Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 3. szám - VÉSŐ - PALETTA - Szalatnyai József tárlatáról
Hat évtized alkotói körképe Első hallásra csupán figyelemfelkeltő túlzásnak tűnik, ha ezzel a szóval kezdem beszámolómat Szalatnyay József festőművész júniusi kiállításáról az Erdős Renée-Házban. Maga a villa, a színhely Rákoshegyen létezik, közvetlenül az Isten háta megett, de megéri a kirándulást annak, akinek bármi kis ingere támad a romantikára. Maga a ház kellemes környezetben fekszik, építészetileg is tartogat néhány érdekességet annak, aki mára már hozzászokott a panell-lakások ketrec-rendszeréhez. De Szalatnyayval feldíszítve - ünnepi óra itt tartózkodni. A kedves, jóhumorú és mély emberismerettel megáldott festő itt elsősorban grafikákat vonultatott fel, visszavisz az időbe, még a gyerekkor tihanyi rajzát sem feledve ki a katalógusból: keltezése 1935. De akadnak itt jellemkutató grafikák, különféle változatban a lányok, asszonyok, Bolond lány 1937-ből, Jósnő 1938-ból, sokszor megforgatja a Dunabogdányi lányt a megörökítés kedvéért, ugyan elmesél- né-e, ha rákérdeznének, mi érdekességet talált ebben a fehérnépben, amikor sok más figurája, mint az Ülő fél-akt ugyancsak 1938-ból több izgalmat, érdekességet árul el nekünk, talán még emberileg, tegyük hozzá, asszonyilag is, mint azok, akiknek az arcából, a formák szabálytalanságából valami rendkívülit vélt kiolvasni. Itt van például Bokor Mária leképezése 1932-ből, ekkor még tizenéves a leendő művész, vagy Somogyi néni 1964-ből! Ezek az alakzatok is az alkalom, a pillanatnyi meglepetés frissességével, mondhatni, mámorával hathattak az alkotóra, akit a leginkább mégiscsak az ember, a társ, vagy önmaga érdekli legjobban. Noha belemerül a tájba is, a színekben is elelkalandozik valamerre, hátha kiegészítik a kontrasztok, a fények, ellenfények, ellenállások, ellentmondások mindazt, amit az emberről el akart és el tudott mondani. Bocsánat, nem is tudom, miért megyek át a múltba, hiszen itt van közöttünk Szalatnyay József, aki ma is HEVESI NAPLÓ 1994. 3. 103
