Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Pásztor Emil: A tizennegyedik aradi vértanú tábornok haditörvényszéki pere és kivégzése
— Adja elő személyi adatait! — Nevem Molnár Ferdinánd. Születtem Rechnitzen, Vas vármegyében, Magyarországon. 47 éves, katolikus, nős vagyok. 11 évig szolgáltam a császári sorkatonaságnál. Az 1829. év végén mint hadnagy kiléptem az 5. huszárezred kötelékéből, tiszti jellegem megtartása nélkül. Hadbíróság előtt sohasem állottam. — Adja elő, milyen hatásköre volt Kazinczy Lajosnak a hadseregben, és milyen állást töltött be a fegyverletétel előtt! —- 1849 február havában ismerkedtem meg Kazinczy Lajossal. Akkor alezredes és a császári huszárezred parancsnoka volt Miskolcon, Dembinski hadseregében. Éppen vizsgálat folyt ellene, mivel a tisztikara panaszt emelt egyik ezredparancsa ellen. A Dembinski által folytatott vizsgálat eredményeként Kazinczyt áthelyezték Dembinsky hadtestéből. Neki a Klapka hadosztályát kellett volna átvennie, de erre nem került sor, mivel Má- riássy bevonult, és Kazinczy május végéig parancsnokság nélkül maradt. — Május vége felé azután Kazinczy átvette a Csallóközben Kosztolányi hadosztályát, mivel Kosztolányinak igazolnia kellett magát az elkövetett taktikai hibák miatt. — Az akkori hadügyminiszter, Görgey, Kazinczyt nemsokára Budára hívja, és elküldi, hogy az északi határvidéken két részre osztott Dembinski-féle hadtest egyik része fölött átvegye a parancsnokságot, (gy lett Kazinczy Kassán hadosztályparancsnok. Hadosztályával Mármarosba vonult. A Dembinski-hadtest másik felének parancsnokságát Dessewffy Arisztid vette át. — Teljes bizonyossággal állíthatom, hogy Kazinczy Mármarosban, ahol huzamosabb időn át ide-oda vonult, mindig csak mint önálló hadosztályparancsnok szerepelt. Hogy ott vívott-e csatákat, arról semmi bizonyosat nem tudok, me t csupán egyetlenegy jelentését olvastam. Abban zsoldra kért pénzt. — Egyáltalán semmi felvilágosítást nem tudok adni a tekintetben, hogy a fegyverletétel idején Kazinczy hol volt a csapatával, vagy milyen sorsa volt, mivel csak itt az aradi várfogságban láttam ismét. — Bizton állíthatom azonban, hogy Kazinczy a fegyverletétel idején csak ezredes volt, semmi esetre sem tábornok. Minden kinevezés vagy erre vonatkozó javaslat a minisztériumiban az én kezemen ment keresztül; ha megjelent volna ilyen okmány, én okvetlenül tudnék róla. (A hivatalos lapban — a Közlönyben — már valóban nem jelenhetett meg Kazinczy tábornoki kinevezése. - P. E.) — Teljesen érthetetlen előttem, miért tartják Kazinczyt tábornoknak. Ez csak a fogságban való átadáskor történt tévedésen alapulhat! — Van-e még valami előadnivalója? — Egyéb előadnivalóm nincs. Vallomásomra hajlandó vagyok esküt is tenni. Az előadottakat megerősíti Molnár Ferdinánd. Ezután Molnár elvezettetvén, Bayer József hívatott elő, és az igazmondásra figyelmeztetve, a következőképpen hallgattatott ki. — Mondja meg személyi adatait! — Nevem Bayer József. Pesten, Magyarországon születtem. 30 éves, katolikus, nőtlen vagyok. Három évig 26 szolgáltam a hadseregben, és mint hadnagy, rangom megtartásával léptem ki a Rainer főherceg nevét viselő 11 . gyalogezredből. Soha haditörvényszék előtt nem állottam. — Adja elő, milyen állást töltött be Kazinczy Lajos a magyar hadseregben az utóbbi időben, és mit tud ön az ő működéséről! — 1848 november havában ismertem meg Kazinczyt Pozsonyban. Akkor utász százados volt. Nemsokára Győrbe küldték, hogy ott Kohlmann ezredes parancsnoksága alatt részt vegyen a Rába-vonal megerősítését célzó sáncmunkálatokban. 1849 február havában Kazinczyt Tiszafüreden találtam két utászzászlóaljjal. Akkor már alezredes volt. Ha jól emlékszem, láttam Tápióbics- kénél is mint alezredes hadosztályparancsnokot. Akkor az I. hadtest kötelékében volt, és ott is maradt. — Április vége felé a császári huszárezrednek lett a parancsnoka, de az ezredet el kellett hagynia, mivel egy ezredparancsa miatt a tisztikar panaszt tett ellene, így került Kosztolányinak a helyébe mint hadosztályparancsnok. — Később megtudtam, hogy Kazinczy mint hadosztályparancsnok Kassa és Tokaj ellen is előnyomult, és Márma osban is tanyázott. — Hogy mi történt vele később, azt nem tudom. Csak hallomás alapján mondhatok annyit, hogy a Tiszán át Erdélybe vonult, de nem tudom, mi volt ennek az oka. Erdélyből, úgy hallottam, ide hozták, Aradra. — Teljes biztonsággal állíthatom, hogy addig a pillanatig, amíg a Tiszán átkelt, mindig csak ezredes volt. Akkor én — mint a hadműveleti iroda főnöke — még olvastam azt az ügyiratot, melyet a visszavonulása tárgyában küldött. — Nem tudok róla, hogy azután előléptették volna tábornokká, de ez különben már nem is volt lehetséges. — Van-e még valami előadnivalója? — Egyéb előadnivalóm nincs. Kész vagyok esküt is tenni vallomásom a. Az előadottakat megerősíti Bayer József. Bayer a fogságba visszavezettetvén, előállíttatik Do- bay József százados, aki az igazmondásra figyelmeztetve, a következőképp hallgattatik ki. III. — Adja elő személyi adatait! — Nevem Dobav József. Eibersdorfban, Erdélyben születtem. 29 éves, nőtlen, katolikus vagyok, a 2. székely ezred századosa. A folyó év július havában Bem tábornoktól alezredesként kaptam elbocsátásomat. Törvény előtt még nem álltam. — Adja elő, milyen rendfokozatban volt Kazinczy az utolsó nanokban, és általában mit tud legutóbbi tevékenységéről I — Mivel a hadseregből már el voltam bocsátva, és már mint magánszemély éltem, tulajdonképp csak kíváncsiságból mentem a csapatok után Zsibóra. Ügy emlékszem. ott augusztus 24-én lett köztudomású, hogy a fegyvert le fogiák tenni. Érdekelt az is, hogy mint volt osztrák tisztnek, mi lesz a jövendő sorsom. Ez alkalommal találtam ott Kazinczyt és ismerkedtem meg vele. Márma- rosból jött oda egy csapat élén. Akkor ő ezredes volt. Ott voltam, amikor augusztus 26-án az oroszok előtt letette a fegyvert. Meg kell jegyeznem, hogy Kazinczy csapatai nem akarták letenni a fegyvert, és két pártra szakadtak. Csak Kazinczy ügyességének köszönhető, hogy nagyobb baj nem lett, mert a katonák a tisztjeiket halállal fenyegették, ha a fegyvert leteszik. _ Meqiegyzem, hogy Kazinczy Timaschoff orosz segédtiszttel tárayalt, és azután minden aggály megszűnt. — Később, midőn Kazinczyt itt a várban találtam, értesültem arról, hogy itt tábornoknak tartják. Én a fegyverletétel pillanatáig őt mindig mint ezredest láttam, azufán pedig már nem léphetett elő, tehát ez a címzése egy nagy tévedésen alapulhat. Valószínű, hogy az oroszok, látva, hogy önálló parancsnok volt, tábornoknak címezték.
