Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: "Vox humana, úti pictura docet..." (A kép, az ábrázolás, az oktatás, az ismeretterjesztés és a tudományos feladatok szolgálatában)
erejét, hatékonyságát szimbolizáló ábrázolásban? Először idézzük ezt a nagyon régi szólást: A nyelvnek szeme és keze is van. A szem ugyanis nemcsak a nézésnek, a látásnak, hanem a figyelemnek, a teherbíró memóriának, az intellektusnak is szimbolikus jele volt a hieroglifikus, az emblematikus ábrázolásokban. A jelek, a szimbólumok rendszerében a szem és a kéz arra is utal, hogy az élőszót általában kísérni szokta a szem és a kéz mozgása is, s nemcsak a száj, a nyelv „beszél", hanem arcunk, szemünk és kezünk is. A régi retorikai szakkönyvek külön fejezetben szóltak arról, hogy a vizuális közlő csatornában a szem is fontos szerepet vállalhat. Sokszor a szóbeli közlés őszinteségének is fokmérője. Erre utal a régi retorikákban olvasható e tétel is Oculis magis creditur, quam auribus (a szemeknek jobban hihetünk, mint a füleknek.) Azt is nagyon jól tudjuk, hogy a különböző beszédhelyzetekben (dialogikus és monologikus) az optikai csatornákon a beszéiőtárstól vagy a hallgatóságtól nyert visszacsatolásban, visszajelzésben mennyire „beszédes" eszköz a mimika, az arc és a szem jelzés- rendszere. A beszélő társ „üres tekintete” vall arról, hogy a beszélés folyamatába nem hajlandó bekapcsolódni egyenrangú beszélőpartnerként a hallgatótárs. Egy-egy „elnyíló", „érdeklődést tükröző” szem egyértelműen pedig arról győz meg, hogy a beszélőtárs, a hallgatóság az intellektuális együttműködést a beszélővel, az előadóval önként vállalja. A beszédet szimbolizáló ábrázolásokon a kéz rajzának kettős jelképi szerepe is van. Szűkebb értelemben arra utal, hogy a kéz mozgása, a taglejtés, a gesztus fontos funkciót teljesít a közlésben is. Általában minden verbális (szóbeli) kommunikációt (közlést) kísér kézmozgás. Figyeljük meg pl. harmadik képünk rajzi elemeit (J. Catzius: Silenus Al- cibiadis, 1622). Az egyszerű párbeszé3. kép des beszédhelyzetet ábrázoló embléma a beszélő és a beszélőtárs között megvalósuló szóbeli kapcsolatot szimbolizálja. A beszélőtórsak szójából kölcsönösen kiinduló vonalakkal megvalósuló képi elem érzékelteti ezt a folyamatos és kölcsönös verbális kapcsolatot. Ugyanakkora testartásnak s főleg a kéznek külön „beszédét” is megpróbálja jelezni az embléma megalkotója. Ebben a jelrendszerben a kéz megfelelő mozdulatát érzékeltető képi elem mind a szándékolt, mind a szándéktalan közlést kísérő gesztus külön szerepére hívja fel figyelmünket. A kéz önálló kommunikációs szerepéről gyakran egyértelműen vallanak egy-egy történést, életfolyamatot ábrázoló rajzok is. A Magyar Anjou Legendárium lapjairól idézett negyedik képünk is ezt példázza. A rajz készítője nem véletlenül állította előtérbe a kezek „beszédei" érzékelő képi elemeket. Tágabb értelemben a nyelv, a kéz és a szem, mint a beszéd, a tevékenység és az emberi értelem szimboli4. kép kus jelei együttesen szimbolizálják a három, valóban csak az embert jellemző sajátosság egységét s a megismerés folyamatában megvalósuló harmonikus együttműködését. Második képünk „képjeleit” át- téve a megfelelő szójelekre, ezt mondja el a teljes ábrázolás: az ember a világot, a valóságot érzékeli, s fogalmakat, gondolatokat formál róla, a nyelvvel közli, s a beszéd befolyásoló erejével kiváltott cselekvéseket végrehajtja. így zárul be a szimbólumrendszerben a jelképi kör, így világossá válik, miért szimbolizálhatja a nyelv, a szem és a kéz, e három nagyon is látható, érzékelhető testi szerv annak szerepköreit, s teheti „láthatóvá” azt a nagyon is elvont folyamatot, amelyben megvalósul a nyelv, a gondolkodás és a tevékenység egysége. A korszerű kommunikációs vizsgálatok is fontos követelménynek ítélik oz arra való törekvést, hogy a kommunikációból az is kitűnjék, milyen súlyos hibák származnak abból, ha a száj úgy beszél, hogy nem tudja, mit látott a szem, s a kéz úgy cselekszik, hogy nem tudja, mit mondott a száj 5. kép (Vö. még: Déry Tibor: Útkaparó: Bevezető). A nyelv, a kéz és a szem ábrája gyakrcn fontos képi elemek azokban a szimbolikus ábrázolásokban is, amelyek az ékesszólásró! s a beszéd művészi formáiról nyújtanak tanulságos információkat. Octavius Scarlati- nus Homo et eius Partes FigurGíus et Symbolicus anatomicus című művéből idézett ötödik képünkön az igazmondó, a való tényekben s a meggyőző érvekben gazdag és hatásos ékesszólást (eloquentia verax) szintén a szem és a nyelv szimbolizálja: a nyelv arról szól, amit a szem, a tapasztalat jól megnézett, jól meglátott. Ugyanebből a műből való hatodik képünk is. A tiszta, a világos, a jól érthető beszéd (dilucidus sermo) szimbólumát nyújtó ábrázoláson ugyancsak a szem és a nyelv ábrája szerepel jelképi értékül: a jó előadó, a kiváló szónok a hallgatóság szemére és megfigyelésére is apellál. A következetes, a hajthatatlan, az igaz ügyben bízó s csak igaz érvekkel bizonyító szónok beszédét szimbolizálja hetedik képünk. A vasüllőre 46
