Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 8. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - S. Szabó Péter: „Litániába szedtem minden kedvességét”
&. Szabó Péter , ^ítánidAa, ijedtem nwnd&n /cedueááérfét Prohászka Mária-litániája Prohászkának a Szent Szűz iránti tisztelete és szeretete lelki életének egyik legkarakterisztikusabb összetevője. Naplójegyzeteiben rendszeresen felbukkannak a Szent Szűzzel kapcsolatos elmélkedések, meditációk, imák, fohászok. Alkalmat adnak erre a liturgikus év Mária-ünnepei, Krisztus életútjának állomásai, de ezektől függetlenül is találhatók ilyen témájú feljegyzések. Saját lelki beállítódása mellet, ami mindig is döntő nála, közrejátszhatott ebben az országban a vallásosság a lelkiség egyik kitüntetett iránya ilyen természetű. O is érezhette és ezért hathatott rá, amit Mindszenty József hercegprímás így fogalmazott meg: „Csodálatos fonala a magyar történelemnek a Mária-tisztelet. Ahogyan a Duna kiemelkedik vízhálózatunkból, úgy emelkedik ki szélességével és mélységével a Mária-tisztelet a történelmünket átjáró sok egyéb szellemi, lelki folyamatból. ” (Mindszenty József: Emlékirataim, Bp. SZÍT, 1989. 198.0.) Több aspektus is kínálkozik annak a Mária-tiszteletnek a megragadására, amely Prohászka naplójegyzeteinek sűrű Mária-idézéséből elénk tárul. Képek egymásutánjából rakható össze egy tabló, mely Máriát életútja különböző helyszínein és állomásain követi. Alakjának, jellemének, lelki tulajdonságainak vonásai állnak össze szép, kivételes egyéniséggé, s ezt a szép alakot virágok, színek, természeti képek sokasága övezi. De a sokfajta Mária-közelítés egyik pregnáns, nagyon szép tendenciája abban ragadható meg, hogy a naplójegyzetek sokaságából szinte egy Mária-litánia bontakozik ki. Részint deklarált, világosan megfogalmazott szándékkal, 1888 az az év, amikor a szokásosnál is gyakrabban fordulnak Mária felé gondolatai. Augusztus 13-án jegyzi be naplójába, hogy „Édesanyám meghalt augusztus 2-án, csütörtök éjjel 11-kor.” (Prohászka Ottokár: Naplójegyzetek, szerkesztette: Barlay Ö. Szabolcs, Frenyó Zoltán, Szabó Ferenc, Szeged — Székesfehérvár, AGAPÉ, Távlatok, 1997. Második, javított kiadás, l.k. 191.0.) Nem tudni, közrejátszott-e ez az őt nagyon fájdalmasan érintő esemény abban, hogy ettől kezdve megsűrűsödnek a Szűz Máriával kapcsolatos bejegyzések. Ugyancsak augusztus 13-án írja, hogy „Közeledik Szűz Mária dicsőséges napja, (augusztus 15., Nagyboldogasszony - Sz.P.). Izzik lelkem ég már szívem.” (i.m. l.k. 192.o.) Ezután egy szeptember 12-i bejegyzés következik: „ Szűz Mária nevenapján nagyon korán reggel fölkeltem, hogy Zselizre menjek, ahol prédikáltam." (u.o.) Négy nap múlva (szeptember 16-án: „Mily bensőséggel írom e sorokat. Ma van a Szent Szűz hét fájdalmának ünnepe. Nagyon belehatolt telkembe szeretete, gyengédsége, fönsége. Litániába szedtem minden kedvességét. Szép lélek! Tiszta szeplőtlen! Tavasz lehelete, árnyékos liget illata! Tündöklő lélek. Harmat arc! Érintetlen lehelet! Liliomkehely! Színekkel játszó gyöngy! Fátyolos mély kellem!... De én is jövök őszintén a Szent Szűzhöz, s azt mondom: édesanyám, a hívő lelkesülés eszménye, valamennyi emberi küzdelmek győzelmi jelvénye, minden heves, izzó, nyögő, amellett mosolygó áldozatos lélek édes nagyasszonya, ó gyámolíts... ” (i.m. 1 .k. 193.0.) Prohászkát tehát litánia alkotásra késztetik a Szent Szűz iránti tisztelet és szeretet gazdagon hullámzó érzelmei. Itt, a deklarált és kinyilvánított szándékú „litániába szedésnél” ezeket a jegyeit ragadja meg Mária „kedvességének”. De a litánia folytatódik. A nem deklaráltan és nem tudatosan litániaírásra szánt naplójegyzetekben is. Hisz már 36 X. évfolyam 8. szám - 2000. augusztus
