Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 5. szám - SZÍNHÁZ - Farkas András: Tamási Áron: Ördögölő Józsiás
MESÉK, MÍTOSZOK, ERKÖLCSI KÖTELESSÉGEK AZ AGRIA JÁTÉKBAN Tamási Áron: Ördögölő Józsiás A darab alcíme szerint mesejáték felnőtteknek és gyermekeknek — zenével. Ez a meghatározás szűkítés és magyarázat az író szándékát illetően. Szűkítés abban az értelemben, hogy az erkölcsiekkel egész élete folyamán — igen magas mércét tartva — foglalatoskodó erdélyi magyar, ez a tőről metszett székely, a kisebbségi szorításban, a Trianon utáni magyarság képlékenységében és kiszolgáltatottságában élte át és meg mindazt, ami teherként nehezedett erre a magányos népre itt, Közép-Európában. Igaz ugyan, mondotta volt, miért is vagyunk a világon: hogy valahol otthon legyünk benne. De hát a föld melyik darabja tűri meg a testünket, a lelkünket úgy igazándiból? És mi az az otthonosság, amelynek tartalmát oly jó lenne egyszer már velőnkig áthatóan érezni? A darabot akkor írta Tamási Áron a gonoszság ellen, a szabadulni vágyás a megsejtett, vagy jól is értelmezhető szabadság vágyától hajtva, amikor a mese, vagy a gondolatok eleve kizárták a darab színrevitelét. Maga az író sem hihetett ebben a szerencsében, ezért hát inkább a lelkiismerete megnyugtatására írt egy vázlatfélét, amely jelezheti, hogy rosszul érzi magát az őt körülvevő világban, berzenkedne is ellene, de hát a véres kezű diktatúra nem engedi pisszenni sem, nemhogy olyan nyilatkozátot felszinre hozni, amely a nép számára is érthetővé válva elítéli a zsarnokságot és azt az ördögi gonoszság szinonimájaként kezeli. Farkaslaka nagy fia mindig is szenvedett a meg nem írt, vagy a nem jól megírt dolgok súlyától. Idézzük 1935-ből származó esszéjének két részletét. Az egyik: „...minket az irás magyar és emberi erkölcse kötelez, akkor ez a magatartás nem kötelezi-e valamire a magyar szellem világát és annak képviselőit: a magyar írót, a magyar kritikust, a magyar sajtót, a magyar hivatalos szellem hirdetőit és kifejezőit?” A másik: „...a politikai nemzet európai szerepét s még fokozottabb mértékben a Duna-menti szerepét a szellemi nemzet értékei és erkölcsi ereje fogják végül is meghatározni.” Mindaz, ami ebben a két idézetben benne feszül, más formában, más cselekvési és érzelmi állapotban ott munkál az Ördögölő Józsiás-ban is. Tamási tehát vállalja azt, ami az ő kötelessége. De azt is vallja, hogy van egy szellemi nemzet, annak értékei vannak, következésképp értékrendjének is kell lennie és ez alakítja-formálhatja a politikai nemzet európai szerepét. Amikor tehát a költő rigmusokat gyárt, dallamokat ékel a mese habos fodrai közé. fölé, mellé, alá, nem tesz mást, mint könnyedébb hangnemre bízva a nehéz terhet, lebegteti, hátha feltámad a mások lelkiismerete is, megérinti a magyar hivatalos szellem hirdetőit és kifejezőit. Mondjuk, hogy éppen az utóbbi korszakban ezzel a legnagyobb bajunk támadt: a magyar hivatalos szellem hirdetőivel. Most már csak az a kérdés, mit is olvasott ki, mit látott bele, 1989-ben az ördögölő Józsiásba a darab rendezője, a Gárdonyi Géza Színház Jászai- díjas igazgató-főrendezője, Gáli László? Kötve hisszük, hogy a mesejáték mozgalmassága lepte volna meg, hiszen az erdélyi, inkább székely észjárással felpingált alakok úgy meseszerűek, hogy közben azt is éreznünk kell, hogy ezek a lányok, asszonyok, fiatal férfiak, öreg okosak, akármelyik Hargita alatti községből, faluból elénk toppanhatnának. Maga a környezet is a székely kis84
