Hevesi Szemle 6. (1978)
1978 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Tárkány Szűcs Ernő: Párválasztás hajdanában
mohóságát” örökölte, összeszerzi az eladósodott, tönkrement parasztok földjeit. Szörnyeteg mivoltára mutat: megveszi koporsóját, s abban hál éjszakánként, emlékezve gyermekkorára, amikor szegény asztalos apja házában az éppen elkészített koporsóban jutott számára éjszakai nyugvóhely. A hevesi élet döbbenetes csöndjét az okozta ekkortájt, hogy eltűntek a „tisztes,séges fiatalemberek” a városból. A lányok egyre szaporodtak, felnőttek, s elérték a 20. esztendőt anélkül, hogy férjhez mentek volna. Voltak, akik „hihetetlen mesalliance-ot követtek el kétségbeesésükben: iparoshoz mentek feleségül.” Péteri Zsuzsikát „a családi kínzás összes szabályai szerint” kényszerítették a nála 20 évvel idősebb Csermák Antalhoz. A jó öreg Schwarcz doktor előbb fogóval akarja elintézni a csinos úriasszonyka szép fehér fájó fogát, de aztán megesik rajta a szíve: „A parasztfogaknak nekimegyek, mert muszáj; ezért kár volna, mikor már Egerben is van fogorvos.” A tréfacsinálásnak is csak a legízetlenebb fajtáját tudják űzni Kunszálláson. A Lőrinczi-gyereket, a kispa- pot elcsalják a ZöFd Koszorúba egy kis sörre. A fiatalok körében megjelenik az ötvenéves kasznár, aki kora ellenére is a fiatalokkal tart még mindig, s szokása szerint, néhány mocskos szóval helyreállítja a Zöld Koszorú „úri asztalának rendes hangulatát”. A Lőrinczi gyerek nem szenvedhetvén e hangnemet, eltávozik. Bosszút forral a kasznár. Egy ajándékba ígért kendőért ráveszi gazdasszonyát, hívja légyottra a kispapot. Mikor az belopakodik az asszonyhoz, meglepi, béressel, kocsissal meztelenre vetkőzteti, azaz ..megkoppasztja a fekete kakast”, s kihajítja az utcára. Ilyen tréfán derült a századvégi Heves, És sorrá a torzó jellemék, sorsok. A széplelkű, verseket is író tanító beleszeret a kocsmáros lányába, akit már a kunszállási ifjúság végigszeretett, és feleségül veszi. Ráchel szül neki egy szörny gyermeket, majd megszökik vele, s Pacséry feleségét és „Szilvia hercegnőt, a szakállas hölgyet” egy szolnoki mutatványosbódéban látja viszont. . . Frank Mózes rozoga, kis csalásokra berendezett malma nem megy tönre, sőt szépen fölvirágzik ... A két rőföskereskedés: a Gombócz-féle boltban hetivásárokon mozdulni se lehet ,az átányi, zsadányi, komiéi parasztasszonyoktól. Igazán szépen jövedelmez. A másik rő- fösbolt, a fiatal Bergeré inkább az úri osztályra számít. A kunszálási boltban nincsenek szabott árak, a segéd ügyességétől függ minden... A kitörni akaró paraszt is inkább szánni való figura Bírónál, mintsem együttérzést keltő. Gábor azzal dicsekszik, hogy ő nem olyan mint a többi kunszállási paraszt, Pesten volt katona és újságot olvas ... András csendőr lett. Utolsó s legmegrázóbb darabja a kötetnek. A csendőrkáplár Sós Andrást így oktatja az öreg csendőr: „Ölni kell a népet, öcsém, mert különben nem bír magával és azt hiszi, övé a világ”. Öreg csendőr öt ember életét oltotta ki, dicsekszik. A fegyvert csak meg kell lódítani, úgy megy be az emberbe, mintha nem csontból meg húsból volna, hanem vajból. Nem kell hozzá nagy erő, csak szív kell hozzá. De az kell.” S addig András sem lesz csendőr, míg bele nem ereszti szuronyát legalább kettőbe. Addig zöldfülű. Ügy adódik, másnap egy korcsmái verekedésnél erre is sor kerül. A nagy verekedő, a Bagi-gyerek anyja — mert András fegyverrel akart rendet csinálni — őrjöngve ki akarja venni kezéből a gyilkoló szerszámot. Aztán András előre lódítja, s a szurony úgy megy az öregasszonyba, mint a vajba. S mert ribillió támad, villámgyorsan emeli vállához a fegyvert, s lő. A címül is használt kurta mondattal fejezi be az író a novellát: András csendőr lett. ★ Bíró Lajosnak sikerült, ami csak egy vérbeli írónak sikerülhet: egyetlen településen át egy ország társadalmát ábrázolni. Szeptember 5-én volt kereken harminc esztendeje, hogy munkáját végzendő, reggel íróasztala mellé ült. Egy szívroham végzett vele: lefordult a székről s már halott volt. Kiss Gyula „Most gondold meg szógám, elejét utolját...” Párválasztás hajdanában „A házasság nem kölcsön kenyér” — tartja a közmondás és azt fejezi ki ezzel, hogy a házasság felelősség- teljes lépés az ember életében. Míg a születés és a halál az embertől függetlenül következett be, a házasságot az emberi ösztönök, a racionális előrelátás, a szándék erősebben befolyásolhatja, tehát ezt az ember megtervezhette, ami által a házasságért való tudatos, emberi felelősségvállalás is megnövekedett. De azt is számításba kell venni, hogy még a legjobban megtervezett házasság sem sikerülhet minden esetben. A közmondás azt tartja, hogy: „Házasság, hadvezér, királyválasztás — isten dolga”, tehát a sorstól függ, hogy szerencsés lesz-e a házasság, mint ahogy a háború és a királyválasztás kedvezőségét sem lehet előre látni. A házasság komolyságát konkrét alkalmakkor nem rejtették véka alá. Az agárdi (Nógrád m.) kérő figyelmeztette is a lányt, szándékának alapos megfontolására: „Most gondold meg szógám, elejét utolját, Hogy mivel lícöíöd be két szemed világát, Mert nem kölcsön kenyér, hogy visszaadhatnánk, Se nem tiszta búza, hogy learathatnánk.’’'' Annak ellenére, hogy a házasság fő célja tipikusan biológiai volt: a fajfenntartás, tehát utódok létrehozása a megfelelően kialakított környezetben és felnevelésük, mégis azt látjuk, hogy a nép körében a házastárs kiszemelését, a párválasztást nem biológiai tényezők döntötték el. A lány, a legény nem azzal a személlyel házasodott, akit szeretett, akihez a szerelem vonzása kötötte, hanem akit a társadalom neki szánt, tehát akit a környezetében uralkodó szabályok megtartása mellett házastársul vehetett. Amikor a fiatalok házasodni akartak és azt kívánták volna kiválasztani, akit szerettek, lépten-nyomon érez45
