Hevesi Szemle 5. (1977)

1977 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: A Nagy Október zászlóvivői. A Nemecz testvérek Gyöngyösön

Orczy kastély magyar polgár élete” című terjedel­mes önéletrajzi művében hasonlókép­pen nyilatkozik a nagy tűzvész utáni gyöngyösi viszonyokról. — Csak igen erős következetességgel lehetett úr­rá lenni, írja — a gyöngyösi érdek­szövevényen. Neki, mint városter­vezőnek, mód felett sok baja volt a helyi hatalmasságokkal, ha a közér­deket érvényesíteni akarta. A munkásság forradalmi pártja hatalmas szervező munkába kezdett. Megalkottuk a Munkás-, Katona- és Paraszttanácsot, mely a forradalom legerősebb hatalmi szerve lett. Üj erőként forradalmi módon kezdett intézkedni a reakciós vezetőkkel szemben, ami által mindegyre nép­szerűbbé vált. Gyűlés gyűlést köve­tett, forrongott az egész város. A tö­meg minden hatalmat a Munkásta­nács részére követelt. így aztán a pol­gári demokratikus forradalom alatt jól elő tudtuk készíteni a talajt a szo­cialista forradalom véghezvitelére, illetve a hatalom átvételére. Érdekes, hogy Nemecz József már­ciusra jósolta a szocialista forrada­lom győzelmét. Gyakran mondta, hogy „március a miénk!”, azaz a for­radalmároké. — És valóban a dolgo­zók hősi harca 1919 márciusában vív­ta ki teljes győzelmét, március 21-én győzött a szocialista forradalom. A SZOCIALISTA FORRADALOM GYŐZELME UTÁN Nagy lendülettel kezdtünk munkához. Legelőször le kellett romboljuk a bur­zsoázia érdekeit védő hatalmi szerve­zeteket és helyükbe a dolgozók érde­keit védő hatalmi szervet állítani. A Munkástanács vette át a teljes ha­talmat, a hivatalok élére pedig kom­munistákat állítottunk. A direktóri­um vezetését bátyám, Nemecz József vette át, míg a többi fontos hivatalok élére Harján János, Palcsó Antal, Czakó Sándor, Weinfeld Lipót, Hab- licsek Ferenc, Kovács Antal, Máj zik Sándor, Kiss Antal, Tímár Béla, End- rész József, Jónás Frigyes, Dr. Gon­dos Miklós, Gergely Danó, Fenyvesi Gábor, Donovár János, Nádas Már­ton, Czifferszki Károly, Borosi Béla és más kommunisták kerültek. Leg­sürgősebb feladatnak a karhatalom átszervezését tekintettük, ezért Ne­mecz József, a karhatalom parancs­noka ezt kezdte meg. Az addig forradalmi módon műkö­dő Munkás Gárdát kiegészítették fe­gyelmezett, öntudatos munkásokkal és diákokkal. Ez lett a Vörös Gárda, az új karhatalom magva, a proletár- diktatúra helyi védő szerve. Gazdasági vonalon arra töreked­tünk, hogy a dolgozók helyzetét min­den vonalon javítsuk, mert csak így győződnek meg arról, hogy a szocia­lista rendszer jobb lesz, mint a meg­döntött tőkés rendszer volt. Legelőször a tűzkárosultak helyze­tén segítettünk. A Munkástanács le­foglalta az „Orczy” kastélyt, lefoglal­ta a gazdagok és a szerzetesek feles­leges lakrészeit és tűzkárosultakat he­lyeztek el azokban. A szőlőmunká­sokat szakszervezetekbe szervezték. A szakszervezet ellenőrizte a szőlőmun­kák idejében való elvégzését, megál­lapította a munkabéreket, melyek ki­fizetésére a szőlőbirtokosokat köte­lezte. Ily módon a szocialista forradalom első napjaiban sikerült elhelyezni a tűzkárosultakat és felszámolni a mun­kanélküliséget. Népkertnek nyilvání­tottuk az Orczy kastély nagy kiterje­désű, befásított parkját. Amikor a kert megnyitási ünnepségén Nemecz József bejelentette, hogy „a nép a mai napon saját tulajdonának nyil­vánítja és megnyitja a parkot a dol­gozók és proletárgyermekek előtt”, az ünneplő tömeg lelkesen éltette a Tanácsköztársaságot. A négy és fél évig tartó világhábo­rú nagy nyomorúságot hagyott ma­ga után. A közellátás terén örökölt nehézségeket súlyosbította egyrészt a gazdag parasztok szabotálása, más­részt a lánckereskedők garázdálko­dása a feketepiacon. Komoly intéz­kedésekre volt szükség. Bátor és lelkes kommunisták ve­zetése alatt bizottságokat szervez­tünk a zsírosparasztok által elrejtett élelmiszerek felkutatására Weinfeld Lipót vezetése alatt. Ezen az úton nagy mennyiségű élelemhez ju­tottunk, amellyel sikerült elhárítani az élelmezési nehézségeket. Volt olyan gazdag paraszt, akinél más­fél mázsa zsírt, egy másiknál pedig tizenhét mázsa búzát találtak elrejt­ve, s ugyanakkor ezek rendesen ki­váltották a hatóságilag kiosztott zsír- és lisztadagokat is. A kutató bizottsá­gok munkáját megkönnyítette az, hogy mind a városi, mind a falusi szegénység, valamint a lelkes ifjúság támogatta őket. Bevezettük a cserekereskedelmet olyképp, hogy a parasztok élelmi­szer ellenében kaptak iparcikkeket. Felleltároztattuk a boltokat és raktá­rakat. A felleltározott áruból csak hivatalos utalványra lehetett eladni, szabott áron. Ezzel sikerült likvidálni a feketepiacot. Nagy hiány mutatkozott tüzelő­anyag terén is. Egyes elvtársak em­legették, hogy a Toka-patak mentén és a Szurdok-parton szenet lehet ta­lálni. Kiszálltunk a helyszínre szén után kutatni. A Szurdok-parton tény­leg vastag szénréteget találtunk. Ezért Salgótarjánból bányászokat és bányamérnököket hívtunk, ezek ve­zetése mellett hamarosan meg is nyi­tottuk az első szénbányát és meg­kezdtük a szén kitermelését. A város többszöri leégésének oka vízhiány volt. Hogy ezen segítsünk, tervbe vettük a városnak vízvezeték­kel való ellátását. A Mátrát jól isme­rő elvtársak indítványára elhatároz­40

Next

/
Oldalképek
Tartalom