Hevesi Szemle 10. (1982)

1982 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Dömötör János: Lantos Györgyi és Máté István szobrászművészek kiállítása a Gyöngyösi Galériában

Máté István: Portré 1. Gondolati és egyíben plasztikai telitalálat a Te­remőr. Gondolatilag a nyilván olykor mogorván szolgálatot teljesítő múzeumi alkalmazott műtár­gyat, pénzt féltő, a közikinccsé tétel helyett azt el­záró, távoltartó magatartása nyert a tekergőző kí­gyóvonalban ironikus megfogalmazást. Ugyancsak a különös, a nem mindennapi iránti vonzalmat tol­mácsolja számunkra Máté István Galambok című munkája: A hűvös klasszicista oszlop ünnepélyes­ségét nem tisztelő galambpár szintén individuális lelemény. Nyilván a kiállító művészek fiatalságá­ból, életigenléséből fakad, hogy idegen tőlük min­den, ami beteges, torz, rút. A szép emberi mozdu­latok esztétikus megjelenítésre azonban több for­mában is vállalkozott Máté István (Táncolok). Az anyaság érzése mindkét művészt megihlette más­más anyagban. Az anya és gyermeke teljes, testi- érzelmi egysége mindkét műben érvényesül. Lan­tos Györgyi fa-domborművében a lágy egybefogó körvonalon belül egy-egy részletet, elsősorban a drapérián, vésőjével határozott törésekben is meg­mozgat. Máté István viszont rézdomborművé- ben az anyag feletti uralom könnyed eleganciájá­val a síkbaterítettség és fény-árny játékos együtt­hatását valósítja meg1. Náluk is sajátos szerepet tölt be a testet öltözz tető, olykor vetkőztető, drapéria. Lantos Györgyi Szierelem c. művében azonban e funkcióján túl jelképi értéket is kap. Az összebújó és csak fej­nél, lábnál látható férfit és nőt határozott síkok­ba, élekbe tördelt drapéria borítja. A meleg embe­ri közelséget csak áttételesen sejtető takaró, ke­mény fogalmazása folytán itt nem védelmet, óvó szerepet, hanem a külvilág ridegségét, közönyét, sőt már-már ellenségességét tolmácsolja, jelképezi. Mint minden kisplasztikával szívesen és elmé- lyülten foglalkozó szobrászművész, ők is kifejezték magukat az éremműfajban is. A finom, rajzossá­got (Lantos Györgyi: Enteriőr) és az erőteljes „domborzati”, tektonikus felületi megmunkálás egyaránt sikerrel járható út számukra. (Máté Ist­ván: József A. sorozat.) A forma teljes kitöltése (Máté István: Játékok) és az egyetlen motívumra épített gondolati-plasztikai sűrítés (Lantos Györ­gyi: Film) szintén mutatják munkásságuk változa­tosságát. Jól egészítik ki a kiállítás anyagát, mint a szobrok és egyáltalán, mint minden művészet alapja, a bemutatott rajzok. Ezekben a lényeglátás és a lendület a legfőbb jellemzők. A két kiállító művész még nem érte el a har­mincadik életévét. A kiállítás önmagában túlmu­tató élménye számunkra az is, hogy olyan alkotók korai felfedezésének örömét nyújtja, akikkel az el­következő évtizedekben még gyakran találkozunk majd kiállító termekben és köztereken egyaránt. Dömötör János Máté István: Galambok 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom