Hevesi Napló, 4. évfolyam (1994)
1994 / 2. szám - VÉSŐ - PALETTA - Farkas András: Mi marad meg frissen?
nál, ha a Duna-kanyarban sétál, vagy rokoni látogatáson ténfereg Torontó utcáin, vagy ha elmegy Tunéziába, Egyiptomba, Szicíliába, és megtetszik neki egy ismeretlen részlet, vagy egy nagyon is blickfangos ókori rom, templom, színház. Akkor a látványt a szemével „beissza", elraktározza, hazahozza a vázlatot, a vonalakkal lerögzített valóságot, - igazán „dolgozni", alkotni itthon kezd. Az egyébként felfedezett élményt felöltözteti az ő színvilágával, tarka, ezerszínű ruhába bugyo- lálja a felhőkarcolót, a Niagara-vízesést. Az amerikai vidékeken is a magyar virágok tüzes szirmai ömlenek elénk. Az előteret virágszőnyeg borítja, annyira, hogy az embernek az az érzése támad, Körtvélyessynél a világ, a térség és a lét ott kezdődik, hogy első tekintettel a szirmokat kell behabzsolnunk, a többi aztán érkezhetik a megszokott ütemben. Többször láttam őt pesti és vidéki tárlatokon, magam is nyitottam megválogatott képeinek szemléjét. Mára sem szabadulok attól a frissességtől, ahogyan ezek a különleges technikával felhordott színek elzuhognak, elmesélik, hogy a művésznő igazi témája az, ha alkalma támad kiszínezni, hangulatossá, derűssé, izgalmassá tenni azt, ami a mindennapi életben jóval szürkébb. A Tadzs Mahal márványa is színekben fürdik itt, mert a művésznő minden jelenségben bennlakónak képzeli azokat a sárgákat, barnákat és azok ezer változatát, amik nélkül az ő viruló tájai fényüket vesztenék. Ritkán fest emberi testet, arcot, de azoknál is meghatározó elem a kék, a pasztell-hatás; a piros, mellékelve a sárga és egyéb körítéssel. S ha a színeken túl szabad még a tájképeivel kapcsolatban megjegyeznünk: a teret úgy tudja, akarja mindig kimélyíteni, hogy az egységes látvány az egész Mindenségből kiemelve egy kicsit lebegjen. És lebegtessen minket is. Terveznénk is, hogy kérünk tőle egy egri tárlatot. Farkas András 94 HEVESI NAPLÓ 1994. 2.
