Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Szecskó Károly: A gyöngyösi munkásmozgalom története 1962-ig
az intéző bizottság tagja. Ő volt 1919-ben a munkáshatalom tényleges helyi vezetője. Április végén a kibontakozó politikai életet újabb ellenforradalmi kísérlet zavarta meg. A szervezkedést Kenyeres János huszárszázados indította el. A szervezkedést Nemecz József irányításával sikerült felszámolni, s így május 5-re a munkáshatalom ismét helyreállt a városban. Bár a munkáshatalom helyreállt, de a városi direktórium egysége megbomlott. A vezetésen belüli jobboldali szociáldemokrata és kispolgári elemek ingadozó magatartása gyengítette a proletárhatalmat. Ilyen körülmények között tovább folyt a proletárhatalom építő munkája. A város közellátásának javítása érdekében többször volt a gazdagoknál rékvirálás, szabályozták az árakat, megszervezték a falusi lakossággal való kereskedelmet. Sokat foglalkoztak a tanítóság helyzetének javításával. Gondoskodtak ideológiai átképzésükről. Megszervezték a gyermékék üdültetését. A proletárhatalom áldozatos munkájának augusztus elején Gyöngyösön is az intervenció vetett véget. Augusztus 5-én bevonultak a városba a burzsoá román hadsereg katonái. Ezzel kezdetét vette a régi rendszer visszaállítása. Az újra hatalomra került régi vezetés hatályon- kívül helyezte a Tanácsköztársaság minden haladó intézkedését, megkezdték a kommunisták, a proletárhataknat aktívan támogató személyek üldözését, letartóztatását. Augusztus 8-án a román katonai parancsnok a lovassági laktanya udvarán 6 embert agyonlövetett. Augusztus 9^00 a Munkástanács egyik volt tagját Kiss (Buzogány) Antalt lőtték agyon. Már a magyar kormány intézkedésére tartóztatták le és szállították Egerbe a Munkástanács .tagjainak egy részét és másokat: Nemecz Józsefet is, akit az egri ötös tanács ítélt halálra és 1920. július 29-én, az egri fogház udvarán végezték ki. 1922 júliusában ítélték életfogytiglani fegyházra Hárfán János napszámost, aki a proletárdiktatúra idején a Forradalmi Törvényszék bírójaként tevékenykedett. A munkáshatalom megdöntését követő fehér- terror átmenetileg a gyöngyösi munkásmozgalmat is visszavetette. 1921—22-től azonban megindult újjászervezése. Ez azt jelentette, hogy egyrészt elkezdődött a szakszervezetek újjászervezése, másrészt újak alakultak. Az SZDP helyi szervezete a harmincas évek közepéig működött folyamatosan. Ekkor a hatósági terror hatására felbomlott. A helybeli szakszervezeti csoportok közül minden bizonnyal a Magyar Építőmunkások Országos Szövetsége (MÉMOSZ) Helyi Csoportja élt legaktívabb életet. Ezt a következő néhány adat is bizonyítja. 1936. december 20-án a munkásotthonban volt a MÉMOSZ területi értekezlete, ahol mintegy 60—65 fő építőipari munkás jelent meg, nemcsak Gyöngyösről, hanem Pálosveresmartról és Jászárokszállásról is. A 20-as és a 30-as évek helyi szakszervezeti mozgalmainak jelentős személyisége volt Schleider Aladár (1905—1938). Ö 1925-ben került Gyöngyösre és péksegédként dolgozott. Tagja volt az SZDPnek és a Sütőipari Munkások Szakszervezetének. Ez utóbbinak elnöki tisztét is betöltötte. A 30-as évek elején vezette a helyi sütőipari munkások sztrájkját, és más szakmai csoportok sztrájkharcának irányításában is részt vett. Mint a helybeli szervezett munkások legaktívabb vezetőjét, a rendőrség kiutasította Gyöngyösről. 1937 őszén Spanyol- országba ment, ahol internacionalistaként harcolt. Ott is esett el. A gyöngyösi munkásmozgalom az 1930-as évek elején kapcsolatba került az illegális kommunista mozgalommal is. Ennek előzménye a következő volt. A 20-as évek legvégén a nagyrédei agrárproletariátus és szegényparasztság egy kis csoportja kapcsolatot talált a főváros illegális kommunistáival, s létrehozta saját illegális szervezetét, majd kapcsolatba lépett a karácsondi, a ludasi, az adá- csi, a gyöngyösi, és a gyöngyűstarjáni szocialistákkal és kommunistákkal. így a 30-as évek elején Nagyréde a környékbeli illegális kommunista mozgalom központja lett. A szervezkedés 1930-ban kezdődött el Nagyré- dén, amelyet Rudas Ede és Rudas István irányítottak. A Rudas-testvérek Budapesten éltek. Apjuk nagyrédei származású volt. 1930-ban Rudas István Nagyrédére költözött, ahol pékműhelyt nyitott. Itt öccsével Edével együtt felvették a kapcsolatot néhány helyi forradalmárral. A hatóság azonban még abban az évben nyomára lelt és felszámolta a csoportot. Rudas Ede pedig börtönbe került. Miután 1931. júliusában szabadult, újjászervezte az illegális csoportot. A szervezet vezetői megnyerték a gyöngyösi SZPD vezetőit is. Ekkor a gyöngyösi munkásotthon és a Rudas István által 1933-ban Gyöngyösön szervezett Természetbarátok Turista Egyesülete az illegális kommunista tevékenység központjaivá váltak. A Turista Egyesület Mátrafüreden szervezett kirándulásain találkoztak a környék kommunistái. Miután Rudas István 1933 októberében elköltözött Nagyrédéről a gyöngyösi kommunista szervezkedés vezetését Hegedűs Ferenc sütőipari munkás és Czakó Sándor 19-es kommunista vette át. Sajnos a szervezkedést 1935-ben a hatóság felszámolta. A II. világháború kitörése, a hatóságok rendkívüli intézkedései Gyöngyösön is nehezítették a munkásság szervezeti életét, harcaik elé korlátot szabtak. A háború időszakából egyetlen jelentősebb megmozdulásról tudunk, ez az 1944. februári asztalos sztrájk volt. A német megszállás után fokozódott a terror a forradalmi múltú személyek, kommunisták, szociáldemokraták, szakszervezeti tagok, az egykori 1919-esek ellen. A város felszabadulása — 1944. november 18-án — új fejezetet nyitott a helyi munkásmozgalom történetében is. A mozgalom kikerült az eddigi megtűrt és üldözött helyzetéből, s vezető szerepre tett szert. 1945-től a munkásmozgalom története és a köztörténet Gyöngyösön is összefonódik, nem választható el egymást ál. (Folytatjuk.) Szecskó Károly 50
