Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 2. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Kemény László: Anonymus nyomdokain
A magyar hadak és segédhadak a honfoglalás előtt 862-től „meghívásos alapon” már megfordultak a Kárpát-medencében. Ez egyben azt is erősíti, hogy Etelközben már nem nagyon lehet kazár függőségről beszélni. Sarkéi várának felépítése - a magyarok ellen - arra enged következtetni, hogy a magyar-kabar szövetség és a kazár kaganátus között feltételezhetően valamiféle „palotaforradalom” zajlott le. Az is köztudott már, hogy a magyarságba - identitásának megőrzése mellett - Európa keleti, Volgán inneni területén — hun-onogur népek, horezmi kabarok olvadtak be és sodródhattak velük keleti szlávok is követve a honfoglalókat. A fentebb említett fenyegető veszedelmek az újhaza elfoglalásának ébrentartására késztették Almost, Árpádot és vezérkarát, jóllehet egy régebbi hazát - ez esetben Etelközt - feladni mindig fájdalmas, az új megszerzése - mint ismeretlen - sok veszélyt rejteget. Ez még akkor is igaz, ha Árpád - Anonymus nyomán - hivatkozik arra, hogy ez a föld az ősapjáé, Attiláé volt. Mindezek együttesen a tudatos, előre elhatározott haza megszerzésére való törekvést jelentik, jelentették. A besenyő támadás - mint olyan - csak felgyorsította, siettette az eseményeket. Györffy György utal arra, hogy Árpád és serege elkerülte a besenyők támadását, és a bolgárokon a Kárpát-medencében Árpád fölényes győzelmet aratott. Vajon Leventének és seregrészének - Bizánci meghívásra - bolgár földön való harcai, győzelem, majd vereség 894-ben nem tudhatók-e be a honfoglalók előcsatározásai egyikének? Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a Dunától keletre elterülő Kárpátmedence túlnyomó része a bolgárok, Simeon kán birodalmát képezte akkortájt. Ha számos érv támogatta meg Árpád és vezéreinek tudatos honfoglaláskori tervét, akkor vajon szabad-e feltételeznünk, hogy Árpád már felsorakoztatta seregének részeit a besenyő-bolgár támadás előestéjén valahol Verecke előtt a Kárpát-medence birtokbavételére? A besenyő-bolgár támadás következtében az Etelközben lévő népeknek nem maradt más irány, mint a Keleti-Kárpátok szorosain át való gyors behatolás, korlátozott katonai fedezet mellett. Árpádnak és seregének elsőrendű feladatai közé tartozott az itt lévő bolgár katonai erők lekötése, majd legyőzése. Az Ungi részekről, majd a Bodrogközből valahol Karos és Sátorhalom, Sátorhely környékén átkelve legcélszerűbbnek a Bodrog és a Zempléni-hegyek védelme alatt való gyors előretörés mutatkozott, ki a Szerencsnél kezdődő síkságra. (Anonymus szerint mindez a Salánhoz való követjárással esett egybe.) A Zempléni-hegyek és a Bodrog határolta szűk folyosó - „korridor” - a nomád harcmodor alkalmazására nem megfelelő terület, arról nem is beszélve, hogy 40-50 ezer harcos lovának dús legelőre volt szüksége, ami itt szintén nem volt biztosított, ellenben Szerencs és a mellette elterülő síkságra kiérve mindkettő megadatott. Ha Árpád gyorsan és biztosan akart leereszkedni az Alföldre más útirányt nem választhatott. Ebből eredően a Tisza bal partja, a szabolcsi és a nyírségi részek számításba sem jöhettek. A követjárás személyei Ond Tárcái és Ketel főemberek voltak. Nevüket Szerencs szomszédságában Ond és Tárcái nevű községek őrzik. Honnét kaphatta Szerencs a nevét? Miért volt nagyjelentőségű hely a honfoglalás kezdetén? Anonymus maga nem volt stratéga, még akkor sem, ha Árpád vezéri képességeit szervező tehetségét oly kézzelfoghatóan írja is le. Ugyanis Árpád és vezérkara Szerencset illető tartózkodásánál időzavarba kerül. Mindössze pár napig tartóztatja Árpádot, főembereit és seregrészeket Szerencsen, holott, leírásából következően ez akár több hétig is eltartott, amint a későbbiekben látni fogjuk. Új Tevesi Napló 43
