Hevesi Napló, 3. évfolyam (1993)

1993 / 4. szám - TUDOMÁNY - Dr. Török József: Mátyás király vallásossága

például amikor azt mondta, hogy kész a kettős keresztet hármas keresztté alakítani, vagyis a latin kereszténységből a keleti egyházba átmenni.

Ha vallásosságára vonatkozóan ezekből a megnyilatkozásokból következtetnénk, akkor igencsak negatív kép rajzolódna ki. Ennek ellentettje az a szerzetesi folklór, amelyet a pálos rendtörténetíró Gyöngyösi Gergely rögzített a Vitae fratrum eremitarum-ban: Amikor Mátyás király meghallotta, hogy a budaszentlőrinci pálos szerzetesek imádságukkal leesdik az esőt, „igen megörült, mert az ország rétjeit a tavaszi szárazság kezdte kiszárítani. A legbölcsebb fejedelem fogadalommal fordult az Úrhoz. Elrendelte, hogy az összes testvérek a szentlőrinci kolostorból körmenetben vonuljanak a budai várba, zsoltárokat, énekeket zengve és a szentek ereklyéit hozva. És hogy ott vendégeljék meg őket". Másutt a szerzetesek között időző Mátyásról olvasni, aki a pálosok életszentségét igazi aszkétikus szakértőként dicséri. Nyilvánvalóan csak ezekből az értesülésekből hiteles következtetéseket szintén nem lehet levonni.

Mátyás király vallásosságának vizsgálatakor az első feladat a gyökerek vizsgálata, s egy fiúnál legtermészetesebb az apa példájának elsőrendű szerepe. Márpedig Hunyadi János vallásosságáról biztos ismeretekkel rendelkezünk. Keresztény hitét komolyan vette, havonta áldozott, ami a középkorvégi világi hívőknél ritkaságszámba ment. Különösen az obszerváns ferencesekhez fűzte bensőséges kapcsolat. Ennek az emléke az 1442-es marosszentimrei győzelem emlékére emeltetett tövisi kolostor, valamint a csíksomlyói Szalvátor-kápolna, és még hosszan lehetne sorolni a cseri barátok házait. Az obszervánsok pártolásában bizonyos kritika is benne rejlik a középkorvégi szerzetesség és általában az egyháziak fegyelmének hanyatlását illetően, s emögött nem politikai, hanem kifejezetten vallási indítékot kell látni. Kapisztrán Szent János hazai működésében természetesen ott vannak az evilági keresztény politikai indítékok is, de a történelmi valóságot hamisítja meg az a nézet, amely csak a társadalmiHEVESI NAPLÓ 1993. 4.

99