Hevesi Szemle 10. (1982)

1982 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Szecskó Károly: Falujárók Heves megyében

markazi, pálosveresmarti római katolikus templo­mot, a gyöngyösihalmaji, a kisnánai plébániát. A következőkben a falujárók politikai munká­jának területeit tekintem át. A Központi Vezető­ség a falujárók számára fontos ffeladatként jelölte meg a pártszervező munkát, a helyi szervezetek megerősítését. Megyénkben ezen a téren főként az egercsehi, a csepeli és pestszentlőrinci faluj árók ér­tek el szép eredményeket. Az egercsehiek sorra megerősítették a környékbeli, például a balatoni, a szűcsi, és a szarvaskői pártszervezetet. A csepeli­ek 1947 szeptemberében Domoszlón 20, Nagyrédén 13 fő új tagot szerveztek be a pártba. A pestszent- lőrinciek az év augusztusának elején Atkáron 12, Karácsondon 3 fő új tagot nyertek meg a pártnak, s még sorolhatnám a szervezés számszerű eredmé­nyeit. A faluj árók gyakran vettek részt taggyűléseken is, ahol általában kül- és belpolitikai kérdésekről beszéltek. A pártszervezetekkel karöltve több eset­ben szerveztek pártnapokat is. Részt vettek a párt­oktatás megszervezésében. Például Karácsondon, Markazon, Nagyrédén és Nagyfügeden ők szervez­ték meg először a pártoktatást, amelyet akkor „sze­mináriumnak” neveztek. Elmentek a koalíciós pártok rendezvényeire is, s ha szükség volt rá hozzászólásaikban megvédték a Kommunista Pártot a kisgazdák és a jobboldali szociáldemokraták rágalmaitól. Például Gyöngyös­halászon, Vámosgyörkön és Viszneken szociálde­mokrata, Atkáron és Adácson kisgazdapárti gyűlé­sen vettek részt. A két utóbbi helyen sikerrel száll­tak szembe Adorján József képviselő kommunista­ellenes rágalmaival. Erre nagy szükség volt, mivel a képviselő beszédeiben a „kolhoz mesével” ijeszt­gette a parasztságot. A csepeliek Visontán az MKP- és SZDP-szerve- zet közös pártnapját rendezték meg, ahol a téma a két munkáspárt együttműködésének fontossága volt. Vécsen kezdeményezték a helybeli koalíciós pártok közötti beszélgetést viszonyuk megjavítása érdekében. A faluj árók nagy érdeklődést tanúsítottak a kü­lönféle testületek, érdekvédelmi szervezetek mun­kája iránt. Részt vettek a nemzeti bizottságok, a FÉKOSZ és az UFOSZ ülésein. Ezeken általában aktuális bel- és külpolitikai kérdésekről tartottak tájékoztatót. A falusi lakosság egyes rétegei megnyerésének bevált módszere volt a házi agitáció végzése. Fel­keresték a pártok vezetőit, az újgazdákat, az ér­telmiségieket, a nőket, sőt a lelkipásztorokat is. Az agitációnak mindig konkrét célja volt. Pél­dául a pártok vezetőivel az együttműködés lehe­tőségeit és problémáit, az értelmiségiekkel, főleg a tanítókkal a kulturális rendezvények megszerve­zését beszélték meg. A nőket az MNDSZ megala­kítására serkentették. Az újgazdákkal a föld meg­védéséről, a földosztás jelentőségéről beszélgettek. A házi agitációk során népszerűsítették a párt falusi lapját, a Szabad Földet. Például 1947 au­gusztus közepén Atkáron 27, Vámosgyörkön 54 db újságot adtak el. Az agitáció sajátos színfoltja volt a tanyasi la­kossággal való beszélgetés. Ilyen volt például Nagy­fügeden és Viszneken. Itt említem meg a hadifog­ságból hazatért katonák meglátogatását is. Ennek során a falujárók hangsúlyozták a párt nagy sze­repét a foglyok hazajövetelében. A falujárók politikai munkájának kiemelkedő eseménye volt az 1947-es választások előkészítésé­ben való részvétel. Ez a munka június végétől au­gusztus végéig a csoportok munkájának jelentős részét alkotta. Mindenütt, ahol megfordultak a pártvezetőségekkel megbeszélték a választás teen­dőit. Számos esetben párttaggyűlésen is szóltak a választási feladatokról. Különböző rendezvényeken választási beszédeket tartottak. A választási agi­táció során meg kellett küzdeniük a kisgazdapárti jobboldal ellenagitációjával. Például Vécsen a már említett Adorján József népgyűlési beszédében rá­galmazta a demokráciát. Rágalmait a csepeli falu­járók cáfolták meg. A választás előkészítésének jelentős eseményei voltak Kádár Jánosnak, a megye listavezető kép­viselőjelöltjének választási gyűlései. Június 29-én Vámosgyörkön és Adácson beszélt, s a népgyűlésen a pestszentlőrinci faluj árók rendezőgárdája bizto­sította a fegyelmet. Kádár elvtárs augusztus 19-i pétervásárai népgyűlésén pedig a csepeli úttörők szavaltak és adtak elő jeleneteket. A választások előtt az MKP egyik követelése volt, hogy minél előbb át kell adni a földhöz jut- tatottaknak a tulajdont igazoló birtoklevelet. Több faluban ezt a falujárók adták át. Az ünnepélyes birtoklevél átadási ünnepségen Vécsen mintegy 325 személynek adták át az említett okmányt. Aba- sáron „... a csepeli közigazgatási aljegyző osztot­ta ki a telekkönyveket, ami a község lakosságának köztudatába úgy került, hogy még a telekkönyvet is a kommunisták adják”. A politikai munka lényeges része volt az ifjú­sági mozgalom támogatása. A csepeliek Abasáron, Karácsondon és Kisnánán részt vettek a helyi MADISZ-szervezetek létrehozásában. Az egercsehi­ek a szomszédos. Balaton község ifjúsági szervezete megerősítésén fáradoztak. Itt említem meg, hogy ők hozták létre, főleg fiatalokból, a párt rendező­gárdáját Balatonban és Szúcs-bányatelepen. Az ifjúságon kívül részt vettek a nők megszer­vezésében is. Több helyen például Balatonban, Ka­rácsondon, Nagyfügeden, Szűcsiben és Viszneken ők hozták létre a helybeli MNDSZ-szervezetet. A tömegkapcsolatok erősítése érdekében a MKP- szervezetekre támaszkodva számtalan népgyűlést szerveztek, ahol többször közülük kerültek ki az előadók. A népgyűlések fontosabb témái a követ­kezők voltak: kül- és belpolitikai kérdések, a 3 éves terv, az MKP kormányprogramja az 1947-es választás után. A gyöngyösi falujárók bevált mód­szere volt, hogy tábortűz mellett szervezték meg a népgyűlést. A faluj árók hozzájárultak az 1848—49-es forra­dalom és szabadságharc 100-ik évfordulójának mél­tó megünnepléséhez is. A gyöngyösi járásban a csepeliek 18 faluban szervezték meg az ünnepséget, és oda kommunista szónokokat biztosítottak. A kommunista faluj árók szép gesztusa volt, hogy rendbe hozták a kápolnai 48-as emlékművet. A politikai munka tárgyalásánál végül megem­34

Next

/
Oldalképek
Tartalom