Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: Huszonnyolc szavazattal bukott meg Egerben Jókai
c7ípor ölemér (É^fpuMonnyo/c ixavaxatfa/ />ttÁ:o/t -mesj 'érper/)en ^(JdÁxu 1887-ben választási küzdelemben font Eger népe. 1861 óta a hároméves időszakokban mindig ellenzéki jelöltet választott országgyűlési képviselőjévé Eger, s most a kormány egy világnevet dobott a választási küzdelembe, Jókai Mór nevét. Hétszer győzött az ellenzék és most bukjék el? Ilyen fogcsikorgató elszántsággal vetette be erőit az ellenzéki negyvennyolcas párt Csiky Sándorral az élen, és felhasznált érvet, támadási felületet, még az antiszemitizmust és a vallási türelmetlenséget is, mondván, minek hozzanak ebbe az érseki városba református jelöltet? Ez az érv annál meglepőbb volt, mert a kormánypárt élén Babies János kanonok állt. A jelölőgyülés a volt Schwarcz-féle gőzmalom udvarán, a mai postahivatal helyén zajlott le, ami nem kevés antiszemita megjegyzésre adott alkalmat. 1887. június 12-én érkezett Egerbe Jókai, hogy elmondja programbeszédét. Az Eger című ellenzéki lap így számol be a fogadtatásról: „Az extracúg”, a különvonat, befutott, s Jókai fiatal könnyűséggel lejtett a reá várakozók elé (hatvankét éves volt akkor), s miután dr. Danilovics Pál vármegyei tiszti főorvos üdvözlésére költői lelkesedéssel válaszolt, kegyteljesen fogadta az óriási koszorút, amelyet három fiatal kisasszony nyújtott át neki. Ezeket nyomban egy-egy puszival jutalmazta meg, sőt hajlandónak mutatkozott a többi, körülálló hölgyeket is hasonló hazafiúi kegyben részesíteni, ha nem tart tőle, hogy kifáradnak kenetteljes ajkai. Elöl a lovas bandérium. Pór suhancok, eléggé tiszta vasárnapi lábravalóban, mintegy húszán. Igaz, hogy a lovak vedlett szőrű, kiálló bordájú taligás gebék voltak, de azért elég jól fickándoztak a - kormánypárti abraktól. Kocsikon ültek a menet résztvevői, körülrajongva a versenyfutó utcagyerekektől, akik tele torokkal éltették - Szederkényi Nándort. (Mert hogy el ne felejtsük, az ellenzéki jelölt Eger addigi képviselője, Szederkényi volt, a város és a vármegye neves történetírója.) A cikk nyíltan sérelmezi a választásokkal kapcsolatos visszaéléseket: „hová lett a hatezer forint, amit a kormánypárt a múlt héten kapott?”, „Ötven forintokat ajánlanak azoknak, akik kitűzik a Jókai-zászlót.”. A tisztviselők korteskednek legjobban, mert fegyelmivel, áthelyezésekkel fenyegetik őket. A kortesek felkeresték a borosgazdákat, hogy boraikat drágán megveszik, ha Jókaira szavaznak. A legnagyobb zavart az okozta, hogy Jókai Kassán is fellépett, és a kassai választók előtt kijelentette, hogy ha megválasztják is Egerben, a kassai mandátumot fogja megtartani. A cikk végül ezt írja: „Őszintén sajnáljuk Jókait, kinek mint nemzeti irodalmunk egyik legkiválóbb bajnokának, s ez idő szerint vezérének, halhatatlan irodalmi érdemei iránt a legnagyobb tisztelettel viseltetünk, hogy a kormánypárti elbizakodottság országszerte tisztelt nevét használta fel arra, hogy városunkban a társadalmi nyugalmat fölzavarja, a polgárság közt évtizedek óta fönnálló egyetértést, bizodalmát és szeretetet széttépje.” Ezután az előcsatározás után július 17-én felvirradt a nagy nap, a szavazás napja. Nyílt szavazásos rendben adták le szavazataikat az ellenfelek. Az ellenzék a piacra vonult, a kormánypárt a védettebb helyet, a városháza udvarát választotta. Közben jártak-keltek a szimatoló kémek, elhallani, hogyan állnak a dolgok a másik oldalon, hiába húzódott a két hadállás között katonai kordon. 6 X. évfolyam 4. szám - 2000 április
