Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 12. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Pataky Zoltán: Világnézeti kérdések
élőlény. Ez a kódrendszer hosszas fejlődés után alakulhatott ki, tehát az élőlények a földön csoportosan jelentek meg. Ez ellentmond a teremtéselméletnek. Különös jelentősége van ennek az állításnak az ember esetében. Az első emberpár létezése ugyanis a keresztény és zsidó vallás alappillére. Ha nem létezett első emberpár, akkor nincs bűnbeesés, nincs eredendő bűn, amivel Isten az egész emberiséget büntette. Ehhez a dogmához pedig a keresztény egyházak mindvégig ragaszkodni fognak. Korunkat a világnézetek sokasága jellemzi. Ilyenek: dogmatikus, konzervatív, akadémikus, szkeptikus, objektív, racionális. Példa erre az alábbi eszmefuttatás. 1995 tavaszán a Duna televízió bemutatta a „Hogyan keletkezett a világ” című holland filmet, melyben Dr. Wilder Smith professzor az alábbiakat mondja. Az élet keletkezésének bizonyítására döntő jelentősége van Miller és Fox természettudósoknak, akik feltételezték, hogy ha vízpárából, ammóniából és metánból álló keveréken villamos kisüléseket vezetnek keresztül, aminosavak keletkeznek, amelyek a fehérjék és DNS-molekulák építőkövei. A kísérlet eredményeképpen valóban keletkeznek aminosavak, de ezek jobbra csavarodó spirálban, a DNS-molekulák viszont balra csavarodó spirálban jöttek létre. Smith professzor szerint azonban ezek nem lehetnek az élet építőkövei, mert a fehérjéket balra csavarodó, a DNS-molekulákat pedig jobbra csavarodó spirálok hozzák létre. Szkeptikus nézőpontból megítélve a kísérlet eredményét, ténynek kell elfogadni, hogy elektromos kisülések hatására aminosavak keletkeznek. Azt, hogy milyen feltételek határozzák meg azt, hogy jobbra vagy balra csavarodó aminosav, illetve DNS-molekula keletkezzen, egyelőre nem ismerjük, de biztos, hogy léteznek ilyen feltételek. Isteni beavatkozásnak tekinteni ennek eldöntését a hit által motivált következtetés. A hit és a tudomány elkülönülésére legjellemzőbb példa az az állítás, hogy megtalálták Noé bárkáját, amit a tudomány nem cáfol. Ha a hit állításait ugyanolyan mércével mérné, mint az áltudományokat, akkor azt mondaná: a tenger szintje nem emelkedhet olyan magasra, hogy csak a legmagasabb hegyek csúcsai látszanak ki. Noé nem lehetett képes arra, hogy a Földön élő összes állatból összetereljen két példányt, szétválassza és etesse őket; ez az állatsereglet a ma épített legnagyobb hajóban sem fémé el. Létezik-e kompromisszum a hit és a tudomány Isten létezéséről vallott felfogásában? Létezik, mert a panteizmus filozófiája, bár a természetfeletti Isten létezését tagadja, de magát a természetet Istennel azonosítja. Talán igen, hiszen a hit is ezt hirdeti: „Isten mindenhol jelen van, mennyben, földön és minden helyen.” Ez valóban közel áll a panteista filozófiához. A kereszténység tanítása szerint nincs kompromisszum. A teizmus csak a mindenható és gondoskodó Isten létezését ismeri el, és megköveteli, hogy ezt az Istent imádni kell. A mai kor embere azonban ezt már nem szívesen teszi. Ágh Attila filozófus mondta: „Némán szavak nélkül vonultak ki Európában embermilliók a kereszténységb ől és az egyházból. Levetették a kereszténységet, mint nem megfelelő ruhát, elhagyták az egyházat, mint valami romot, síremléket, mint egy temetőt, amelyet az ember alkalomszerűen, egészen különös alkalmakkor felkeres még, de nem lakik, nem él benne.” Az értelem győzelme volt viszont a II. Vatikáni Zsinat, amely megadta az egyén lelkiismereti szabadságát, rábízva, hogy melyik vallás tanítását fogadja el. Az értelem győzelme volt a Vatikán azon döntése is, amely rehabilitálta Galilei tanítását. Mindezen előzmények után érthető, hogy kölcsönös törekvés nyilvánul meg a hit és a tudomány ellentétének feloldására. A legkiemelkedőbb példája ennek a törekvésnek C. F. Teilhard jezsuita szerzetes, aki mint tudós törekedett az ellentét feloldására. Ezt írta. ,,A tudomány fejlődésének ténye kizár bizonyos Isten elgondolást és néhány imádási formát, mert ezek 40 IX. évfolyam 12. szám - 1999 december
