Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 4. szám - SZÍNHÁZ - Sziki Károly: Hollywood-i magány
Az Első tavaszi nap, egy bűbáj darab volt, Tolnay akkor került azt hiszem hozzánk. Emlékszem Szép Ernő darabjára, azt hiszem 17 éves voltam, vagy ilyesmi. Én játszottam a főszerepet.- Amit Szép Ernő Önnek írt?- Igen. A három levelű lóherét. Nagyon szép volt. Nekem egy rendkívül nagy élmény volt, mikor a Jób... Nem mehetett ki az ember úgy a függöny elé, ahogyan eszébe jutott, hanem ott állt a Jób és a rendező is, „kimehetsz, bemehetsz...". És én egyedül kimehettem a fölhúzott függönyű nézőtérre, egyedül meghajolni. Hát bizony sírtam. Sírtam. Én mindig meghatódtam az ilyen dolgoktól. Itt Amerikában is, mikor a Fehér Házba mentem ebédre, Ronald Reagen elnök meghívására, már az ajtóban elkezdtem sírni. Úgyhogy tupfolnom kellett, hogy ne jöjjön le minden rólam.- Szép Ernő hogyan választotta ki Szombathelyi Blankát?- Mert én voltam a legmegfelelőbb arra, amit gondolt, egy kispolgári leányka, aki mindenáron színésznő akar lenni, és pocsék, rossz színésznő. Volt egy köszönésem, amit mindenki használt: Csoókolom. Ez volt a kézit csókolom. Egri Pista itt tűnt fel, nagy sikerrel. Halálos szerelmes volt belém, ezt játszotta. Egy hentes legényt. Én pedig a Somlaiba voltam halál szerelmes, és ő a Sulyok Máriába. Úgyhogy egy kicsit körbe ment a dolog. És hát én nem kaptam szerelmet a Somlaitól. Édes, humoros, kedves kis darab volt.- Latabár Kálmánnal is játszott...- Hogyne. Operettet, nyáron. Rengeteget fizettek. Eljöttek az emberek megnézni, hogy a Vígszínházi Szombathelyi Blanka mit csinál itt, az operettben. Jól csináltam, nagyon nagy sikert arattam. Következő évben Feleki Kamill volt a partnerem. És a Mezei Mária. Vagy az Egri Máriái Nem tudom... 86 HEVESI NAPLÓ 1994.4.
