Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 2. szám - SZÍNHÁZ - Farkas András: Bemutatók a Gárdonyi Géza Színházban
vinné bele az alkuba; megcsinálhatja a lány a szerencséjét, bocsásson meg ennek a gyereknek, mármint az ő fiának, habajkós egy kicsit, nem is illenek össze, jobb elvenni a pénzt, a bankót és megy minden a maga rendjén. Vagy: ahogyan a szolgabírót odapenderíti, hiszen a sátán a Mestert is többször kísértette. S ahogyan az ö szeme jár, úgy követi az egész népség őt, megnémító mutatványát, ott, a kántori lakásban. Sokáig fogunk emlékezni erre a pár percre! Berek Kati vendégként és kiváló művészként oldotta meg a nyúlfarknyi szöveg drámáját, az anya szerepében. Sziki Károly ifj. Nagy Istvánt úgy mintázza meg, úgy növeszti meg előttünk, hogy az első pillanattól kezdve érezzük rajta azt a tragédiát, amely nyomasztja őt is. A testvér tragikus szerelmi önbíráskodása és apja zsarnoksága teszi féktelenné őt. Az itt és most fellelt emberi érték érintése nagy lehetőséget teremt számára. Nem a bohém fiú fordul itt önmaga ellentétébe, hanem az akaratos szülők kényeztetett, de megcsömörlött ivadéka tántorodík el az átváltozás lehetőségéig. A rendező és a színész együtt valósítanak meg külső jelekkel egy lelki lemezte- lenedést: ahogyan a díszes, a környezethez képest „túl flancos” ruháját leveti és megtapossa ifjú Nagy, mint egy alvajáró. Mert a sorsdöntő pillanatokban az ész és a belső fegyelem más rugóra jár, mint ahogyan mások is, magunk is szeretnénk. Tunyogi Péter „szakosítva” van az öntépő fiugrákra ebben a színházban. M. Horváth József ismét csak vesztegel egy kisméretű epizódban. Bárdos Margit ro- konszenvet ébreszt az unalomra ítélt kántorlány iránt, bensőséges ábrázolási módjával. Köti Árpád érdemes művész vendégként, nagy belső tartalommal szólaltatja meg a temetőbe kívánkozó plébánost, nyíltszíni tapsot is kap érte. Szatmári György szikár káplán, az a hitvalló fajta, sovány-mokány, akiből alattomban búvik ki a férfi vágya, s vezeti őt a bűnig, a Flóra megbüntetési szándékáig. Blaskó Balázs érzékelteti a figura ürességét és azt a látszatfölényt, amit a hatalomnak tudatnia kell, mert egyébként nincs tekintélye. Kisebb szerepekben Győrvári János, Várhelyi Dénes, Kiss László, Németh László, Kocsis György, Horváth Ferenc, Utes József és Dimanopulu Afrodité láthatók a jól szervezett, olajozottan működő együttesben. S ha már a játékmesteri és a színészek játékos kérdésében egy kis lépéssel arrébb mentünk a felületesnél, a kiváló művész, Csányi Árpád díszleteiről is kell részletesebbel szólnunk. Az atmoszféra a bútorokban, a bútorok rendjében is van. És itt, a kántor lakásában, a két fekvőhely, az asztal^ az a bizonyos dohányzó- asztal, meg a tálalónak szerény kredenc, úgy válik zárt világgá, hogy ott elfér a kántor és lánya sorsa; de jó küzdőtérnek is, hiszen az utcára is lehet innen elmenekülni. A boltba is ki lehet futni utántöltésért. Ez a „Jaj, Uram-Isten, minden egy helyben van világ” Bródy falusi ismerőseinek szín- és csatatere. És jó, hogy ezeket a bútorokat nem stilizálták időtlenné. Piros Sándor jelmezei beleférnek ebbe a miliőbe, és abba az igényességbe, amit Gáli László rendelt erre a kicsiny, de értékteremtő színpadra. Műhelymunkák Az egri társulat ismét kibérelte a Megyei Művelődési Központ színháztermét és első nekirugaszkodásra, két egyfelvonásost mutatott be, éspedig Füst Milántól „Az egy álom komédiáját, néhány képben” alcímet viselő életképét, az A zongorát és Szép Ernő Májusát, amelynek ugyancsak jellemző alcíme az „Alakok”. Ezt a két rendezői feladatot Szőke István kapta. Azért emeljük ki a két játék felelősének a helyét ebben az írásban és méltatásban, mert ezeknek az igencsak érzékeny színjátéki anyagoknak a kezelése, majd hatása és a játék értéke nagyrészt attól függ, milyen keretet választ a rendező, milyen erőket kap feladatához és ami talán a leglényegesebb: fel akarja-e fedni azokat az írók mondataiban rejlő jellemzéseket, amelyek visszautalnak a korra, a korszakra, ahol és amikor ezek az emberek a maguk életét megélhették. Hol és mit hangsúlyozott, kiket szeretett meg ezekben a rövid életképekben, kikkel vitette el a játék fő vonulatát addig, amíg a közönség megértett — akárcsak valamicskét is — abból a világból, amit Füst Milán és Szép Ernő hagyott ránk? Füst Milán egyfelvonásosában Módi Johanna a főhős, Mühlstadt Arthur gabonabizományos felesége. Pesti-belvárosi asszony, az élni vágyó, kétgyermekes családanya, aki mindig is több szeretett volna lenni önmagánál. Természetesen tart szeretőt, ráadásul a családból; a másik Mühlstadt lány fiát, Neumann Gerő ö, aki megalázó helyzetbe is kerül Módi Johanna ilyen-olyan étvágya miatt. Nem csak szerelmet kér az asszony, zsarol, unszolja ezt a rokon férfit pénzért is, úgyhogy 79
