Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Balogh Béni: A rablólovag aranyai
minimi MiiiiimiiiuiiwiJniiutiiimimmimn!:mmmiiimui[immiimimiiimmmiimiimiiniiiiuiiiuim!imiHiiiinnmmiHmmiimimiun:mnit BALOGH BÉNI A rablólovag aranyai-Mátrai mondaTöbb mint húsz álló esztendeje dúlta-fosztogaíta szép hazánk földjét a török. Ugyanakkor az ország keleti és nyugati részéért két király is versengett... És mind eme súlyos szerencsétlenséget még a honi rablólovagok garázdálkodása is fokozta, akik többízben felbukkantak már történelmünk folyamán, s a nyomorúság, a zűrzavar vámszedői voltak. Ám közöttük különösen nagy hírhedtségre tett szert a török világban szereplő Móré László. Jóidéig a Dunántúl különböző részeit fosztogatta, de onnan hamarosan kiszorult.. . Hol a törökkel, hol a magyar királlyal csaptak össze rabló hordái. De nem olyan igazi, vitézi harc volt ez!. . . Inkább rajtaütés, meglepetés, amelynek igazi célja mindig csak a zsákmányszerzés volt. Két esztendővel azután, hogy Budát a török csellel elfoglalta, 1543- ben Móré László a felső-nánai (ma Kisnána) várba szorult. Úgy beszélték abban az időben, hogy 120 szekér hozta utána a rab- lott kincseket. A hegyvidéki várak kapitányai meg a vármegyék főispánjai több futárt küldöttek hozzá, amelyben a haza védelme érdekében szövetséget ajánlottak. Cserébe természetesen azt kívánták, hogy a tengernyi kincsből erős, friss csapatokat szervezzen. Móré László azonban csak nevetett. — Hogyne, hogy két fiamat koldussá tegyék .. , Aztán majd holmi várbeli inasnak, vagy káplárnak felfogadják ... A kincsben az erő, az a hatalom . .. Abból nem adok — hangoztatta, majd azt írta nekik álnok képmutatással; „Szegény, üldözött ember vagyok, a kincsem is kevés. Inkább én szorulok oltalomra, mintsem én tegyem azt másokkal.” Szó, ami szó, kitért a hazáért hozandó áldozatok elől, s ugyancsak befészkelte magát a kis dombon emelkedő, négyszögletes tornyú, erős kőfallal körül vett várba. A környékbeli erősségek kapitányai portyázó csapatokat küldöttek a Mátra alá, hogy szemmel tartsák Móré Lászlót. De az új nánai kapitány nem gondolt most a fosztogatásra ... Fizetett kémjei vészes hírt hoztak Budáról, mely szerint az egyik bég parancsot kapott, hogy őt fogják el, s csapatait szórják széjjel. Alighogy a kém mögött bezárult a nánai vár kapuja, máris új hírnök érkezett a Tarnóca-patak partján elhelyezett őrségtől... Az Alföld irányából török csapatok közelednek. Móré László, kis híján múlt, hogy le nem vágatta a kém fejét. — Te lusta latorja! — ordított reá, majd a korbáccsal a nyaka közé csapott. — Hát mért kaptad idáig a soksok aranyat? Ott lógsz Budán, a török háremek körül, de arra nincs eszed, hogy idejében hírt hozz?! Ám a további korholásra már nem volt ideje, mert Nána felé közeledett a török. A Tarnóca-parti őrséget éjjel beeresztették a várba, s Móré lázasan készülődött a védelemre. A rablólovag gyülevész hada azonban alig tett ki 500—600 főt. . . . S ki tudja, hány katonával jön a török? Reggelre ez is kiderült! Talán 1000— 1200 janicsár lehetett, feleannyi szpá- hi, meg tán 5 ágyú ... A török kémek ugyanis azt jelentették, hogy a nánai vár alacsony, a falai se igen erősek. . . így a bég a csapat másik részét a markazi vár ellen irányította. Eljött a dél, de még mindig nem támadott a török. Móré martalócait — akik a rablásban, fosztogatásban, rajtaütésben ugyancsak jeleskedtek — most a körülzárt várban elfogta a félelem . . . Egy félszemű rabló, akinek csak Vak Adóm volt a neve, fennen kiáltozta : — Meg kell egyezni a törökkel! Különben itt pusztulunk! Amikor Móré meghallotta eme iá- zító kijelentést, Ádámot menten börtönbe záratta .. . — Ki kell tartanunk a végsőkig! — adta parancsba a martalócok tisztjeinek. A rabló azonban csak haszonért kockáztatja gálád életét. — Mit fizet Móré nagyurunk? — kérdezték itt is, ott is ... — Nem kaptok talán elég zsoldot? — méltatlankodott a rablólovag. — No és a gazdag préda, amit a töröktől szereztek? — De ki éri azt meg? — feleseltek a rablók. Eme bizonytalan helyzet közepette jelentették Mórénak, hogy a kapu előtt egy török követ kér bebocsáj- tást. A rablóvezér azon nyomban maga elé kérette az ozmánt. Alázatos haj- longások közepette érkezett meg a nánai várba a bég küldötte . . . Ravasz tekintetű, vörös szakállú, 40 év körüli deákember volt. Hízelgő köszöntéssel nyújtotta át Mórénak a budai basa fermánját. A rablólovag izgatott kíváncsisággal törte fel a nagy pecsétet, majd kitekerte a pergamentet. — Szóljatok a nagyobbik fiamnak! — kiáltott fel hirtelen, mivel ő nem ismerte a török írást. Jött is hamarosan a 22 éves, barna, jóképű vitéz (milyen kár, hogy rablólovag volt az apja!) —, s aztán magyarra fordította a fermánt. Az írásban pedig ez állt; „Móré László, te országos lator, gyaúrok szégyene! — Szép kis üdvözlet — sziszegte mérgesen a rablóvezér. „Egy alkalommal már a mi foglyunk voltál .. . Amikor erős szóval megígérted volt nekünk, hogy mellénk állsz, nekünk szolgálsz a német király elleni... De te mérhetetlen kincsvágytól hajtva gonoszkodsz, s nem átallod a dicső padisah csapatait kirabolni . . . Holott barátságot ígértél . , . Mindezen alavalóságot még azzal is tetézted, hogy pár hóval ezelőtt egy dunai gályán tartózkodó s ott mulatozó négy háremhölgyemet elraboltad, és máig is fogságodban ta rtod. — Ez nem igaz! — horkant fel Móré. — Csupán ráfogás . . . Micsoda mocskos gazemberek! A török küldött arcán sunyi mosoly suhant át. (Könnyen lehet, hogy mindent értett?) A Móré-fiú azonban tovább fordított. „Épp ezért téged erősen megbüntetendő, csapatokat küldtem ellened a dicső Vuri bég vezérletével... Fel- szólítlak, hogy a 4 szépséges háremhölgyet, az ő megérkezése után neki átadd, s kártérítésképpen kincseid felét az ő kezeihez eljuttasd ... A nánai várat pedig hamarosan hagyd el, lehetőleg 2—3 napon belül, különben elevenen nyúzatlak meg, méghozzá szemem láttára a budai vár piacán. Szavam fogadd, te hitvány gyaúr, ha rongy rabló életed kedves neked... — Nem tudom kiolvasni az aláírást— szólott fejét felemelve a Móré- fiú. — Mindegy az fiam, tudom, hogy a budai basa írta — felelt sápadt, megviselt arccal a rablóvezér. .. De hazudnak, mint mindig... Bár ez a Vak Adóm minden őrültségre képes... Hozzátok fel csak a börtönből! A török követ feszülten figyelt. .. Nem telt bele egy fertályóra sem, már fent volt a félszemű rabló. — Ide figyelj, te Adóm! — fordult feléje Móré, — Ez az alávaló török levelet hozott a budai basától ... Azt állítja a kopasz atyaisten, hogy mi négy háremhölgyét elraboltuk egy dunai bárkáról. — Pfúj! Ronda népsége! — köpött egyet a vasravert rabló. — Nekünk aztán nem kellenek az ő cafatjaik! — No látod — fordult a török követhez. — Ez a legvérszomjasabb emberem, de ennek se kellenek a ti „hölgyeitek” ...Fordítsd le neki fiam!
