Hevesi Szemle 17. (1989)
1989 / 2. szám - VÉSŐ - PALETTA - Farkas András: A téma: az élet minősége
• Véső-paletta KIÁLLÍTÁSOK AZ MMK ÉS A HEVESI SZEMLE GALÉRIÁJÁBAN A téma: az élet minősége Lesznek, akik az írás címét meghökkentőnek találják. Hogyan lehet képző- művészeti munkák kapcsán, egy tárlat alkalmából az élet minőségéről beszélni? Rögtön adjuk a választ: nem mi, a művészek rázzák az öklüket az alkotásaikban mindaz ellen, amit ma tapasztalnak! No, de menjünk higgadtabban tovább! A három kiállító, Herczeg István és Kós Péter grafikusok, Szakács Imre meg festő. Ezek hárman nemcsak barátok és az esztétikum jogán-okán természetbarátok is, hanem olyan egyedei ennek a mai társadalomnak, akik nem várják be, amíg beintenek nekik, hogy most gondolkodhatnak és kifejezhetik mindazt, amit belül érlelnek. Látják a környezetet, az emberi és az ipari szennyet (nem tudjuk, melyik kényelmetlenebb, éppen amiatt, mert mindkettő mindenütt jelen van) — és felháborodnak. Esik a savas eső, a fák nemcsak állva halnak meg, hanem oxigénhiányban vagy más, hirtelen támadt betegségben, de a mi bűneink miatt pusztulnak el. A víz mocskos, a levegő ezzel- azzal fertőzött. Korcsosödik a világ, miközben magunk is tátogva vesszük a lélegzetet, kapkodunk céljaink után; mernénk hinni, hogy még a bizonytalan holnap után a holnaputánban is élhetünk. De már ma úgy tetszik: a napfényt belepi! a korom, a fákon sérült testű és lelkű madarak hallgatnak. Vagy ha énekelnek is, nem az igazi a trilla, mert már a tojásban kapott olyan kémiai hatást és nyavalyát a madár, amitől az éneke is más, a röppenése is bakkant olykor — és egyáltalán: lehet legyinteni az egészre. Felmérhetetlen az a környezeti züllés, amit az utóbbi húsz-harminc évben összetermeltünk, magunknak magunk, és mindenek ellenére. A festő kitelepszik a Duna-partra, mert azt hiszi, hogy a habok zsongása meghozza neki azt a derűt és békét, amely alkotásra ösztönzi. A kékség helyett, a halak helyett a szennyes áradatot látja maga előtt ömölni és rátör a kétség: a költészetet kiűzi innen végképp a szenny? „Das ist Duna” — írja a kép alá Kós Péter és óhatatlanul a Strauss-zenére gondolunk, arra a lágyságra, finomságra, arra az azúrra, amely talán az égboltról köszöntötte egykor- valaha a méltóságosan hömölygő-folyó Duna csillogó szalagját. És hogy kétségeink végképp ne legyenek Kós Péter észleleteinek igazsága felől, a Szmogriadót is ábrázolja, megmutatván, hogy az antiállapot rossz kedvét kell és lehet esztétikummal közvetíteni. Mert hiszi, hogy az emberi tudat a szépségen keresztül hamarabb felfog veszélyeket, mintha a másik kóbor eszének magyarázná, mit is veszít az életéből, ha esztelenül cselekszik. Fent is, lent is. S mintha csak gyógyírt ajánlana, az oda nem figyelését, a megfeledkezést a gondról, hogy ilyen rossz minőségben élünk, odarittyent egy beszédes grafikát a laposságról, a békaperspektíváról, amiben nemcsak lebujos segédmunkások leledzenek kies hazánkban, és odaírja fanyar filozófiával: Kis eskütől a nagyfröccsig. Mert a külső mérgezés hat a belső világra, s igénytelenségünk, tisztátalanságunk elvihet minket a lélek rákjáig. A daganatig, amibe bele is lehet pusztulni. Itt Az időtlen Zeusz is öregszik és szemmel láthatóan elnyomorodik egeket vezérlő ereje. Szakács Imre elégikus hangon meséli el, milyennek látja a természetet. A Cérnaszálon riasztó jelzet a fenyegetettségről, amiben a Föld tenyészete leledzik. A nagy tojás egyensúlyozva gurul ezen a vékony fonalon, amely elszakadhat és úgy pottyan a terméketlen pusztulásba az élet veleje, a tojás. Vagy megszédül ez a tojás a levegőtől, amelyben a sugárzás már nem a régi, és magától is lezuhanhat. A Márton mesél című képi elbeszélés szerint is áldozatok az erdő kis vadjai és bár áldozat voltuk okát ők nem ismerik, támad bennünk a részvét, hogy valamiképpen segítenünk kellene rajtuk. Miközben magunk sem tudjuk, mi mennyire vagyunk ennek az őrülten hajszás XX. századnak, a kipufogógázoknak a sérültjei? A kőbe zárt fájdalom a passzív állapot, a tehetetlen elevenség képlete, amit nem lehet félreérteni. Még jó, hogy az elmúlt évben Egyiptomig eljutott Herczeg István és korábbi környezetvédő kifakadásai helyére most ottani élményeit villantja föl. A Kőszob82
