Heves Megyei Hírlap, 2020. április (31. évfolyam, 78-101. szám)

2020-04-25 / 97. szám

folytatás a 1. oldalról B 3 helyorseg interiu Dóczy Péter Tisza István szerepében az Udvari Kamaraszínház Tizennyolc című előadásában Forrás: mkuk.hu Visszatérve a kérdésedre: arra em­lékszem, hogy amikor ott voltam nálatok Papokon, annak a hajnal­nak a tisztasága egész napra erőt adott nekem.- Mi késztet arra, hogy a színházi szerepek mellett előadóesteket tarts, rendezz, szöveget írj, filmet forgass, fotózz? A világ értelmezésé­hez, megismeréséhez, bemu­tatásához kevésnek bizonyul időnként a színházi eszköz­tár?- Ez egy érdekes dolog. A főiskolán Nádasdy Kálmán tanítványa is vol­tam a Kerényi-osztályban. Ugyanak­kor szerencsés helyzetben voltunk, mert keresztféléves rendezőkkel kö­zös órákat tartott nekünk Nádasdy Kálmán és Ádám Ottó. Tehát amikor elkezdtük a színészképzést, rendezői képzésben is részesültünk. Nádasdy Kálmán zseniális ember volt! Ő ta­nította a vers és a zene kapcsolatát. Három éven át nagyon komolyan vettem ezt a tanítást, és nagyon sze­rettem. Ez késztetett arra, hogy egy zenésszel közösen csináljam meg az első Szilágyi Domokos-estemet. 1985-ben mutattuk be a Kassák Klubban, Szabados György megnéz­te és nagyon tetszett neki. Egyéb­ként a barátságával is kitüntetett és biztatott, nehogy abbahagyjuk, és menjünk el az előadással minden egyetemre. Visszatérve Nádasdy Kálmánra: ő volt az, aki a vertikális tengelyt erősítette bennünk, tanítvá­nyaiban. Ettől valahogy még jobban kinyílt nekünk az a horizontális vi­lág, amely a szemünk előtt volt. Még mélyebbre és magasabbra is tudtunk jutni a színház és a művészet megis­merésében. így kezdődött az, hogy elkezdtem a Kárpát-medencét járni. Akkor ennek híre ment. Erdélyben is voltunk 1985-ben.- Engedték? Nem volt semmi­féle korlátozás, hogy Erdély­be vigyétek a Szilágyi Domo­­kos-produkciót?- Ezt ügyesen csináltuk. Olyan kapcsolatokon keresztül, akiket én ismertem, például Parászka Miklós. Neki köszönhetem azt is, hogy korábban Márton Áron Gyu­lafehérváron megáldott. Az ablaka előtt mentünk el, ő épp kinézett, Miklós odaköszönt neki, és akkor megáldott minket.- Gondolom, hogy a polifónia miatt is kombinálod a külön­böző művészeti ágakat, hogy jobban érzékeltesd a kortárs költészet összetettségét.- Igen, a modern zene mindig is inspirált, és nagyon fontosnak tar­tom a bartóki polifóniát is. Az olyan hangzást, amely több ütőéren tart­ja egyszerre a kezét, egy-egy hang­szer saját hangja segít még jobban megismerni a költő lelki és szellemi útját.- Pilinszky János színházi konceptusából mit vettél át, amikor megrendezted pél­dául a Gyerekek és katonák című darabját, és hogyan va­lósítottad meg?- Ez nagyon összetett dolog. Őná­la nincs tér és idő. Mindenen kívül helyezi a valóság tengelyét. Nagyon különleges az ő belső, paradox har­móniája. Ez egy fura világ, benne van az élet és a halál, ugyanabban a pillanatban. Benne van a bűn és a szentség is ugyanabban a pilla­natban. Teljes valóságot próbál megélni, mint ahogy az életével is ezt fémjelzi. Az ő színháza egyszer­re élet és halál. Egyszerre kitágítja a pillanatot a gyermek szemével, ugyanakkor a haldokló katona utol­só pillanatát menekíti át a világ felismerésére a gyermek szívébe. Nagyon fontosnak tartom ezt a ke­resztény etikát, amely a megbocsá­tásról szól. Számomra is nagyon fontos az a keresztény szellemiség, amely azt mondja, hogy a bűnt el kell ítélni, de a bűnöst szeretni kell. Amit Jézus mond az evangélium­ban. Úgy érzem, valójában Pilinszky költészete erről szól. Szóval mi is az a színházi élmény, melyet Pilinszky megnyit? Pilinszkynek nagyon tet­szett a Robert Wilson-féle színház. Az a fajta időntúliság, a teljesen lelassult idő. Vagyis ahol a cselek­vésnek már csak a belső ritmusa létezik. Amit iszonyatosan mélyen kell felépíteni a színész belsejéből ahhoz, hogy mint egy guillotine, ütni, illetve hatni tudjon abban a pillanatban, amikor a mozdulat va­lójában elindult. Majd cselekvéssé válik a kimondott szóból vagy a ki­mondott csendből. A csend nagyon fontos része Pilinszky színházának.- Megszoktuk a cselekvések­kel teli színházat. A közönség mennyire befogadó egy ilyen típusú megjelenítésre?- A közönség fantasztikus élményt osztott meg velem nagyon sok al­kalommal. Ők is olyan szinten részesei tudnak lenni egy-egy elő­adásnak, hogy nagyon mélyen átél­ve együtt utaznak velünk. Nagyon sokan sírva, katartikus élménnyel mentek ki az előadásokról. Gondo­lom, hogy ez főleg Pilinszkynek, de a színészeknek is köszönhető.- Beszéljünk még egy kicsit a szakralitásról! Külön műsort szántál a magyar szakrális irodalomnak.- Fölkértek, hogy készítsek a ma­gyar kultúra napjára egy előadást. Nagyon érdekes szakrális ívet dolgoztam fel. Rájöttem, milyen érdekes, hogy a magyar kultúrá­ban akármelyik oldalon áll az a bizonyos vezetője az országnak, de mind-mind a Szűzanya segítségét és Isten segítségét kérte, hogy erőre kapjon ez a nemzet, és hogy terem­tő testi és lelki állapotba kerüljön ahhoz, hogy az életét élje a magyar kultúrán keresztül.- Hogy szerkesztetted meg a műsort, milyen dramaturgiát követsz?- A Himnuszra épül. A zenei világa is nagyon érdekes, benne van az ősi magyar himnusz, a Boldogasszony anyánk is. — Kronológiai sorrendet kö­vettél?- Igen. Az Ómagyar Mária-sira- Zomtól egészen Nagy Lászlóig vé­gigvonulnak a magyar költők, írók. Kölcsey Himnuszára épül, de szere­pel benne Széchenyi imája, Hamvas Béla A magyar Hüperionjáböl egy részlet, Vörösmartynak a Liszt Fe­renchez írt verse vagy Arany Ren­dületlenül és Ady A Tűz márciusa című versei, Németh Lászlótól a Mi a magyar? Érdekes, hogy Sík Sán­dor miért érzi magát magyarnak. Ő különleges költő, száz százalékban zsidó ember, viszont ezer százalékig magyar. Ő ezt írja magáról: „Érzés­ben nem tudok magamról semmit, ami nem magyar.” Sík Sándor fan­tasztikus költő volt, aki egy nagyon érdekes korszakban élt, amikor meg akarták szüntetni az egész ke­resztény szellemiséget, kultúrát. — Olyan nagy szeretettel be­szélsz ezekről a szerzőkről, csodálni való az elhivatottsá­god. Gyerekkorodban is meg­volt benned ez a hihetetlen közlési, kifejezési vágy?- Kiskoromban inkább matema­tikát tanultam. A szakralitás már bennem volt. Hatan voltunk testvé­rek. Édesapám nagyon hívő ember volt, tőle kaptam ezt a létkultúrát, melyet aztán Jeleníts István vitt tovább. Úgy kerültem a piaristák­hoz, hogy a matematika nagyon érdekelt, aztán elrabolt az iroda­lom, amit Jeleníts István tanított. Valahogy egyenrangúként kezelt minket az első pillanattól kezdve. Az ő pedagógiai érzéke szerintem nagyon is hozzájárult ahhoz, hogy engem megfogott a magyar iroda­lom és költészet. Az a türelem, az a szeretet, amivel ő tanított, inspirált engem, hogy ezt továbbgondoljam.- Szerinted hogy kellene ta­nítani a magyar irodalmat az iskolákban?- Odaadással! Hittel és szeretettel! És nagyon felkészülve. Sajnos ma már egyre kevesebb a memoriter. Én pont a memoriternek köszönhe­tem, hogy mélyebben is megismer­tem egy-egy verset.- Most milyen témán dolgo­zol?- Egy keresztény filmstúdiót pró­bálunk létrehozni fiatalokkal, önerőből. Első körben egy szerze­tesekről szóló ötrészes rövidfilm­sorozatot készítenénk. így re­mélhetőleg közelebb kerülnénk a keresztény magyar szellemiséghez. Fontos a most felnövekvő magyar ifjúságnak inspirációt adni, hogy akár még a szerzetességet is tud­ják vállalni annak érdekében, hogy majd szellemi és lelki vezetőink le­hessenek. — Mint művész, aki a szíve­den hordod a magyar sorsot, hogy látod, mi a feladat? Mit üzensz a fiataloknak?- Nagyon fontos, hogy megismer­jék a XIX-XX. század fordulóját. Azt a világot, ahol elkezdődött az a fajta globalizáció, amin keresztül Trianon is érvényre jutott. Az Azt hiszem című előadás Pilinszky János versei, Forrás: mkuk.hu levelei és esszéi nyomán született Dóczy Péter 1957. február 10-én született Budapesten. A Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakán 1980-ban diplomázott. Tagja volt a budapesti, miskolci és győri nemzeti színháznak, most a Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház társulatánál játszik. Több magyar és külföldi film karakter- és főszereplője 1985-ben elkészült első önálló előadása Szilágyi Domokos kény­szerleszállásai címmel, ebből 1998-ban a Duna TV filmet is készí­tett. Körön kívül, körön belül címmel előadást szerkesztett Hervay Gizella, Szilágyi Domokos és Tóth László határon túli magyar költők műveiből, a produkcióval bejárta Magyarországot, a Kárpát-meden­cei magyar városokat, Nyugat-Európa, az USA és Kanada városait. Több jelentős önálló előadást hozott létre, közülük is kiemelkedő a Pilinszky János műveiből készült Meditáció, melyekhez filmetűdöket is készített, ezeket háromnyelvű [magyar, angol, német] CD-R0M- on lehet megtekinteni. 2006-ban Virrasztás Pilinszkyért címmel kü­lönleges összművészeti programot szervezett, melynek részeként több helyszínen emlékeztek a 20. század nagy költőjére. 2007-ben a Duna TV műsorában is látható volt a Gyerekek és katonákból készült filmje, tavaly pedig Azt hiszem címmel Budapesten és Bécsben mu­tatott be összművészeti előadást Pilinszky műveiből. Költészet, hit, önazonosság, hazaszeretet - ennek jegyében bon­takozik ki színészi, rendezői pályája is. LAPSZÁMUNK SZERZŐI Baricz Dezső (1995) költő Bonczidai Éva (1985) író, szerkesztő Farkas Wellmann Endre (1975) József Attila-díjas költő, író, műfordító, szerkesztő Gerencsér Anna (1994) író Juhász Kristóf (1982) író, újságíró, előadóművész Kántor Mihály (1974) szakíró Lovranits Júlia Villő (1986) író, mesemondó, biológus Pejin Lea (1996) költő, zenész Polgár Kristóf (1997) költő, író Szilágyi Zsófia Emma (1995) író Zorkóczy Zenóbia (1971) színésznő, előadóművész 2020. április IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom