Hevesi Szemle 5. (1977)

1977 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - A Nagy Október zászlóvivői (Sereg József összeállítása)

A közrendet igazában a Munkástanács szilárdította meg Egerben. A már január 11-én felállított ún. rendőrgárda a Munkástanács támogatásával egy-ket­tőre komoly karhatalmi tényezővé nőtte ki magát. A 90 főből álló, nagyobbrészt szocialisták közül tobor­zott karhatalom főparancsnoka Singer József tartalé­kos főhadnagy, főbizalmija Kovács Domonkos, fog­lalkozására nézve kovács. A katonaság rendbe szedése Szita Mihály ezredpa­rancsnok érdeme. Jobb keze a szervező munkában Czvanczinger Lajos őrmester. A szervezést felsőbb utasítás bevárása nélkül, tiszta szocialista szellemben hajtották végre. Meghívásukra Lájer Dezső, Fischer Manó, Kolacskovszky Lajos nem egy szocialista beál­lítottságú előadást tartottak a tisztek és altisztek ré- részére. Az így újjászervezett katonaság piros szalaggal a sapkáján december 22-én a legpéldásabb rendben, ki­fogástalan felszereléssel vonult fel Egerben a piac­térre, hogy a főispán kormánybiztos jelenlétében is felesküdjék a köztársaságra .. A politikai harcban, ahogy ez Kolacskovszky vissza­emlékező írásából is kitűnik, egyre fontosabb szerepet kaptak a baloldali szocialisták, kommunisták, s köztük a képzett szocialista, maga Kolacskovszky Lajos volt. Visz- szaemlékező történelmi feldolgozásai adat- és szemtanúi hitelességgel nagy értékű források. Kolacskovszky Lajos a Tanácsköztársaság kikiáltá­sát megelőző hetekben már egyre jobban vezető egyéni­séggé változott, a tömegek bizalmát megnyerte, hallgat­tak a szavára. Erre szebb példát nem említhetnék, mint azt a bravúros taktikai fogást, amellyel Egerben 1919. február 9-én kimondták a vallásoktatásnak az iskolákból való kirekesztését. A politikai ellenfél a Városházára gyűlést hívott egybe a kötelező vallásoktatás megvédé­sére. Kolacskovszky és a szocialisták a Városháza nagy­termét 2—3 órával korábban megtöltötték. A későbben érkező klérusnak és híveinek nem maradt hely. — A ter­met teljesen betöltő szocialisták népgyűlése határozatot hozott, mely szerint Eger város polgárai és munkásai „fajra és felekezetre való tekintet nélkül” egyhangúlag kérték a vallásoktatás kirekesztését az iskolákból. A továbbiakban Kolacskovszky a néptanácsok meg­szervezésével harcolt a megyei munkáshatalom előkészí­téséért, s Gyöngyösön külön nehéz küzdelem után sike­rült Bozsik apátplébános reakciós törekvéseit visszaszo­rítani és a keresztényszocialista képviseletet 2 főre kor­látozni a szervezetben. Ott találjuk a földosztás legjobb propagandistái kö­zött is. A kápolnai földosztásról így ír visszaemlékezé­seiben : — „Az 1919. XVIII. t. c. gazdasági életünket a kor kí­vánalmainak megfelelően kívánta átalakítani. Fő cél, mielőbb végezni az uradalmakkal. A köztársaság elnöke, maga Károlyi Mihály óhajtott jó példával elöljárni, amikor Hevesben 17 falu határában elterü­lő, kereken 38 000 kh. birtokát elsősorban ajánlotta fel kiosztásra. Az első kapavágás február 22-én, a kápolnai emlékműnél, ünnepélyes keretek közt ment végbe. Az elnökön kívül jelen voltak Bernikey Dénes dr. miniszterelnök, Garami Ernő kereskedelmi, dr. Vass János vallásügyi, Búza Barna földművelésügyi miniszterek, Mayer János és Szabó István népgazda­sági államtitkárok, a vármegye főispán-kormánybiz­tosa, az alispán, a járási főszolgabíró stb. Az emlék­dombhoz Károlyi Mihály lapátolta az első földet, úgy következtek sorba a miniszterek, az államtitkárok, egy rokkant katona, egy hadiözvegy és még sokan. A halom szemlátomást nőtt, növekedett. A kegyéletes aktust a Himnusz hangjai rekesztették be. Az ünnepséget megelőzően repülőgép jelent meg a környékbeli falvak felett; a béke galambjai szálltak ki belőle, s a leszórt röpcédulák a következő felhí­vást tartalmazták: „Kezdődik a nép földhöz juttatá­sa! A népé lesz a föld! A földművelő nép földhöz jut­tatását vasárnap, 1919. február hó 22-én, délután egy órakor kezdjük meg Kápolna községben. Ott lesz Kó.- rolyi Mihály, a Magyar Népköztársaság elnöke, s ott lesznek a kormány tagjai. Jöjjön oda ezen a napon mindenfelől a környék népe! Hallgassa meg az or­szágos földbirtokosztás meghirdetését!” A földhöz juttatott szegénység nevében Medveczky János, aldebrői kántortanító mondott szívből jövő köszönetét az államfőnek ... Az első, aki földet kapott, Antal János 30 éves kápol­nai földműves, rokkant katona, három gyermek aty­ja ...” Kolacskovszky Lajos politikai szerepe és szereplése a proletárdiktatúra idején egyre magasabbra ívelt. Egerben 1919, március 22-én este a városháza nagytermében Ko­lacskovszky Lajos jelentette be a Tanácskormány meg­alakulását, a proletárdiktatúra győzelmét. Még ezen a gyűlésen kapta nagyszerű megbízatását. Ö lett a megye „vörös alispánja”. A megalakult megyei 5-ös direktórium tagjai közt is ott találjuk. Hivatalában pontos és hozzá­értő kommunista vezető volt, szervezett, rendeleteket fo­galmazott, agitált, ügyekben eljárt, utazott, élő lelkiis­meret és lelkesedés volt egyszerre. Kolacskovszky Lajos — ahogy életrajzírója és mun­kásságának első feldolgozója, Szecskó Károly írja — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a lenini eszmék hatására vált haladó értelmiségi fiatalból tudatos szocia­lista vezetővé, aki az érlelődő forradalmi helyzettel együtt fejlődött, és személyiségében lépést tartott. Mindvégig foglalkozott ideológiai kérdésekkel, örökségéből a hely- történeti, ideológiai-politikai-természettudományi elő­adások, dolgozatok és irodalmi-riportok egyaránt értéke­sek és a fő erénye abban van, hogy mindig a legfonto­sabb politikai-világnézeti kérdésekben mondta ki egyre határozottabban egyénivé átszűrt, helyes álláspontjait. Érveléseiben a marxizmus klasszikusaira, elsősorban Le­ninre, a lenini művekre támaszkodott. Például 1919-ben a Tanácsköztársaság napjaiban írta az Egri Vörös Újság számára „A proletárdiktatúra szükségességének igazolá­sa” című cikksorozatát. Élete, pályája meghatározóan töretlen, felfelé ívelő, bár a Tanácsköztársaság napjaiban — május elején — az ellenforradalom egri támadása idején ő is lemondott tiszt­ségéről. Nem szépítgethetjük, ez meghátrálás, törés volt még akkor is, ha a későbbiekkel már közvetlenül az el­lenforradalmi lázadás felszámolása után is igazolta elv­hűségének és politikai elkötelezettségének szilárdságát, előadásokkal, vitákban való részvétellel, írásaival és egész további életével. Itt jegyezném meg, hogy Kolacskovszky egyéni éle­téből a Tanácsköztársaságot, az egri alispáni megbízatást tartotta a legszebb időszaknak, hű maradt az első prole­tárdiktatúrához. Valójában „1919-es” volt egész további életében is. A munkásmozgalom és az ellenforradalom is így tartotta számon őt. Mint ilyen, nem kerülhette el a. fehérterror súlyos megalázásait. Halálos ítélettől csak betegsége mentette meg, másfél évi börtönt kapott,. 56

Next

/
Oldalképek
Tartalom