Heves Megyei Hírlap, 2020. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

2020-03-07 / 57. szám

12 TÖRTÉNELEM 2020. MÁRCIUS 7., SZOMBAT Mentőövet kap több fontos dél-erdélyi magyar műemlék Élő templomokat akarnak Marosszentimre román kori temploma is több figyelmet fog kapni a program keretében Fotók: Teleki László Alapítvány Nemzeti önbecsülést // // erősítő programok Szent István szobra Fotó: MW KÜLDETÉS Megkezdődött Szent István 2025 elnevezéssel az ál­lamalapító királyunk életmű­vének megismertetésére létre­hozott tematikus programso­rozat. A következő öt évben ki­állításokon, tudományos kon­ferenciákon, operaelőadáso­kon és számos egyéb rendez­vényen keresztül idézik fel a magyar uralkodó emlékét az egész Kárpát-medencében. Magyarország 2025-ben. ün­nepli az államalapítás 1025. évfordulóját.- Szent István érdeme, hogy új küldetéstudatot adott di­nasztiájának és autonómiák halmazából épített fel egy ál­lamot - hangoztatta az ese­ménysorozat sajtótájékoztató­ján az emberi erőforrások mi­nisztere. Kásler Miklós hozzá­tette: a későbbi korok uralko­dói, államférfijai is vissza-visz­­szatértek az Árpádok példájá­hoz, és sok hasonló mozzanat mutatható ki az államalapítás időszaka, illetve a mai kor kö­zött is - hangsúlyozta. Lomnici Zoltán, az Embe­ri Méltóság Tanácsának elnö­ke elmondta, az eseménysoro­zat elsődleges célja a nemzeti önbecsülés erősítése, hiszen a történelemnek fontos szere­pe van egy olyan nemzet meg­maradásában, amelynek szá­mos közössége az ország ha­tárain kívül rekedt. Elmond­ta, a Szent István 2025 prog­ramsorozat fővédnökségét Böjté Csaba ferences szerze­tes vállalta el. Lomnici ko­rábban hangsúlyozta, hogy a kapcsolatok javítását szolgál­hatja a környező országokkal, hogy a szlovákok és a horvá­­tok is szent királyukként tisz­telik Istvánt, ráadásul az ál­lamalapítót a keleti és a nyu­gati kereszténység egyaránt szentként tiszteli. Vízkelety Mariann, a Ma­gyar Polgári Együttműkö­dés Egyesület elnöke közölte, Szent István államszervező te­vékenysége az akkori kor kihí­vásaira adott stratégiai válasz volt. Ma is hasonló kihívások állnak a nemzet előtt: a fő kér­dés most is a magyarság meg­maradása - figyelmeztetett. A programsorozat minden évének saját tematikája lesz, amely Szent István örökségé­nek egy-egy elemére irányít­ja a figyelmet. A rendezvény­­sorozat első tudományos kon­ferenciáit áprilisban Diósgyőr­ben és Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tartják. BDA Kulturális turizmus segítsé­gével lehelnek életet az ár­ván maradt dél-erdélyi ma­gyar templomokba. A Teleki László Alapítvány és az er­délyi reformátusok összefo­gása sok művészettörténe­ti jelentőséggel bíró épüle­tet érint. Balázs D. Attila attila.d.balazs@mediaworks.hu MŰBNLÉKVÉDELEM Dél-Erdély tele van szebbnél szebb ma­gyar műemlék templommal, amelyeket a román állam min­den lelkiismeret-furdalás nél­kül hagyna összeomlani. Ez persze nem csoda, hiszen a térségben a 19. században kez­dett fogyatkozni a magyarság, miután az 1848-49-es forra­dalom és szabadságharc ide­jén Avram láncú román hadai szabályos mészárlásokat ren­deztek a magyarlakta telepü­léseken. Hogy az ősrégi magyar templomok ne pusztuljanak el, ahhoz a magyar állam is hoz­zájárult. Ám a puszta restau­rálás önmagában nem jelenti azt, hogy újból megtelik élet­tel egy templom. Erre talált ki egy ígéretes projektet a Teleki László Alapítvány és a térség református egyháza. A szóban forgó terv nem más, mint a Templomút első, dél-erdélyi projektje, ami ta­vasz végére már el is készül­het. A Teleki László Alapítvány égisze'alatt készülő mobiltele­fonos applikáció és a hozzá kapcsolódó honlap segítséget nyújt majd a térségbe utazó ér­deklődőknek, hogy megismer­hessék a sokszor már gyüleke­zet nélküli, magyar kormány­zati támogatással felújított, ér­tékes építészeti emlékeket. Mindemellett tippeket, és ötle­teket is adnak a közelben talál­ható szálláshelyek, étkezési le­hetőségek, más fontos látniva­lók egybegyűjtésével. A terv célja, hogy ne csak be­vonja a turisztikai körforgásba a sok esetben közösség nélkül maradt értékes Fehér és Hu­­nyad megyei műemlékeket, hanem felújításuk után egyfaj­ta „felügyeletet” is biztosítson számukra. Akció a szórványban Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója az Erdélyi Naplónak elmond­ta, a műemlék-felújításoknál, így az általuk szervezett fel­újításoknál is rendre felvető­dő kérdés, hogyan lehet meg­oldani a restaurált épület kar­bantartását, gondozását. Ez határon túl elsősorban a szór­ványban aktuális kérdés, ahol az adott épületet, templomot gyakran már nem használ­ják. A Templomút egyik leg­fontosabb célja - amellett, hogy ezeket a rendkívüli ér­tékeket bekapcsoljuk a turiz­mus vérkeringésébe, és meg­mutassuk minél több érdeklő­dőnek -, hogy az útvonalban szereplő épületek használat­ban legyenek. Legyen ott egy gondnok, vagy egy az épületet rendszeresen kinyitó, megné­ző ember, aki látja, ha félre­csúszik egy cserép, vagy bár­milyen probléma vetődik fel - részletezte Diószegi. A dél-erdélyi projekt­be a tervek szerint bekap­csolódik római katolikus egyháza révén Nagyág, re­formátus temploma revén Kéménd, Marosszentimre, Tövis, Boroskrakkó, Magyarigen, Sárd, Alvinc. Később talán bekapcsolják Bethlenszentmiklóst is, ahol tavaly égett le az unitárius templom tornya. Ezek a Fe­hér és Hunyad megyei emlé­kek nagyrészt, helyi magyar közösség híján, használaton kívül állnak. A Templomútba kapcsolásukkal reményeink szerint megoldható, hogy fo­lyamatosan szem előtt legye­nek, figyeljenek rájuk - hang­súlyozta a terv egyik nem tit­kolt célját az igazgató. Az em­lített templomok nagy részét - a magyar kormány által in­dított Rómer Flóris-terv kere­tében - az alapítvány egye­dül vagy másokkal együtt­működve már felújította. Ha­marosan a nagyági római ka­tolikus istenháza is teljesen elkészül, de Kéménden még javában zajlanak a munkála­tok, ám idén várhatóan ez is kész lesz - ismertette a fenn­álló bíztató helyzetet Diósze­gi László. Miután a templomokba va­ló bejutás megszerveződik, valamint a műemlékek nép­szerűsítését szolgáló inter­netes felületeid létrejönnék, erős kampány indul. - Ké­szülünk együttműködni isko­lai közösségekkel, egyházak­kal, a gyulafehérvári esperes­sel, Gudor Botonddal, aki szá­mos környékbeli felújítás mo­torja, megbízható együttmű­ködő partnerünk - részletezte az igazgató, aki elárulta, hogy felveszik a kapcsolatot a tér­ségre specializálódott utazási irodákkal is. Szerencsés találkozásnak vagyunk tanúi több kisebb kö­zösségben is szolgáló pap sze­rint is - jelezte a projekt vonat­kozásában Gudor Botond nagy­­enyedi református esperes. A Gyulafehérvár és a környék­beli szórvány lelkésze szerint ugyanis az alapítvány által felügyelt-támogatott felújítá­sok kiegészítik az Erdélyi Re­formátus Egyház által kezde­ményezett templomfelújításo­kat a térségben, de mindez ösz­­szekapcsolódik azzal a munká­val is, amit a civil szféra - nem­csak a magyar, hanem furcsa mód a román is - vállal egy­­egy pusztuló műemlék esetén. Nem partizánakció: közösségvállalás Felmértük annak a lehetősé­gét, hogy miként értékesíthe­tő, óvható és tartható meg egy­­egy jelentős templom olyan kö­rülmények között, hogy a kö­zösség hiánya, az emberi ha­nyagság és néha a rosszindu­lat is kárt okoz - vázolta az el­ső lépéseket az esperes. Ezek olyan épületek, amelyeket mindenképp meg kell mente­ni. Ott a nagy kérdés: kell-e vagy sem, ha nincs közösség? Nem azért kell, hogy a vitát to­­vábbgerjesszük, hanem azért, mert az épületek népünknek, az európai kultúrának, a mű­vészettörténetnek a kézlenyo­matai itt, Erdély­ben - hangsúlyoz­ta. Nekem ez min­­• dig fontos szem­pont volt, sok más embernek is, és re­mélem, egyre több­nek lesz - utalt vissza a kezdeti motivációra Gudor Botond, aki szerint egyre többen jönnek rá arra, hogy a műemlékvédelem nem csupán „partizánharco­sok” feladata, még csak kizá­rólag a szakmáé sem, hanem közösségi vállalás. Az esperes példaként em­lítette, hogy Alvincen az ön­kéntes munkának, civil fele­lősségvállalásnak meg is lett a gyümölcse, mert ott sikerült megtölteni élettel egy olyan templomot, ahol sem ajtó, sem ablak, sem szószék, sem pad­lózat nem volt. A szóban for­gó 13. századi eredetű refor­mátus templomot a közösség már használja, mindez pél­daértékű a közösség megúju­lása szempontjából - mondta az esperes, elújságolva, hogy nemrég vezették be a villany­áramot, és egy magáncég ado­mányából a műemlék megvi­lágítása is megvalósul. Meg vagyok győződve, hogy ak­kor tartható meg egy műem­lék, ha programot építünk kö­réje. És olyan - akár műemlé­kekhez, akár személyiségek­hez köthető - kulturális tu­rizmus alakul ki, amely a köz­tudatban tartja az illető temp­lomot” - hangsúlyozta a ma­gyar szórványban végzett ál­dozatos munkája elismerése­ként Czelder Márton-díjjal is kitüntetett pap. A Székelyföld nem minden Gudor szerint sosem lehet tudni, hogy egy-egy temp­lom mikor kel életre, ahogy ez Magyarigenben is történt. Itt senki nem fogadott volna az egyre öregedő magyar közös­ség megmaradására, mégis si­került. Projekteket gondoltak ki, ami­nek hatására kiköl­töztek fiatalok és gyökeret eresztet­tek itt, mivel meg­élhetési, lakhatá­si lehetőséget ajánlottak szá­mukra. Erre a fordított urbani­záció, a kertvárosok kiépülése is jó hatással volt. Gyulafehér­vár környéke vonzerőt jelent a városból menekülők számára, magyarok is sokan kiköltöz­tek a környező falvakba, míg mások külföldről jöttek visz­­sza. Most használják, óvják a templomot - hangoztatta. Az esperes további tenniva­lóként említette, hogy a dél-er­délyi műemlékek nagyrészt mai napig ismeretlenek, illetve az infrastruktúra is fejletlen. Sok-sok értékünk van, amiről keveset tudunk. Az észak-er­délyi régió magyar szempont­ból lakottabb, és a magyar­­országi turisták is többnyire Nagyvárad, Kalotaszeg, Ko­lozsvár érintésével veszik az irányt Székelyföldre - muta­tott rá térsége hátrányos hely­zetére. Úgy vélte, ezen a hely­zeten a hamarosan elkészülő autópálya, illetve a további fel­újítások változtathatnak. Diószegi László alapítványa megoldaná a műemlékek felügyeletét Újra élet költözhet az ősi épületekbe

Next

/
Oldalképek
Tartalom