlyó nevéhez. 1567-ben János Zsigmond fejedelmet tartóztatta fel a katolikus székelység a Hargita-hegység egyik átjárójában, s erre a győzelmükre (is) emlékeznek azóta a pünkösdi zarándoklattal. A ii. Új Hevesi Napló 55
