Hevesi Napló, 6. évfolyam (1996)
1996 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Denke Gergely: Mocsáry Lajos nemzetiségi kapcsolatai
Mocsáry Lajos nemzetiségi kapcsolatai Németh László írja, hogy Buda visszafoglalása után megsemmisültek azok a régi olasz- délszláv-magyar-lengyel, sőt cseh-román kapcsolatok, amelyek a középkorban mint egy „keleti Golf-áram” melegítették e táj kis népeinek életét. Oka: a térbe besugárzó Habsburg-politika pusztítása. Visszahúzódott egymástól a horvát és a magyar nép, megszakadt Erdélyben is a magyar, román, lengyel nép egymást kölcsönösen gazdagító értékcseréje. A fajták határain a császári tiszt után a közöny és a bizalmatlanság, majd a gyűlölet lett az őr... A Zrínyiek két népe már mint Jellasics és Kossuth népe állt szemben egymással, a szerb és a magyar nép Sábáénál egymás hazug fantomjának ugrott neki. Az európai nagyhatalmak szemlélete is, mely a cári Oroszországgal szemben „ellensúlyt” jelentő Habsburg Birodalom, Osztrák-Magyar Monarchia belső konszolidáltságát nemzetközi érdeknek tekintette, kárhozatosan befolyásolta az itt élő népek helyzetét. Az európai nagyhatalmi, egyben bécsi dinasztikus érdekek érvényesítése nyomán a Birodalom, a Monarchia népei körében kialakult tragikus elidegenedési folyamat megfordítására igen korán felmerült a szándék. Már Rákóczi egyes diplomáciai erőfeszítései is jelzik ezt, hasonlóan az olasz egység-szabadság híveinek akciói. Bálcescu 1849 áprilisában Erdély felé indul, hogy előkészítse az erdélyi románok átállítását a magyarok oldalára. Kíséretében ott van az olasz Alessandro Monti gróf (1849-ben magyar honvédezredes), és egy lengyel megbízott, kinek társa a szerb kormánynál a magyar - dél-szláv összefogás megteremtésén buzgólkodik. Magyar részről Teleki László tárgyalt az együttműködés tervezőivel. 1849. júliusában - ha tragikusan megkésetten is - a magyar országgyűlés Szegeden megalkotta Európa első, és még sokáig egyetlen nemzetiségi törvényét. S Világos után újra kezdik építeni a barátság hídjának pilléreit... Nálunk az emigrációból hazatérő Teleki László megnyilatkozásai mutatják ezt a törekvést, a szerbeket Miletics Szvetozár és Csernovics Péter, a románokat Gheorghe Baritiu ösztönzi a magyar függetlenségi mozgalommal való együttműködésre, szövetkezésre. A kárpáti Duna-táj népei igazabb, emberibb jövőjének e jeles tervezői, szervezői közé állt be Mocsáry Lajos, röpirataival, cikkeivel, megrendítő, néha vihart kavaró parlamenti filippikáival, egész közéleti munkásságával. A nemzetközi és monarchiái erőviszonyoknak a kiegyezés „datálta” alakulása azonban bevágta ennek a természetes és ígéretes folyamatnak az útját. Teleki, aki - a korabeli Európa kiemelkedő politikai személyiségeként - a Baltikumtól a Fekete tengerig tervezett nagy összefogás, a dunai kis népek egyenjogú, egymás jogát tiszteletben tartó Habsburg-ellenes szövetsége gondolatának, mint a legmagasabbrendű megoldásnak megvalósítója lehetett volna, öngyilkos lett... (A fegyveres harc újra „felkínálkozónak” tűnt esélye kihasználatlanul elmúlt, jövőt ígérő nagy terve elérhetetlen álommá vált.) A magyar kormányzati politika mereven elutasította Mocsáry eszméit, egész közéleti tevékenységét. Ugyanakkor, bár törekvéseinek országszerte voltak lelkes hívei, pártfogói, követőinek serege valójában soha nem nőtt számottevő politikai táborrá. Az általa alapított - eredetileg az emigrációban élő Kossuth támogatását élvező - Függetlenségi Pártban is háttérbe szorult a nemzetiségekkel való összefogás gondolata, a párt programjának súlypontját a nacionalista szólamokra helyezte. A Mocsáry tízévi elnöksége utáni időkben a párt felső vezetősége már a kormányképességre tört, álellenzéki politikát folytatott, eredeti programjából szinte mindent feladott. Mocsáry így saját pártján belül is egyre inkább elszigetelődött, hovatovább egyedül maradt. Annak' ellenére, hogy a népek barátsága fontosságát hirdető felVI. * évfolyam 1996. december hó * 4. szám 27
