Hevesi Szemle 16. (1988)
1988 / 3. szám - VERS - PRÓZA - Gombár Endre: A sarki kocsma vendégei (novella)
A Déli-pályaudvar mellett, füstös, hosszú utcán mentek, szinte lopakodva, Zakariás és a három fiú. Aztán a Gellért-hegy oldalára értek, sétaútra, mely nem volt kivilágítva. Suhogott az este, lent a Duna fényei csillogtak. Gyenge szél fújt. Gabesz hátramaradt. Időnként hárafordult. Egyik hátrafordulásakor játékosan imbolygó párt vett észre. Csókolóztak. Játszottak. Hol egymás hajába túrtak, hol megpróbálták elgáncsolni egymást. A fiú húszegynéhány éves lehetett, a lány még nem volt húsz. Bár nem láttak senkit, egyszercsak idegesen, gyanakodva néztek körül. Aztán elindultak jobbra fel, egy lépcsőn, és gyorsan eltűntek a sötétben valahol a Gellért-szobor mögött. Gabesz ment a többiek után, de elvesztette őket szem elől. Figyelte az út szélén a padokat. Minden pad foglalt volt. Gabeszt azonban a padoknál jobban érdekelték a bokrok. De mivel egyedül volt, és megszokta a közös élvezetet, nem indult portya- útra. Csak ment, ment felfelé, amíg át nem ért a hegy délkeleti oldalára. Elvadult bokrokkal benőtt, sötét, enyhén lejtős térség terült el előtte az estében. — Helyben vagyunk — gondolta Gabesz —, de hol lehetnek a Zakiék? — morfondírozott. Letért az útról, és nesztelen léptekkel, árnyként húzódott a bokrok irányába. Majdnem hasraesett Zaki, Josi és Majom testében. — Pszt! Marha! Dobd már le magadat! — Tigrincskedünk, tigrincskedünk? — kedélyeskedett Gabesz, szinte már a maga gyártotta szóval s élvezkedve. Lehuppant a földre, ő is behelyezkedett. Tőlük alig húsz méterre az a párocska játszott egymással, amelyik előbb ott a másik oldalon ugrabugrált. — Na, itt úgy látszik, végre sikerült a csajnak beadni a gáncsot — mormolta magában Gabesz. A fiú keze úgy ugrált a lány mellén, mint valami gumilabda. A lány meg furcsán hátrafeszült a fiú bal karjára. Közben erősen csókolóztak. Zakariás szeme felizzott, szája teli lett nyállal. Ujjal beleszántottak a füves földbe. Gabesz, Josi és Majom most kicsit unták is, kicsit idegeskedtek is. Szívesebben lettek volna ott a lánynál a fiú helyén. Valahogy mégsem voltak vérbeli, igazi leskelődők, mint Zaki. A fiú jobb keze lassan, tapadón lecsúszott a lány melléről, hirtelen a térdére kapott, végigsimogatta a gömbölyű, bársonyos térdeket. Nemsokára a szoknya alatt tapogatózott, araszolt felfelé. Zakariás alig hallhatóan nyögött egyet. Elcsöppent a nyála. A fiúk ugráltak, rázták magukat, a sliccük felé kapkodtak. A lány összezárta a két térdét, szorította, de látszott, már nem bírja sokáig. Zakariás lángban égve fészkelődött, egyre jobban előredőlt, már majdnem hasalt. Majom a száraz bőrt tépdeste az ajkáról, időnként meglökte könyökével Josit. — Mi lesz? Nem hajtunk rá?! Zakariás csak nyelte a nyálát. Neki ilyesmi eszébe sem jutott. A fiú most végső rohamra indult. Hanyatt döntötte a lányt. A lány összezárt két térde szétengedett. A combja és ágyéka közti hajlatban érezte a fiú három ujját. Hideg és meleg hullámok szaladtak át a testén. Karja valami támasz után nyúlt. A szerelmi együttlét kritikus pillanatai voltak ezek, de hirtelen megszakadt minden. És nagyon brutálisan. Majom langaléta teste magasodott a pár fölé, félrelódította a fiút, hogy csak úgy nyekkent. Aztán nekiesett a lánynak. Semmi nem akadályozta, hiszen a fiú fejjel hátrafelé egy fatörzsnek zuhant és elájult, a lány pedig még nem tudott igazán magához térni az iménti bódulatból. Később a lány sikoltozni kezdett, de nem is túl hangosan. Ogy adódott, hogy három rendőr tolta arra a közeli gyalogúton a kerékpárját. A többit már tudjuk. A sarki kocsmában is olvasták az újságot, és benne a hírt. De senki nem tudta, hogy ki az a Zakariás. Egy nyomozó viszont elment a kocsma vezetőjé21
