Hevesi Szemle 2. (1974)

1974 / 1. szám - HAGYOMÁNYOK ÉLETE - Sereg József: Forradalmak Mátra alján

1

A kár becslés szerint 109 520 korona volt. 1855-ben a tűz martalékává vált három kisgyermek, akik az égő házban bennrekedtek. 1871. július 13-án esett meg a következő súlyosabb tűzkár, amelynek 21 ház teljesen, 66 pedig tetőzetének lebontásával esett áldozatul. A XX. század elején, 1905-ben — az 1917-i tűzvész nyitányaként — az eddigi legsúlyosabb tűzvész dühöngött. Kétszázöt ház melléképületeivel leégett, a kár 1 200 000 korona volt.

1917. május 21-nek késő délutánján azonban minden eddigieket felülmúlt az „Elemek ítélete Gyöngyös felett." A viharos erejű szél felfokozta a lángokat, tűzesőt szórt a városra. Leégett 559 ház. Tizenegy lakos lelte halálát a lángokban. Leégett újra immár sokadszor a gyöngyösi nagytemplom is, a toronykupoiáit még a mai naoia sem állították helyre. A kárt 30 millió koronában állapították meg. A tűzvész állítólagosán a kórház mosókonyhájóbó! pattant szikra nyomán keletkezett. Végigpusztított a Kossuth utca közein, elhamvasztotta a főtér csinos házait, a főtemplomot, a Jókai utcán át egészen püspökiig tombolt s a még ekkor külön községként létező Gyöngyöspüspökiben is leégett 21 ház, s itt a keletkezett kár 200 000 korona volt.

Ebből az alkalomból jelent meg c városban IV. Habsburg Károly és felesége Zita királyné, 1917. május 23-án, délután négy és hatóra között. A kíséretében levő megyei és helyi „méltóságok" ezt az alkalmat is igyekeztek a nép széles rétegeiben a lojalitás eszméjének megerősítésére felhasználni. Ehhez nyújtott kiváló eszközt Károly „gesztu- tusa", aki katonai ezüst érdem keresztet tűzött az egyik tűz- vető mellére, s távozásakor feleségével együtt 50 ezer korona gyorssegélyt ajánlott meg a városnak.

Országos gyűjtés indult meg a tragikus sorsú város megsegítésére, s a kár pénzügyi fedezeteként 1 400 000 korona össze is gyűlt. A városba újjáépítési kormánybiztos érkezett dr. Harrer Ferenc, neves magyar urbanológus személyében.- A város pénzhez közel férkőző urai nem alaptaíanul gyanúsíttattak. Erről Harrer Ferenc visszemlékezéseiben a szemtanú hitelességével tudósít. Ir azokról a nehéz küzdelmekről is, mely a város újjáépítése kapcsán az érintett magánosokkal való tusakodásból fakadt. A kiegyenesítendő utcák, a város köztereinek bővítése, illetve újaknak létesítése elsősorban a tehetősebb és tekintélyesebb lakosok ellenállásába ütközött — írja. Hogy a terv mégsem maradt színes álom, hanem belőle sok üdvös elv megvalósult, az dr. Harrer Ferenc megközelíthetetlenségének, akaraterejének és városépítő zsenijének köszönhető.

Az ínség leginkább a szegény embereket sújtotta, Íriszen bankbetétek és egyéb anyagi eszközök híiján az ő káruk volt a legnagyobb, az újjáépítés is nekik volt a legsürgősebb, s természetesen az uzsora és panama kár-, vallotjai is éppen ezért ők lettek. Az elégedetlenség fokozatosan növekedett, s az amúgy is akadozó háború végi közellátás gondjai még tovább fokozták a feszültséget. S ebben a légkörben kerültek a városba a Nemecz testvérek, József és Alajos. Dr. Harrer Ferenc kormánybiztos mellett mint építési, műszaki rajzoló dolgozott az ifjú Nemecz József, aki a következő év politikai életében a város határain túl is jelentős szerepet töltött be a forradalmi események alakulásában.

A háború végi közellátási nehézségek és a nagy tűzvész által keletkezett ellátási zavarok Gyöngyösön sok irányban hatottak. Az ellenőrizhetetlen pénzügyi helyzet, a drágaság folytán keletkezett feketepiac és az újjáépítés kezdeti szakaszában kialakult panamázási lehetőség, a lakásuzsora, a város demokratikus közvéleményében csak hamar eloszlatták az első napok megdöbbenését és a királylátogatás időszakának szomorú, tragikusan ünnepélyes hangulatát.

O

Az akkori kisváros napi politikai életét meglehetősen befolyásolták a helyben kiadott újságok. E lapok némelyikének olykor élesebb hangú cikkei jelezték a felszín alatti feszültséget. Dr. Waldner Fülöp radikális polgári hangvétele melett a marxizmus ismeretéről tanúskodik Hochfelder Lípót „Egyesüljünk” című újságjának néhány cikke.

amely a politikai kérdéseket egyre merészebben vetette fel. A Kommunista Kiáltvány kifejezéseivel osztályharcra szólított fel.

A város kiskereskedő kisiparos, kapás paraszti rétegeiben nem hullott terméketlen talajra ez az agitáció, de a környező falvak népei is készen voltak a radikális népi megmozdulásokra. Az alispáni jegyzőkönyvek megállapítják, hogy a mozgalmak egész Heves megyét lángba borították. 1917 őszétől kezdve a forradalmi hangulat fokozódik és a községek egész sorában a reakciós jegyzők elűzésére került sor. A jelentés többek között Vámosgyörköt. Feldebrőt, Átányt és Verpelétet név szerint is megemlíti. A járások és városok hangulata veszélyes, a megmozdulásokat mindenütt leszerelt katonák, volt hadifoglyok irányítják, akik a tanácsok létrehozását szorgalmazták. Az alispáni jelentés mögött tényleges megmozdulások állnak, s e megmozdulásokban már érezhető a szervezett munkás- mozgalom jelenléte és befolyása.

Gyöngyösön a világháború vége felé már öt politikai párt, illetve csoport működött és toborozta a társaságot. Legradikálisabbnak a szociáldemokrata párt számított, melynek 1907-ben már hímzett nagy vörös selyem párt zászlaja is elkészült, s mind a mai napokig a helyi munkásmozgalom féltett ereklyéje. A párt vezetésében azonban a helyi tőke képviselői, bankigazgatók és jónevű ügyvé-. dek voltak a hangadók, s csak szépségflastromként szerepelt a névsorban Endrész József vasmunkás neve. A pártvezetés későbben az önmagát igazoló jellemzést így fogalmazta meg: ,,A háborúban négy esztendő alatt nem volt más szerepünk, minthogy a munkások követelését leszereljük a sztrájkmozgalmaknál is." A szociáldemokrata párt vezetésében és politikai programjában a jelentős fordulat 1918 nyarán a Nemecz testvérek bekapcsolódásával történt.

1918 október, novemberének napjaiban szerveződött meg a Radikális Párt gyöngyösi szervezete, amely a liberális értelmiségiek, ügyvédek és kereskedők soraiból szerveződött. Jelentős politikai szervezetként azonban nem sikerült mélyebb gyökeret ereszteni, mint ahogyan nem volt döntő politikai erővé a város értelmiségi és hivatalnoki középrétegeiből 1918 novemberében toborzott Károlyi Függetlenségi Párt sem.

A város liberális polgári értelmisége szétforgácsolt politikai életet élt. Még mindig működött az „Akác a Mátra alján" nevű szabadkőműves páholy, amely elsősorban a középiskolai tanárok között volt divatos. E csoport befelé forduló életet élt, politikailag így jelentéktelen volt.

A papi-feudális reakció befolyásolta Gyöngyös legélénkebb reakciós politikai szervezetét, a Keresztény Szocialista Néppártot mely szervezet mögött a nagy tekintélyű felsővárosi apát plébános Bozsik Pál országgyűlési képviselő erőszakos és robusztus egyénisége állt, a „spiritus rector" ö volt.

A Keresztény Szocialista Néppárt „valláserkölcsi alapon állt,, és ki is használta az ebből származó előnyöket. Hatalmában tartotta a Gyöngyösön nem jelentéktelen hit- buzgalmi szervezeteket, uralta a templomi szószéket, „vonalat diktált“ az iskolákban és újságokban, a Gyöngyös és Vidéke napilapban széles befolyást igyekezett biztosítani. A város politikai életének az apát plébános koronázatlan ura volt, s társai mindenben hű famulusnak bizonyultak a politikai küzdelemben. Dr. Somogyi István ügyvéd volt a legbenfentesebb az apátnál, de hű segítőtársak voltak még a párt vezetésében Király János és Mi- halovicz József vezetőségi tagok. E csoport az 1918-as októberi polgári demokratikus forradalom helyi eseményeiben hírhedt ellenforradalmi szerepet játszottak, kritika nélkül hajtották végre uruk és parancsolójuk Bozsik apót plébános terveit a régi rend megőrzése érdekében.

A városban a forradalmi napok a Lichtenstein Miklós tartalékos hadnagy körüli eseményekkel kezdődtek a laktanyában. A hadnagyot egyik forradalmi érzelmű katona a Habsburg sapkarózsa eltávolítására szólította fel, mire o o katonát kardjával leszúrta. Tettének következményétől megijedve a hadnagy apjával és öccsével együtt a városházára menekült, ahol azonban a leszúrt katona társai elfogták és felette forradalmi népitéletet hajtottak végre- Erre a helyi reakció két fővezére, Bozsik Pál és dr. Somo-