Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
SfflNHAZ, Hiurawski Iflagäolna TÁNC FIL>M ítettiig portré ^ilmmiitic^cti átjárt ©gtjetem, (?ger Eger nyári programjai között rangos helyet foglal el az évente megrendezésre kerülő Filmművészeti Nyári Egyetem, mely nevével ellentétben szerényen húzódott meg a hozzá képest jelentéktelenebb, olykor vásári színvonalú rendezvények között. Idén huszonnegyedik alkalommal adott otthont Eger ennek a programnak, s mivel jövőre negyedszázados intézményként jubilál, érdemes lesz eltöprengeni azon, vajon hogyan lehetne méltóképpen megünnepelni, a filmekhez pedig népesebb nézőközönséget vonzani. Az ún. művészfílmek nem a széles tömegek számára készülnek, eleve feltételezik az előzetes felkészülést, az elmélyült figyelmet, az új, a különleges befogadásának igényét, a művészetek iránti érdeklődést. De vajon ez azt jelenti, hogy az átlag-néző eleve ki van rekesztve az élményből, vagy hogy már a cím alapján tovább kell lépnie, más, olcsóbb szórakozás után néznie? Különös találkozásokat hozott az idei nyár. Emberi és művészi szempontból egyaránt. A magyar filmművészet két olyan óriása látogatott Egerbe, mint Illés György és Sára Sándor. Illés György jelenléte szinte természetes, hiszen innen származott el és mindig szívesen tér vissza közénk, Sára Sándor viszont igazi csemegével, meglepetéssel szolgált ezen a mini-filmfesztiválon. Indiáról készített filmremeke nemcsak azért különleges a maga nemében, mert egy kis, digitális kamerával készítette, hanem mert megközelítése nem a kívülálló szemlélődőé, hanem a helyismeret hiányában is olyan otthonosan mozog az indiaiak között, hogy egyfajta belső látásmódot sugároz. Erre egyetlen magyarázat akadna, melyet az indiaiak reinkarnációs szemlélete sugall: úgy jár-kel a látszólag idegen, ismeretlen világban, mint aki hazatért és a vele tartó idegeneknek megmutatná a szülőföldjét. Sára Sándor póztalan, egyszerű kifejezésekkel élő, ugyanakkor tiszta látásmóddal élő és ugyanezt sugárzó ember. Ez az igazán nagy művészek sajátja: eljutni a kifejezési formáknak, az önálló formakultusznak arra a szintjére, ahol már minden egyszerűnek tűnik. Az is, ha értő tekintet hatol a szerény látszat-valóság mögé és a maga művészi eszközeivel megvilágítja őket. Olyasmiről kérdezem, ami nem szokványos, nem sablonos. A művész és művészete lényege érdekel, így hát szinte törvényszerűen kikötünk a gyermek- és ifjúkoránál. Meghatározó élményeink, későbbi jellemünk formálói szinte mindig az ifjúságunk idejére tehetők.- Több helyen is éltem, vidéken, falun. Minden egyes lakóhelyem másik nemzetiség életével ismertetett meg. Cigányok, svábok, szlovákok, magyarok világa egyaránt ismerőssé lett. így születhetett meg például a Cigányok című filmem.- Az akkor még természetes fekete-fehér filmen. Milyenek voltak a kezdetek? Hogyan filmezett főiskolás korában, illetve kezdő filmesként?- A főiskolán legelőször is a fotózással kezdtük. Voltaképpen a filmezés alapja is a fotós látásmód. Fényképezőgéppel a kezemben jártam a várost, a vidéket, és fényképeztem.- Ma is szívesen fotózik? 74 VIII. évfolyam 5. szám - 1998 október
