Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Dömötör János: Lantos Györgyi és Máté István szobrászművészek kiállítása a Gyöngyösi Galériában
Máté István: Portré 1. Gondolati és egyíben plasztikai telitalálat a Teremőr. Gondolatilag a nyilván olykor mogorván szolgálatot teljesítő múzeumi alkalmazott műtárgyat, pénzt féltő, a közikinccsé tétel helyett azt elzáró, távoltartó magatartása nyert a tekergőző kígyóvonalban ironikus megfogalmazást. Ugyancsak a különös, a nem mindennapi iránti vonzalmat tolmácsolja számunkra Máté István Galambok című munkája: A hűvös klasszicista oszlop ünnepélyességét nem tisztelő galambpár szintén individuális lelemény. Nyilván a kiállító művészek fiatalságából, életigenléséből fakad, hogy idegen tőlük minden, ami beteges, torz, rút. A szép emberi mozdulatok esztétikus megjelenítésre azonban több formában is vállalkozott Máté István (Táncolok). Az anyaság érzése mindkét művészt megihlette másmás anyagban. Az anya és gyermeke teljes, testi- érzelmi egysége mindkét műben érvényesül. Lantos Györgyi fa-domborművében a lágy egybefogó körvonalon belül egy-egy részletet, elsősorban a drapérián, vésőjével határozott törésekben is megmozgat. Máté István viszont rézdomborművé- ben az anyag feletti uralom könnyed eleganciájával a síkbaterítettség és fény-árny játékos együtthatását valósítja meg1. Náluk is sajátos szerepet tölt be a testet öltözz tető, olykor vetkőztető, drapéria. Lantos Györgyi Szierelem c. művében azonban e funkcióján túl jelképi értéket is kap. Az összebújó és csak fejnél, lábnál látható férfit és nőt határozott síkokba, élekbe tördelt drapéria borítja. A meleg emberi közelséget csak áttételesen sejtető takaró, kemény fogalmazása folytán itt nem védelmet, óvó szerepet, hanem a külvilág ridegségét, közönyét, sőt már-már ellenségességét tolmácsolja, jelképezi. Mint minden kisplasztikával szívesen és elmé- lyülten foglalkozó szobrászművész, ők is kifejezték magukat az éremműfajban is. A finom, rajzosságot (Lantos Györgyi: Enteriőr) és az erőteljes „domborzati”, tektonikus felületi megmunkálás egyaránt sikerrel járható út számukra. (Máté István: József A. sorozat.) A forma teljes kitöltése (Máté István: Játékok) és az egyetlen motívumra épített gondolati-plasztikai sűrítés (Lantos Györgyi: Film) szintén mutatják munkásságuk változatosságát. Jól egészítik ki a kiállítás anyagát, mint a szobrok és egyáltalán, mint minden művészet alapja, a bemutatott rajzok. Ezekben a lényeglátás és a lendület a legfőbb jellemzők. A két kiállító művész még nem érte el a harmincadik életévét. A kiállítás önmagában túlmutató élménye számunkra az is, hogy olyan alkotók korai felfedezésének örömét nyújtja, akikkel az elkövetkező évtizedekben még gyakran találkozunk majd kiállító termekben és köztereken egyaránt. Dömötör János Máté István: Galambok 14
