Heves Megyei Hírlap, 2020. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

2020-06-25 / 147. szám

2020. JÚNIUS 25., CSÜTÖRTÖK SPORT 15 Kézisek kézise-szavazás Marianna néni, aki járt olimpián JEGYZET A legjobbak legjobbja Az egykori klasszis, Gódorné Nagy Marianna jelenleg az Őrségben testnevelő tanár, osztályfőnök, és edzéseket is tart Fotó: Tumbász Hédi Gódorné Nagy Marianna idil­li nyugalomban, a kézilabdá­tól nem elszakadva él az őr­ségi ékszerdobozban, Szent­­györgyvölgyön, és meglepő­dött, hogy őt választották a legjobbnak a Nemzeti Sport, a Magyar Nemzet, az Origó és a Magyar Kézilabda-szö­vetség közös szavazásán. Roska Emese Boglárka/ Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu KÉZILABDA Murvás-földes, köz­vetlenül a szabadidőközpont előtt inkább egy-, mint két­sávos út, egy-egy megkopott, „GÓ-NA” feliratú tábla - szó se róla, mintha a térképről jönne le, aki Szentgyörgyvölgybe ér­kezik. Aztán ha odaér, legszí­vesebben el sem menne többé. „Vidéki lány vagyok, de ahányszor hazajövök, rácso­dálkozom a szépre” - mondja áhítattal, a mélyzöld tájat pil­lantásával körülölelve Gódor­né Nagy Marianna, s ha már a gazda „friss” szemmel figyeli az őt körülvevő csodát, az ér­kező is elámulhat a látványon. Igazi kis ékszerdoboz az őr­ség szívében, a szlovén határ­tól csak néhány kilométerre, a falucska, amelyben több mint két évtizeddel ezelőtt letelepe­dett Gódor Mihály és felesége, a Kézisek kézise-szavazáson - Görbicz Anitát és Sterbinszky Amáliát megelőzve - minden idők legjobb magyar női játé­kosának választott Nagy Ma­rianna. „Úgy indult az egész, hogy itt voltunk mi ketten, hülye testnevelő tanárok, és szeret­tünk volna sportos táborokat szervezni. Kezdetben hétvégi nyaralónak szántuk, aztán ez lett belőle” - kezdi az olimpiai bronz- és világbajnoki ezüstér­mes, háromszoros BEK-győz­­tes, miközben néhány isko­lai telefon után - hiába, nem­rég lett vége a koronavírus-jár­­vány miatt csonka tanévnek, akad még teendő - körbeve­zet a birtokon. Van itt minden: hangulatos faházak a táboro­zó gyerekeknek, fedett tera­szos rész, medence, a kinézete miatt templomnak „becézett” épület, ahol a kézilabdaedzése­ket tartják, ha esik az eső. Egy­valami mégis hiányzik: „Meg ne kérdezze, miért nincs kézilabdapálya!” - ne­vet a magyar válogatottban csúcstartóként 281, az oszt­rákban több mint száz mérkő­zést játszó jobbátlövő, hiszen a szabadidőközpontban nincs a kedves sportágnak rendszere­sített játéktér. A labdarúgópá­lyára viszont szabványméretű pályát lehet felrajzolni, a férj, a hosszú évek óta az osztrák válogatott kapusedzőjeként dolgozó Gódor Mihály meséli, hogyan festik fel a vonalakat. Régi idők játéka, jut eszünk­be, csak éppen a bitumen he­lyett fű a terep. „Tudja, milyenek a gyere­kek, ha megkapják a labdát, nem akarnak tőle elszakad­ni. No, itt legalább megtanul­ják, hogy a kézilabda csapat­játék, passzolni kell, hiszen nem lehet vezetni a labdát” - teszi hozzá 63 éves egykori klasszis, aki büszkén meséli, szerdán letették a Lentibe ter­vezett munkacsarnok alapkö­vét, azaz belátható időn belül végre lesz szabványpályájuk. A kisvárosban működik a fér­jével közös klub: a csapat ko­rábban már feljutott az NB II- be, ám terem híján Nagykani­zsán vagy Zalaegerszegen ját­szották a mérkőzéseket. „Az meg nem volt az igazi.” Gódorné nemcsak a szabad­időközpontban dolgozik és tart edzéseket, Lentiben, az Arany János Általános Iskolá­ban testnevelő tanár, osztály­főnök, így aztán kijutott ne­ki a digitális oktatás szépsé­geiből. „Feladatsort készítettem a gyerekeknek az ókori olimpi­ákról, illetve Magyarország hí­res sportolóiról, érmeseiről. A tesiórákon ilyenekről úgysem hallanak, most legalább tájéko­zódhattak” - miközben már a kecskék felé vesszük az irányt, ám felvetésünket kacagva hárí­totta el: saját magát azért nem tette bele a kérdéssorba. Pedig helye lenne ott. Már 18 évesen szerepelt az 1975- ben világbajnoki bronzérmes válogatottban, a Csorna kézi­labdázójaként hívta meg a ke­retbe „az a drága Bogyi bácsi”, Török Bódog kapitány, majd egy évvel később erőssége volt a montreali olimpián bronzér­mes társaságnak. „A kézilabdázók tudják, ki vagyok, az iskolában egyik-má­sik gyereknek a szülője ismer. Olyankor a fiúk, lányok min­dig megkérdezik: „Ó, Marian­na néni járt olimpián?” Leülök és mesélek nekik.” S miközben ezt mondja, már szép házuk teraszán emeli ki az irigylésre méltó éremgyűj­teményből a talán legnagyobb becsben tartott darabot. „Fantasztikus élmény, hogy engem, a kis hülye vidéki lánykát beválogatott Bogyi bá­csi. Az olimpia előtt fél vagy egy évvel sem álmodtam vol­na arról, hogy eljutok Montre­­alba, azt terveztem, hogy négy év múlva lehetek ott. Hál’ is­tennek, előbb összejött.” Az érmekkel a kézben elő­jönnek a történetek is. Kihagy­hatatlan a sportág aranyéve, 1982, amikor a Vasas elhódí­totta a BEK-et, no meg a váloga­tott felejthetetlen hangulatú vi­lágbajnokságon szerzett ezüst­érmet Budapesten, a Sportcsar­nokban. Gódorné akkor már mindkét társaság csillaga volt, a vébén egy-egy meccsen 11 meg 12 gólokat lőtt, és persze a BEK-ben is a hátán vitte a csa­patot. „Fantasztikus volt a Va­sassal, a saját csarnokunkban győzni - ezt még talán azt sem tudja elképzelni, aki sportol” - idézi fel. Még kétszer ért csúcsra a BEK-ben, már az osztrák Hypóval, hiszen az NSZK-s kaland után a sztáralakulat­hoz vezetett az út. Nemcsak a sikerek jutnak eszébe, hanem például az, ahogyan az oszt­rák hegyekben tehénlegelőn felfelé futva edzettek, és tréfá­ból „Sztrájkolunk!’’-táblát ké­szítettek. Vagy amikor kivéte­lesen a felkészülés alatt egy­szer januárban síelhettek - ő pedig ezt úgy sem hagyta ki, hogy decemberben műtötték. Láthatóan és őszintén meg­lepődött, amikor megtudta, hogy a korábbi és jelenlegi szövetségi kapitányokból álló grémium őt találta a legjobb­nak, nem gondolta volna, hogy megelőzi a huszadik század legjobbjának választott, csa­pattárs Sterbinszky Amáliát. „Kapásból tudnék vagy har­minc nevet mondani, aki be­kerülhetne” - tette hozzá, az­tán színesen, szenvedéllyel beszélt még a játékról. Szur­kol a maiaknak - akik közül nagyon kedveli a két fiatal át­lövőt, Klujber Katrint és Háfra Noémit -, hogy sikerüljön az övékéhez hasonló eredménye­ket elérni. Hiába, a zajos világtól távol, de a kézilabdához még mindig közel él a legjobbak legjobbja. Új tagot kell választani a Nemzet Sportolói közé Kárpáti György helyére Benedek nevét kaphatja a Duna Aréna VÍZILABDA Az Emmi javasla­tára a kormány dönthet ar­ról, hogy a Duna Aréna a jö­vőben Benedek Tibor nevét viselje, ha ehhez az elhunyt sportoló nagykorú örököse hozzájárul. A Nemzeti Sport felhívása, hogy a múlt hé­ten súlyos betegségben el­hunyt, játékosként többek között háromszoros olimpiai bajnok, játékosként és edző­ként is világbajnok Benedek­ről nevezzék el a Duna Aré­nát, nyitott fülekre talált. A felvetést támogatja a Bene­dek szövetségi kapitánysága alatt vb-t nyerő bekk, a múlt hónapban Magyarország Benedek Tibor Fotó: MTI New York-i főkonzulátusa külgazdasági attaséjának kinevezett Gór-Nagy Mik­lós, a Benedek három olim­piai aranyérméből kettőben részes játékostárs, a vízilab­da-szövetség mai elnöke, Vá­ri Attila is, sőt, kedden újabb olimpiai bajnokkal nőtt a tá­bor, ráadásul információink szerint az Emmi hamarosan a kormány elé is terjeszti ja­vaslatát.- Sok olyan korábbi spor­toló, sikeredző van az or­szágban, akiről már életé­ben csarnokot neveztek el, a Duna Aréna névadásával kapcsolatosan csak azt tu­dom mondani, hogy Bene­dek Tibor méltó névadó len­ne: hihetetlen szeretet vette körül a pályafutása során, és most, sajnálatos halálát kö­vetően is - mondta a kétsze­res olimpiai bajnok Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bi­zottság tiszteletbeli elnöke. A nemzet sportolóját ar­ról is kérdeztünk, ki kerül­het a szintén múlt héten el­hunyt, ugyancsak három­szoros olimpiai bajnok vízi­labdázó, Kárpáti György he­lyére a 12 tagú testületben, amely legutóbb a február 29-én elhunyt Székely Éva helyére jelölte márciusban Monspart Saroltát, akit hiva­talosan áprilisban választot­tak be élő legendáink közé.- Valóban, hamarosan új tagot kell választani, és hála istennek a magyar sport bő­séges választékot ad olyan sportemberek tekinteté­ben, akik méltók lehetnek a Kárpáti György halála kap­csán megüresedett helyre - mondta Schmitt. - A kritéri­umok szerint hatvan év fe­letti, kiemelkedő sportered­ményt elérő és életművé­ben a magyar sportot szol­gáló személyt kell választa­nunk tizenkettedik tagnak. Lipiczky Ágnes/NS Veni, vidi, vici, Roli Bódi Csaba jegyzet@mediaworks.hu A szavakat pedig tettek kö­vették. Juhász Rolandnak akadt már jobb telj esi t­­•ményt hozott mérkőzése a húsz évet felölelő NB I-es pályafutása során, és emlé­kekből is bőven halmozott a Mól Fehérvár FC védője, a záróakkord nyomai még­is mélyebben megmarad­nak, mint a korábbi sikerek. Győztes góllal elköszönni több mint szép zárást jelent, különösen úgy, ha a bajnok az aktuális ellenfél. „Viszlát, kapitány! Szép volt Roli!” - szerepelt ki­írásként és hangzott több száz torokból a Ferencvá­rossal szembeni összecsa­páson, ahol minden és min­denki adott volt ahhoz, hogy a pályafutása utolsó tétmecs­­csét játszó, 37. életévét júli­us 1-jén betöltő hátvéd mél­tó módon búcsúzzon a szé­kesfehérvári közönségtől, a lelátó népe pedig tőle. A futball színpadáról vas­taps közepette lesétáló iko­nok esetében a számokkal va­ló előhozakodás törvénysze­rű, mondhatni elkerülhetet­len. így volt ez négy évvel ez­előtt is, amikor a válogatott­beli szereplés végére tett pon­tot a bekk. A nemzeti színek­ben 95 alkalommal szerepelt Juhászt a honi örökranglis­tán mindössze négyen múl­ják felül. Király Gábor (108 válogatottság), Dzsudzsák Balázs (105), Bozsik József (101) és Gera Zoltán (97) mögött zárni nem kis dicső­ség, de „emberünk” talán még inkább kihúzhatja ma­gát, ha rögtön hozzátesszük: Fazekas László (92), Grosics Gyula (86), Puskás Ferenc (85) és Garaba Imre (82) is az előzöttek sorába tartozik. A 7339 napos időszakot magában foglaló NB I-es (és légiós) karrier a Tápió­­szecsőről indult labdarú­gó számára három magyar bajnoki címet (MTK Hun­gária 2002/2003, Videoton FC 2014/2015, 2017/218) és négy belgiumi bajnoki ara­nyat (RSC Anderlecht) ho­zott, úgy, hogy 2010-ben az évtized legjobb magyar já­tékosának, 2008-ban, 2009- ben és 2013-ban az Év Ma­gyar Játékosának választot­ták - hogy csak a legkiemel­kedőbb eredményekkel és el­ismerésekkel hozakodjunk elő a dicsőségekben megle­hetősen gazdag érából. A nagyszerű pályafutás érzelmekben gazdag távo­zással fejeződött be a ma­gyar labdarúgóélet korsza­kos alakjának, aki még az Anderlecht játékosaként, a Bajnokok Ligájában is szer­zett gólt, egyebek mellett az AC Milan ellen. Az örömkönnyeket ked­den este a Mól Aréna Sóstó­ban nem kellett megspórol­ni, ennek volt Itt az ideje, mi­közben azt még nem tudni, milyen irányt vesz a játékte­ret elhagyó sportember. Juhász Roland nyert, utol­jára is. A győztes típusok a zár­szót is mindennél komo­lyabban veszik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom