Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 4. szám - SZÍNHÁZ, ZENE - Jámbor Ildikó: A felmagasztosult hazaszeretet
SUN] jámbor Ildikó Y'///SS/S, Jókai Mór: A kőszív ember fiai az egri Gárdonyi Géza Színházban A magyar irodalom klasszikusait még annak is illik ismemi, aki nem vallja be. Nincs róla hivatalos statisztika, de sejthetjük, hogy az érettségizett lakosságnak is kevesebb, mint a fele találkozott Jókai Mór: A kőszívű ember fiai című regényével könyv-alakban. A romantikus történetből készült játékfilmet (Várkonyi Zoltán rendezésében) viszont már annál többen látták, a hazai felnőtt lakosság egyszer mindenképpen. A téma ideidézése tehát a Millennium évében, a szabadságharc 152. évfordulójának előestéjén mindenképpen időszerű, és sikerrel kecsegtet. Ám - mint az ilyesfajta klasszikus művek színrevitelekor ez lenni szokott, éppen ez a buktató is. Sikerül-e hasonló minőséget teremteni élményben, emóciókban, mint amit a történettől elvár az igényes közönség? Az egri Gárdonyi Géza Színház március 14-i premierjén a Megyei Művelődési Központ dísztermében ezúttal a várt hatás beigazolódott. S hogy ez így történt, annak legalább három elemét kell itt hangsúlyozni. Pályi András író kezében a sokszálú cselekmény, az anekdotikus elemektől gazdag, és szélsőséges megoldásokban bővelkedő irodalmi anyag színművé fejlődött. Sikerült megtalálnia és a dikcióban felerősítenie azokat a dramaturgiai csomópontokat, melyek hitelessé, s egyszersmind követhetővé teszik az özvegyen maradt nemesasszony, Baradlay Kazimimé (Jónás Gabriella) és fiai családtörténetét, mindezt belehelyezve a XIX. század magyar polgári forradalmának történelmi tablójába. A színpadi átdolgozás feszes szerkezetű, mégsem elnagyolt, a párbeszédek élnek, s különösen a három főszereplő férfi esetében a jellemek árnyalt kibontására is van lehetősége a színészeknek. A rendező Beke Sándor irányításával, Varga Andrea segédletével (gondolom, némi művészi, alkotói diktatúrával) hihetetlenül fegyelmezett és feszes játéktempót sikerült felvennie a társulatnak. A viszonylag kevés akciót a szellemesen (a terem hosszában) kialakított játéktérben a jelenetek térbeli mozgatásával tették hatásosabbá, s ennek volt alárendelve a zenei háttér és a fénytechnika. A siker harmadik eleme részben az igazgató-főrendezőt, részben a társulatot dicséri: Beke Sándor igazgatásának harmadik évében (épp a színház-átalakítás viszontagságos, albérleti körülményei között) elmondható, hogy az egri csapat igazi társulattá kovácsolódott, ahol a fő és mellékszereplők egymás iránti figyelme és szolidaritása, a főbb szerepeket játszók szárnyaló tehetsége, s a kisebb szerepet alakító müvésztársak alázata és feltétlen odaadása sikeres összjátékot teremt. (Igazi társulata van tehát megint Egernek. Örülünk felette, s mindjárt ott az aggodalom: a fenntartók a vezetők, a közönség, a kritika morális felelőssége. Csak így megmaradjon!) A darab cselekménye (miként a regényé) Baradlay Kazimir (Győrvári János) halálával kezdődik. A Habsburg-birodalomhoz feltétlenül hü megyei főispán feleségével kemény végrendeletet közöl: fiainak biztonságos jövőt, megélhetést szán az osztrák birodalomban. Ödönt (Bregyán Péter) Oroszhonba küldte, távol szerelmétől, a felforgató eszméket hangoztató falusi pap (Balogh András) leányától, Arankától (Ráduly Katalin). Új Hevesi Napló 81
