Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 1. szám - VÉSŐ - PALETTA - Szalatnyay József életmű-kiállítása
éppen azért, mert azok az összetevői a művész lelki alkatának és stílusának, amik ről a szakszöveg beszél, valóban harsogóan vannak jelen. Élnek, éltetnek. Indul junk ki abból, hogy az egyik legnagyobb sikert hozó portréja, a jubileumi évre. az egész orzságban mindenütt látható, sokszorosított Kodály-portré, a különös poé zist is hordozza, visszaadja a nagy zenész lelki habitusát is, azzal a nem is egyszer drámai, mozdító hatást kiváltó színkezeléssel, amely mindig is komolysággal, a vallomásig őszinte tekintettel ajándékozza-vallatja meg a festő által megszeretett megismert jellemet. Tájképei: Azt írják róla. hogy a természet rejtett arcát mintázza meg. A tör vényszerűség uralkodik ezen a művészeten. Addig nem nyugszik az ecset, a toll. a kréta gazdája, amíg azt a bizonyos neki vallót, a harmóniát és a szépséget meg mutató együttest ki nem választota a nagy létezés bonyodalmai közül és azzá nem tehette, amivé újraszülni akarta: az ő megnyilatkozásává, az ö lelki alteregójává. másik énjévé. Mert mi más is a teremtés, mint a hasonlatosság megmintázása ma gunkról, hiszen a késztetés, a szeretet valamiképpen mindig is a saját magunk újraálmodása az elmúlás ellen. Apró történelem minden ember élete, amely alá van vetve a folyton változásnak és a végzetes alakváltozásoknak. Potestas, vis. pulchritudo pereunt — scientia manet. A hatalom, az erő, a szépség elmúlik, a tudás megmarad — tartja a latin közmondás. És csodát teremtve így van az ember: a tudása megmarad a formákban, a színekben, az elévülhetetlen élményekkel, amik magukban hordják nemcsak a pillanat varázsát, hanem azt az embert is, aki megállította romlásában a múlást, az omló-foszló történetiséget. A latin közmondás mindig is az emberre összpontosít, és amikor a szépség elmúlásáról beszél, az ember formai illékonyságát siratja, a szépség vesztésében. Mi újragondoljuk a szigligeti tájjal, a templomok képi megörökítésével, a budai várral kapcsolatban ezt az axiómát, és azt valljuk: az ember által alkotott szépség is elmúlik ugyan, a tárgyi valóság azt is feléli, előbb-utóbb a korok váltása és az emberi vadság né mely tébolya foszlatja, de az emlékezet, a lélek hagyományozása biztosítja a szép ség sorsát A szobrok áhítata, az esteli Duna-víz csillogása, Nagymaros, a Balaton, az egri szűk utcák átvilágított csíkja, a barokk egri házak méltósága átszűrtén, fénnyel is felragyogtatva égnek-élnek Szalatnyay ábrázolásain. Tájképeit is az teszi nyugtalanítóvá, hogy egy-egy színfolttal megoldja a látványt, éppen azokkal a pászmákkal, amik a jelen valóságban a lelki tartalmat, az indulatot felfodrozzák, néha drámaivá téve a mozdulatlan táj, térség, katedrális környezetét is. A szigligeti utcáról és pincéről is el kell gondolnunk, hogyan mulathattak itt hajdani korok emberei, mint ahogy mai sétáink során is, elvegyülve a budai várban a min dig nyüzsgő idegenek között, újból és újból feltöltődünk a kíváncsiság izgalmával, miért is- keresik-kutatják ezek a pár órára jöttek azt, amit még mi sem tudunk úgy igazán, teljes jelentése szerint megérteni a világból és a világ örökségéből? Portréi: Alig kamasz még. amikor az expresszionizmus német fuvallata bejárja ezt a hazát, harsány, kiabáló és mindent megváltoztatni-lesöpörni akaró buzgalmával. Rajzol is fejeket, fest élénk, agresszív foltokkal gyerekarcokat, felnőtteket Felfedez a szem körül olyan összhangot, amegy egy kissé más fókuszból tekintve, egészen újat mutat, más irányba viszi az ecsetet és gazdáját. Az Epreskertben, a sárga házak vidékén, tengernyi a tanulmányozás lehetősége, mert a racionalitást és a metafizikát bárhol fel lehet kutatni, meg lehet közelíteni, ki lehet fejezni Ha a készség megvan hozzá. Olajban, akvarellek sokaságában, vagy tussal, ceruzával kihúzva, minden emberi képmás vallomás arról, ami benn van, aminek benn kellene lennie. És ha a festő-poéta ezt a valóságot, vagy aminek lennie kellene, olykor a saját szemével látva, igazzá változtatja, az nem azért van, mert meg szeretné változtatni a valóságot és a valódiságot, mert azt úgysem helyettesítheti szép- lelkűséggel vagy szépelgéssel, hanem azért van, mert a lét komolyságát, a szellem állandó jelenlétét, az alkotó örök kíváncsiságát nem tudja eltitkolni. Arcképein nyugalom és felelősség fegyelme tartja a tiszta rendet. Édesanyja alakja, az édesapjáé, Zsuka sok-sok képmása, élő és megholt változatában ugyanannak a rendnek, tartásnak, lelkiállapotnak a leképezése, ami a festőt munkájában, hitében, szeretetében vezette. Láttuk őt dolgozni, hosszú órákon át az Egésszel és az Egész kínzó részleteivel elbíbelődni. A gyermek hitével és a lelkesedés ártatlan jámborságával, a tudás önfeledt izgalmával, célratörésével, a külvilágról teljesen megfeledkezve, el akarta kapni a teljes megoldást, azt a komolyságot, ahogyan az előtte kitárulkozó jellem csak a legtisztább önmagát, a legnagyobb felelősséggel gyónja meg. Legszívesebben a lélek ártatlan tolvajának nevezném őt, aki addig kutatja az elébe jutott áldozatot, amíg ki nem nyitotta a rejteket, ahol az egyéniség, a jellem és a sors minden rejtett értéke vagy bűnössége tetten érhető. Miközben magáról is tudja, hogy az »4
