Heves Megyei Hírlap, 2020. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

2020-09-19 / 220. szám

imni­helyorseg IUI] eve született Falu •in FALUDY, AZ ÖRÖK IFJÚ Varga Melinda Kalotaszeg környékén araszol a nyári kánikulában a szerelvény. Minden vonatát egy vers, az ütem­határokat kitöltik az emlékezés és a jelen versképei, a párhuzamos síne­ken robogva strófákká híznak. Napok óta nem tudom kiverni a fejemből az alábbi Faludy-versképet: mezítlen balettáncosok szaladgálnak az ínyemen üvegcipőben... Faludy Györgynél aligha tudott magyar költő szebben írni szere­lemről és érzékiségről. A kétezres évek elején járok gon­dolatban, a kolozsvári kávéház­ban, a zsúfolásig tele Bulgakovban ülök az első asztalnál, kikerekedett szemmel hallgatom a Költőt. Elő­ször találkozom vele személyesen. Most is fel tudom idézni magam előtt a huncut csillogást a szemé­ben, amely csak az egészen fiata­lokra jellemző. Az idő megtöri ezt a fényt, az élettel kötött kompromisz­­szumok elaltatják bennünk a gyer­meket, és ha meghal a gyermek, el­pusztul a költő is. Akkor öregszünk meg, amikor már nem hiszünk a szerelemben és a játékban, és ami­kor ügyefogyott, buta elfoglaltság­nak tartjuk a versolvasást. Keserű, aszott gyümölccsé válunk, hátbán­talmakról, reumáról cserélünk esz­mét a falusi kispadon, irigykedve szidjuk a romlott erkölcsű ifjúsá­got. Faludy mindig a fiatalabbak társaságát kereste, és nem akart cseverészni a reumáról, bizonyára hihetett abban, a költő sose öreg­szik meg. A művein keresztül ismertem meg behatóbban az antik irodalmat, Vil­lont és Heinét. Csodáltam, már-már bálványoztam a műveltségét, nyitott szellemét, költői nyelvének erejét. Versei rádöbbentettek arra is, szerelem és költészet egy tőről fa­kadó kegyelmi állapotok. Amikor jó verset olvasunk, akár szerelme­sünk karjában, eksztatikus és kivé­teles pillanatot élünk át. Az önzés önzetlenséggé válik költészetben és szerelemben egya­ránt. A költő az olvasóval, a szerel­mes ember a szerelmével önzetlen. Enélkül nem érdemes sem élni, sem irodalmat művelni. A megal­kuvó irodalom érdekeket szolgál, a valódi az olvasót. A vonat robog Bánffyhunyad felé. Pillanatig mintha lebegő haj­koronája rajzolódna ki a türkiz ég felhőkárpitjából. Velem szemben vastag Margót ül, incselkedik a kalauzzal. (Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2018. augusztusi szá­mában) tempera, farost, 115 « 46 cm, 1981) Meghalt Kádár János (olaj-tojástempera, papírlemez, a Munka Érdemrend arany fokozata, 25 éves jubileumi em- 65 * 70 cm, 2010, a Tornyai János Múzeum tulajdona, lékérem, szocialista munkáért érdemérem - Nádházi András Hódmezővásárhely) portréja, Gyula (olaj-tojástempera, vászon, 100 * 120 cm,1980) 3 Gaal Tibor (T-boy) karikatúrája LAPSZAMUNK SZERZŐI Bálint Tamás (1985) költő, közgazdász Bánfai Zsolt (1965) költő, nyelvtanár, fordító Bonczidai Éva (1985) író, szerkesztő Both Balázs (1976) költő Faludy György (1910-2006) Kossuth-díjas költő, műfordító, író Ilyés Krisztinka (1999) író, költő Juhász Kristóf (1982) író, újságíró, előadóművész Kántor Mihály (1974) szakíró Kiss Ottó (1963) József Attila-díjas költő, író Leczo Bence (1996) író, újságíró Orbán János Dénes (1973) Magyarország Babérkoszorúja díjas költő, író, szerkesztő Polgár Kristóf (1997) költő, író Rump Tímea (1995) költő Simon Adri (1974) költő, kritikus, szerkesztő Szilágyi Diána (1982) író, újságíró V ' i Íl Szilágyi-Nagy Ildikó (1978) író, szerkesztő Szőcs Géza (1953) Kossuth-díjas költő, író Varga Melinda (1984) költő, szerkesztő, újságíró Z. Németh István (1969) költő, író, drámaíró IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET i

Next

/
Oldalképek
Tartalom