Hevesi Szemle 16. (1988)

1988 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Kiss Ottó verse - Remenyik Zsigmond: Szemétdomb (naplójegyzetek)

dik. Köztulajdon — kiáltják és a {jártra gondolnak, elfeledkeznek az egyetemes emberiségről, az egyetemes emberiség jogairól minden földi érték iránt.

*

írónak, művésznek lenni önhittség! Mit tehet egy ember ebben az istenverte állapotában? Elvonulni, elmerülni szerényen, istenverte őrületében! Barcsaik megtehetném, — kimenni a Duna szélére, túl a Római Fürdőn, meghúzódni egy kalyibában és élni a víz partján, halak, madarak, szél, nap, eső szomszédságé ban.

*

948. június 17. B.pest.

Mint jól tudjuk, orvosi szakkönyvek tartják nyilván a vallási tébolyt, feldúlt telkeknek ezt az őrület köreibe tartozó beteges állapotát. Nos, kiterjeszthetjük figyelmünket a téboly egy új és eddig alig ismert, egyáltalán nem általános állapotára, amely azonban már-már elpusztulással fenyegeti a világot. Ez az új őrület) a vallási téboly útján halad, — ez a politikai téboly. Mind szélesébb és szélesebb rétegekben pusztít, hovatovább alig lesz lény Európánk keleti fertályain, akit hatalmába nem szorított volna ez a ragály. „Politizálj” — halljuk a kiadott jelszavakat, és mint az őrületek bedresszírozott tömege, mindenki politizál. Aligha hiszem, hogy józan ésszel kést, bombát, fűrészt, ollót, és lángoló gyufát adna bárki is éretlen gyermek kezébe. A kínai társadalmi hierarchia legalsó fokán állanak a katonák és a politikusok. Micsoda züllés, micsoda züllesztés, istenem!

*

Egy álom, ami egyben kitűnő novellaanyag is egyben (!): homoszexuális •kaland egy szállodában. Két középkorú úr vesz szobát egy vidéki hotelban; egy ágyas szoba van, de a szobát éppen csak azért veszik, hogy átöltözzenek, iskolái találkozóra érkeztek a városba. Éjszaka hazajönnek, más személyzet van szolgálatban, — összesúgnak, csengetésre nem jelentkeznek, botrány lóg a levegőben. Kora hajnalban kénytelenek távozni a szállodaszemélyzet utál- kozó és durva megjegyzéseitől kísérve.

*

Másik novellaanyag: egy néma kölyök, ütődött, idétlen, aki végre talál egy kifejezési formát, a zenét. Zongorán petyeg, majd csodálatos akkordokat üt le és futamokat is improvizál. Végül, nagy erőlködéssel egy szót is kiejt, azt mondja: Világ!

síi

948. június 24. B.pest

Ingek korát éljük. Megéltük a barna, zöld, ezüst, fekete, sárga ingekét, most éljük a vörösét! De mikor jön már el a nadrágok kora, a mellényeké, a zakóké, s főként a cipőké? Még egy diktatúra sem volt képes arra, hogy cipőt és ruhát is adjon az emberiségnék!

*

Ügy kell tekinteni a világot, mint egy cirkuszt, akkor semmi hiba. Most ezt, később azt játsszák a manézsban! Most éppen ez van műsoron! Egyébként végzetes hiba volt, — évezredeken át —, amikor az emberiséggel val.ó törődés ürügyén az „embernek” ügyeivel foglalkoztunk. Törődtünk talán a patkányok, tetvek, rókák és zebrák ügyével? Tévedés volt hinni, mert éppen két lábon jártak és összefüggően karattyoltak, hogy a többiek is hozzánk ihaSonló emberék. A természet biológiai svindlije volt ez. talán a legnagyobb, amikor ezeket a szörnyetegeket is — létük védelmében — hozzánk hasonló formára te35