Hevesi Szemle 5. (1977)
1977 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: A Nagy Október zászlóvivői. A Nemecz testvérek Gyöngyösön
A Nagy Október zászlóvivői A Nemecz testvérek Gyöngyösön Dr. Nemecz Alajossal, a Magyarországi Szocialista Párt gyöngyösi titkárával a hatvanas évek elején ismerkedtem meg. Nyugdíjas tisztviselőként élt akkor Erdélyben, Nagybányán és évenként ellátogatott Gyöngyösre itteni rokonaihoz, de inkább az egykori harcok emlékei vonzották a nagydarab ősz hajú, határozott öreget. Órákat ültünk a baráti szó mellett, és az öreg mesélt, érvelt, vitatkozott, szóval párttitkár módra emlékezett. A harcok élő szemtanúja, annál több, aktív cselekvője, sőt felelős vezetője volt, olyan, aki rendelkezett azzal a képességgel, hogy szavai nyomán megelevenedett a múlt. Ma is érzem még e beszélgetések tisztelet koszorúzta ünnepi hangulatát. Szerette a természetet, a várost, az embereket, de különösképpen rajongott az őszi színekben pompázó Mátráért. Aztán egyszer csak elmaradt, levél sem jött, és ő maga sem kopogtatott többé, bár a hegyeken újra rőtvörös színben pompázott az ősz. Érdeklődtem a rokonaitól, Lajos bácsi miért maradt el? A válasz szomorú volt. Sajnos már nem jöhet többé, megbetegedett, Kolozsvárott súlyos műtéten esett át, meghalt. Nem jön hát, nem ír, nem mesél, nem tanít, nem vitatkozik többé. Alig 5—6 évig ismertük egymást, mégis sokat mondott el, annyit, hogy az végül is nagyon kevés lett. Sokat, mert okos mondatai mögött aranyfedezetként ült a valóság. Higgadt, bölcs ember volt, sajátosan tizenkilences. A megfogalmazás, a jelzők használata, az osztályharc fő frontjainak egyszerű, éles színekkel történő felvázolása légkört teremtett. Keveset mondott el, mert annyi élettapasztalat, forradalmi élmény és leszűrt életbölcsesség volt szavai mögött, hogy röpült az idő társaságában. Egy-egy pillanatra nézett be hozzám, és végül is órákig maradt el, és színes, ízes szavakkal emlékezett. Nagy törekvése, vágya, álma volt, hogy mártír testvérének; Nemecz Józsefnek, a gyöngyösi direktórium tagjának és a Vörösőrség parancsnokának, valamint Gyöngyös 1919-es történetének megírásával fejezi be életét. Nem készült el vele. Megírt azonban egy rövidebb vázlatot, amelyben az 1919- es Tanácsköztársaság gyöngyösi dicsőséges napjairól számol be. és felvázolta a fehérterror borzalmainak néhány vonását, dermesztőén és félelmetesen. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom lelkes híve volt bátyiával, Nemecz Józseffel együtt. A forradalom hatvanadik évfordulója évében visszaemlékezésének közlésével szeretnénk vágyaiból valamit valóra váltani és egyben emlékezni Nemecz Józsefre, a mártírra, Nemecz Alajosra, a Magyarországi Szocialista Párt Gyöngyös városi titkárára és a gyöngyösi hősökre. A szövegben csak éppen annyit módosítottam, amennyi a közlés érdekében nyelvileg indokolt volt. Szolgáljon magyarázatul a tény, hogy a visszaemlékező (Dr. Nemecz Alajos) hosszú ideig román nyelvű hivatali tisztséget töltött be szülőföldjén. (A háború végi két forradalom történetét folyóiratunk 1974. évi 1—11. számában „Forradalmak a Mátraalján” címmel közöltük. Ezek a tanulmányok az eseményeket több oldalról mutatják be, elemzik. E visz- szaemlékezés forrásjellegű, és a két korábban megjelent tanulmány adataival és megállapításaival a maga sajátos módján összhangban van, illetve igen értékesen kiegészíti azokat. □ □ □ Nemecz József és öccse, Nemecz Alajos erdélyi kőműves szülők sokat küzdő, haladó gondolkodású gyermekei voltak, akik az 1917-es gyöngyösi tűzvész után megalapított kormánybizottság dolgozóiként kerültek a városba. Közülük József volt az idősebb, és akkor a politikailag képzettebb is, aki már budapesti felsőiskolai tanuló éveiben kapcsolatba került a fővárosi radikális értelmiség ifjúsági szervezeteivel. Sajnos anyagi gondok miatt tanulmányait nem tudta befejezni. A budapesti Felső Építőipari Iskola elvégzése után a képzőművészeti főiskolára és a műegyetemre is beiratkozott, óriási tudásvágy hajtotta, de pénz híján vágyait valóra váltani nem tudta, műszaki rajzolói munkát kellett vállalnia, 1914-ben bevonult katonának, rövid ideig harcolt, majd megsebesült, kórházi ápolásra szorult. Felépülése után a gyöngyösi újjáépítési kormánybizottságon vállalt műszaki rajzolói feladatot. A városban csakhamar a baloldali szociáldemokraták vezetője lett és a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakulása után csoportjával csatlakozott a párthoz. Testvére, Lajos mellette járta ki a kommunista párttag és politikai vezető elméleti és gyakorlati iskoláját. József, az idősebb a városi direktórium tagja, a forradalmi törvényszék elnöke és a Vörösörség parancsnoka lett a Tanácsköztársaság helyi szerveinek megalakulásakor, Lajos, a fiatalabb az egyesült helyi pártszervezet titkára volt. A visszaemlékezést 1962-ben a fiatalabb testvér, dr. Nemecz Alajos vetette papírra. Visszaemlékezéseim az 1919-es forradalomra Nagyon nehéz szűkre szabott keretek között az 1919-es szocialista forradalom gyöngyösi eseményeit ismertetni. Mégis megkísérlem elmondani az általam átélt lényegesebb események rövid történetét. Ajánlom e visszaemlékezést elsősorban az ifjúságnak, melyhez en- gemet 1919-ben szorosabb kötelékek fűztek. Célom az, hogy az 1919-es forradalmi munkásság unokái megismerjék elődeik hősi harcát azért a boldogabb életért, melyet mind Gyöngyösön, mind a népi demokrácia minden államában ma győzelmesen építenek. A SZOCIALISTA FORRADALOM ELŐKÉSZÍTÉSE Az 1918. októberi, úgynevezett „őszirózsás” forradalom nem adta az államhatalmat a dolgozók kezébe, ezért a munkásság ezt a forradalmat csak kezdetnek tekintette, és tovább harcolt a hatalom megszerzéséért. A hivatalok régi, burzsoá vezetői Gyöngyösön is megmaradtak állásaikban. Köpenyeget fordítottak, betanultak néhány forradalmi jelszót, hűséget színleltek, de valójában tovább folytatták népelnyomó működésüket. Gyöngyösnek két súlyos, helyi problémája volt: a tűzkárosultak lakásban való elhelyezése és a szőlőmunkások munkához való juttatása. Az 1917. májusi borzalmas tűzvész elpusztította a város nagy részét. A tűzkárosult proletárok nagy tömege maradt hajlék nélkül. Ezek nagy része hevenyészett deszkabarakkokban, vagy csűrökben nyomorgott és fagyoskodott. Emberi lakást követeltek, de eredmény nélkül. Az elégedetlenek ügyét csak a nagy lendülettel szervezkedő forradalmi munkáspárt tette magáévá. Nemecz József és Endrész József, a párt vezetői, nemegyszer vezették a tűzká- rosultakat és munkanélkülieket a városházára, ahol a hatalom uraitól helyzetük megjavítását követelték, de kevés eredménnyel. Nemcsak hogy nem segítettek nehéz helyzetükön, de engedték, hogy a burzsoázia kihasználja a szegénység nyomorát kegyetlen lakásuzsorával és alacsony munkabérrel. Ugyanakkor a korrupt vezetőség elfeketézte a nyomorgó lakosság részére kiutalt élelmiszereket, így aztán az elégedetlenség egyre nőtt és erősítette a munkásság forradalmi harcát a hatalom helyi urai ellen. Dr. Harrer Ferenc a tűzvészben elpusztult város kormánybiztosa „Egy 39
