Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Kaposy Miklós: Kibontakozás
RIPORTER: Sokan kifogásolják, hogy kiadják, majd visszavonják intézkedéseiket. Vagyis, hogy a rendeletalkotók nem elég következetesek. SZÓVIVŐ: Ezt visszautasítom. A tendencia a mérvadó. Márpedig minden egyes reformunkkal igenis több pénzt vonunk el a lakosságtól, mint ameny- nyit eredetileg nyilatkoztunk. Senki sem vethet a szemünkre például egyetlen olyan áremelést sem, amit később visszavontunk. RIPORTER: Milyenek a reagálások az újabb és újabb megszorító lépésekre? SZÓVIVŐ: Sokan örülnek. Különösen a mazochisták és a román vezetők Utóbbiak politikai győzelemnek minősítik, hogy milyen rosszul kezd menni nekünk is. RIPORTER: Legfontosabb terveik? SZÓVIVŐ: Együttműködési szerződést kötünk az őrültek házával. A fölzaklatott lakosság soraiból mi biztosítjuk nekik a beteganyag utánpótlását ók viszont kiegészítik a mi káderállományunkat az elbocsátott vagy megszökött ápoltakból. RIPORTER: Mit tart tevékenységük legfontosabb mozzanatának? SZÓVIVŐ: A folyamatosságot. Hogy egyetlen nap se múljon el új, detonációszerű bejelentések nélkül. A közönségnek szünet nélkül éreznie kell, hogy mi, odafönn, dolgoztunk! RIPORTER: Hogyan tervezik munkájuk javítását? SZÓVIVŐ: Elsősorban a minőséget kell emelnünk. Véget kell vetni az áldatlan kapkodásnak, hogy csak úgy össze-vissza nehezítsük egyes rétegek életét, találomra, ahogy jön. Egyszerre kell minél szélesebb tömegeket tönkretenni. Nem mindegy, hogy csak pár ezer kereskedőt teszünk a földdel egyenlővé, vagy egyszerre sikerül lesújtanunk mind a tízmillióra. RIPORTER: Vállalnak pusztító tevéknyenységet vidéki, úgynevezett regionális témakörökben is? SZÓVIVŐ: Távol álljon tőlünk a dicsekvés, de legtündöklőbb sikereinket néhány . tájegység komplett elsivatagosításával értük el. Monor, Ófalu, Hévíz Hortobágy — mind a mi rendelkezéseink nyomán tűnt volna el a térképről. Vagy vessen egy pjllantást a Duna-kanyarra! Félgőzzel is túlszárnyaltuk a hirosimai atombomba hatását! RIPORTER: Ügy, hogy Hirosimát újjá lehetett építeni. De Nagymarost!. . RIPORTER: Hogy születnek az ilyen intézkedések? SZÓVIVŐ: Sajnálom, erről nem mondhatok részleteket. Súlyponti kérdés, hogy ott vagyunk minden kilométerkőnél. A legtekintélyesebb testületektől a kis létszámú bizottságokig — nélkülünk nincs határozat! RIPORTER: Hogyan fokozzák az egy íróasztalra jutó teljesítményt? SZÓVIVŐ: Többféleképpen. Először is: igyekszünk minél többet megtudni az emberekről. Hála a személyiszám-rendszernek, előbb-utóbb mindenkinél találunk még elvennivalót. Másodszor: úgy próbáljuk átszervezni vezetőállományunkat, hogy fontosabb döntéseknél kizárólag rövidlátó, garantáltan hozzá nem értő illetékesek határozzanak. Sajnos, a gondatlan körültekintés és a könnyelmű figyelem-összpontosítás miatt, már becsúszott néhány humánus intézkedés is. RIPORTER: Hogy állnak az ösztönzők, juttatások terén? SZÓVIVŐ: Tisztségviselőink számára bevezettük a munkakezdés előtti kötelező alkoholfogyasztást. RIPORTER: Nem lehetne a rendeletalkotók önkéntes lerészegedését szorgalmazni, esetleg meggyőzés útján? SZÓVIVŐ: Kísérleteztünk ilyesmivel, de megmondom őszintén: váratlanul elszomorító kudarcot vallottunk. Államérdekből az emberek nemigen haj47
