Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 11. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: A leszámolás
Gondoljuk végig, egyetlen példa felidézésével mit jelentett akkor, 1850-ben, ilyen kinyomtatott strófák olvasása, mint Tompa Mihály: A gólyához Repülj, repülj! És délen valahol A bujdosókkal ha találkozol: Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk, Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...! Sokra sír, sokra vak börtön borul Kik élünk, járunk búsan, szótlanul; Van aki felkél és sírván megyen Új hont keresni túl a tengeren. A menyasszony meddőségért eped, Szüle nem zokog holt magzat felett A vén lelke örömmel telik. Hogy nem kell élni már sok ideig... Elévülhetetlenek Jókai Mór érdemei az 1850-as esztendőtől. Tény, hogy hozzá hasonló nyílt vakmerőséggel, kihívóan, szemrehányó daccal, őszinte fájdalommal senki nem mert, senki nem tudott akkor elbeszélő prózát írni. Elég, ha az 1850 július közepén megjelent Forradalmi és csataképek 1848 és 1849-ből (1850 novemberében már németül is megjelent Lipcsében), valamint az 1850 október végén kiadott Egy bujdosó naplója c. köteteit említjük. A nemzetet elsirató, az ellenállás erkölcsiségét demonstráló, azaz a vállalható ma- gatartásmodelleket kínáló irodalom rendkívül népszerű lett. Ez a kor az elnyomatás kora felgyorsította az irodalmi kultuszok intézményesülésének a folyamatát. Látványosan jelzik ezt a folyamatot Vörösmarty Mihály (1855-ös halála), az 1859. évi Kazinczy-centenárium. Ezek az ünnepségek a nemzeti erények megtestesítőjeként ünnepelt írót tárnak elénk, kialakulnak az irodalmi kultuszok, az ahhoz kapcsolódó szertartásrend elemei, mint az emlékünnepély, szobor- és panteonállítás, díszkiadások megjelentetése. Az aradi vértanúk közt van magyar, német, szerb, horvát születésű hadvezér és közepes tábornok, forradalmár és királypárti, de egyek voltak az igaz ügy szolgálatában, az emberi tisztességben, a katonai becsületben. Nem véletlenül terelte össze és ítélte halálra őket a győztes hatalom: a „forradalmi hidra" fejét akarta levágni. „Egy évszázadig nem lesz több forradalom Magyarországon, ha kell, a fejemmel szavatolok érte, mert gyökerestől irtom ki a gazt" - így hivalkodott Haynau, de a történelem nem neki adott igazat, hanem azoknak, akiket vérpadra küldött, és akik tiszta szívvel és emelt fővel álltak bíráik és hóhéraik elé, azzal a gondolattal, hogy „ mit Istennek megfejthetetlen végzése reánk fog mérni, tűrni fogjuk férfias elszántsággal s az öntudat azon boldogító reményében, hogy az igaz ügy örökre veszve nem lehet Az utókor nem tud mindenkinek név szerint emléket állítani, de 1849. október 6-a nemcsak Batthyány és az aradi tizenhárom, hanem a névtelen hősök hazaszeretetét, helytállását is példázza számunkra. Ezért október 6-i ünnepségen fejet hajtva tisztelettel adózunk nem csupán a szimbólummá magasztosult aradi vértanúkra, hanem az 1848-49-es küzdelmes évek minden névtelen hősére, áldozatára. 50 IX. évfolyam 11. szám - 1999. november
