Hevesi Szemle 4. (1976)

1976 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Salga Attila: Munkásmozgalom és eszperantó II.

verseskőtet 1 $28. július 20-án került forgalomba ismeretlen szerző tollából. A Ha a harc után ... (Se hej- men post batal...) c. költemény politikai tartaíma egyértelmű: „Ha harc után hazavisz fáradt lépted, / Ott nyomorúság és piszok vár téged, / Míg ordítva sír a gyerek, / hogy nincs egy falat kenyere, / addig ezrek élnek palotában, nevető semmittevésben. / Puskapor-durranás, ökölcsapás! / Félre nyomor és éhség! / Mosd el őket, mint az áradat / És proletár nem lesz többé. / Ragadd meg proletár a kalapácsot a küzdelemre! / Pusztuljon a földről a tőke csoportja! / Megfojt titeket a karja — szégyen tétovázni! / Törjétek szét a rozsdás bilincset és ti fogtok uralkodni a világ felett...!'’

Szintén ez a kötet tartalmazta a Laborista Marseljezo (Munkás Marseillaise) c. induló szövegét is: „Az éhezőnek hiányzik a kenyér, / Nincs pénze, hogy fiait taníttassa / és betegsége alatt gyógyíttassa. — A tisztelet a gazemberek kezében, / Oh, hosszú a türelem! / De halld, tajtékzó forrásban. / Már zúg mindenütt a nép / A bosszúharag megingatja a trónokat. / De minek panaszkodni? Erős légy! / Fog minket nemsokára hívni, ítélkezni, / Egyik helyről a másikra fog repülni / A szívek mélyén elrejtett zúgás. — ítéljünk! Az énekhangok borzalmasan, / Mint orkán fognak szólítani, / Szívünk, kezünk tiszták, / De reszketni fognak a vád alatt a gazemberek!"

Az ellenzéki képviselők a parlamentben is kiálltak a nemzetközi nyelv ügyéért. 1911-től kezdve számos olyan felszólalással találkozhatunk, amely védelmébe veszi a mun- káseszperantistákat és cáfolja a székesfehérvári Sághy Lajos rendőrfőkapitány hírhedt kijelentését, amely szerint: „Az eszperantó tolvajnyelv." Kéthly Anna szociáldemokrata képviselő, például, egyik parlamenti beszédében (1925) megcáfolhatatla- msl bebizonyította, hogy a korabeli magyar kormány kétkulacsos politikát folytat. Egyrészt nemzetközi konferencián bejelenti, hogy szorgalmazni fogja a nyelv általános bevezetését Magyarországon, másrészt mindenféle eszközzel korlátozza az eszperantista munkások

szervezett nyelvtanulását. „Alapszabállyal bíró egyesület a Magyar- országi Eszperantista Munkások Egyesülete — hangsúlyozta Kéthly

Anna —, mégis folyton zaklatják, a végzések százait kapják, amelyek legtöbbször privát vélemények, hivatalos formába öltöztetve..A képviselőnő felsorolta, hogy vidéken milyen atrocitásokat követett el a rendőrség a munkáseszperantisták- kal. Miskolcon minden eszperantis- tát beidéztek és a nyelvtanárnőtől elkobozták a tankönyveket, majd

durván megfenyegették őket. Orosházán, Békésgyulán, Békéscsabán és

Tótkomlóson nem engedélyezték az eszperantó nyelvtanfolyamot. A fővárosban azzal akadályozták a tanfolyamokat, hogy ezekre is alkalmazták a politikai gyűlések engedélyeztetési eljárását. Kéthly Anna joggal mondhatta, hogy „a belügyminisztérium a középkori gondolkodás szellemének megmaradt utolsó része ...” Ennek ellenére, a munkás- eszperantisták egyesületei — amelyekben az illegális kommunista párt számos sejtje működött — gyakran kijátszották a hatóságok éberségét.

A húszas évek második felétől a KMP és a KIMSZ számos vezetője volt a HESL tagja. Többek között, Hámán Kató, Fürst Sándor, Kilián György, Szakasits Antal, Tóth György, Szerémi Boriska, Berger Irén, Rudas Béla, Sándor Pál, Bánó Magda, Gi- sitz Endre neve fémjelzi a kommunista párt és az eszperantómozgalom szoros kapcsolatát. A munkás- eszperantisták a továbbképzés egyik formájaként az egész napos kirándulásokat tekintették. A rendőrség azonban hamarosan felfigyelt az illegális politikai tevékenységre. Az egyik letartóztatási hullámról a rendőrség budapesti politikai nyomozó főcsoportjának jelentése így számol be (1934): „A kiránduláson részt vett Természetbarátok és Munkáseszperantisták közül 41-et előállítottunk, mert az ördögorom csárdánál tiltott kommunista gyűlést tartottak, ott bolseviki röpcédulákat és nyomtatványokat osztogattak és a helyszínen vörös zászlót tűztek ki. Az előállítottak ellen szélsőséges magatartásuk miatt eljárások indultak. így többek között eljárás indult Gisitz Endre ellen is, aki a munkáseszperantisták egyesületének 1931-től titkára. Bizalmas értesüléseink szerint ezen említett Gisitz Endre egyesületi titkár, Rudas Béla volt központi vezetőségi taggal az illegális mozgalomban részt vesznek. Rudas Bélát az állami és társadalmi rend felforgatására irányuló cselekménye miatt a budapesti kir. törvényszék 1933-ban kétévi fegyhózra ítélte. Az egyesület pénztárosa Bánó Magda fényképész segéd, gyári munkásnő volt.

Bánó Magda összeköttetésben állt pécsi és dombóvári gyanús egyénekkel, valamint levelezés útján német és japán kommunistákkal. Részt vett azon a kétnapos bécsi hajókiránduláson is, amelyet Gisitz Endre, mint egyesületi titkár rendezett 1932 pünkösdkor. A kirándulást megelőzőleg a kirándulni akarók Gisitz Endre titkárnál jelentkeztek a mun- káseszperantista egyesület VII., Dob u. 90., III. em. (a bőrösök szakszervezete) alatti helyiségében. Itt megkapták a hajójegyeket és az ilyen alkalmakkor szokásos szellemi útra- valót, amelynek lényege az volt, hogy ki kell tartani mindaddig, amíg a proletárok felszabadulnak elnyomatásuk alól és részesülnek a szovjet

áldásos működésében. Érre az időre készülni kell és minden adott eszközzel támogatni kell a forradalom előkészítését.

Ily előzmények után indult a kb. 700 munkáseszperantista egy erre a célra kibérelt MEFTER hajóval Bécs- be, Gisitz Endre titkár vezetésével. A hajót, amíg a határt el nem hagyta, piros-fehér-zöld girland díszítette. A határ átlépése után a kiránduláson résztvettek a fehér és zöld színt eltüntették és csak a vörös szín maradt meg a hajó korlátjain. Eme szcenírozásnak megfelelően a kirándulók megérkezésükkor a vörös Bécset éljenezték."

Az idézet egyértelműen rávilágít arra, hogy a munkáseszperantista egyesületek valójában harcos politikai tömegszervezetek voltak, s tagjaik a szakszervezet vagy — amint már láttuk — a kommunista párt soraiból verbuválódtak.

A húszas évek végén rendszeressé váltak a házkutatások a „gyanús" eszperantisták lakásán, sőt számos csoportot betiltottak. Mivel a HESL vezetősége attól félt, hogy az egész magyar szervezett munkáseszperantista mozgalmat betiltják, „rendcsinálás" ürügyén igyekezett minden baloldali erőt, azaz a szociáldemokratákat és a kommunistákat, kizárni. A megfélemlített HESL néhány esetben csoportokat is megszüntetett. A taglétszám egy év alatt kb. 40—45 százalékkal csökkent, a vezetőség anyagi fedezet nélküli lapot adott ki, így pénzügyi botrányba keveredett. A HESL 1928 és 1934 közötti időszakban a lassú haldoklását éli. A hivatalos szervek továbbra is ellenzik az újabb csoportok megalakulását, hiszen „a nemzetközi nyelvnek ebben a társadalmi osztályban való terjesztése kultúrát nem, csak nemzetközi politikát szolgálhat..." (így nyilatkozott erről Békés megye főispánja 1930-ban.)

Az illegális kommunista mozgalom legaktívabb és legpolitikusabb eszperantistája Hámán Kató (1884— 1936) volt 1918. november 20-án csatlakozott a Kommunisták Magyar- országi Pártjához. Ezt megelőzően, hányatott élete során, az első világháború Idején, a hatvani vasútállomás pénztárosaként dolgozott

1925-től mint szakszervezeti titkárt több alkalommal letartóztatják. O mégis járja a vidéki városokat és falvakat, terjeszti a nemzetközi nyelv eszméit, a testvériséget, a barátságot Előadásokat tart, eszperantó tanfolyamokat vezet, a marxizmus hatja át minden tevékenységi formáját A magyar munkásmozgalom és a mun- káseszperantó-mozgalom példaképe 1936-ban halt mártírhalált.

A magyar Rómában, a vallási miszticizmus ködébe burkolódzott Egerben, a kevés gyár és üzem miatt fejletlen volt a munkásság. 1925-ben azonban mégis erős volt ahhoz, hogy helyi eszperantó tanfolyamot szervezzen