Heves Megyei Hírlap, 2018. július (29. évfolyam, 151-176. szám)

2018-07-14 / 162. szám

2 MMTini' helyőrség I /------------71-------­laror SZŐRÖS KŐ A huszonkettedik évfolyamába lé­pett, negyedévente megjelenő Sző­rös Kő irodalmi, művészeti és kri­tikai folyóirat több szerkesztőségi átalakuláson, formaváltáson ment át az évek folyamán. A kilencvenes években az egyetemisták, főiskolá­sok lapjaként vált ismertté. Címét az alapító fiatalok (Csehy Zoltán, Juhász Katalin, Polgár Anikó, Né­meth Zoltán) Bettes István 1990- ben publikált verséből vették, melynek címe: A józan ész győze­delmeskedik. Az első számokban szerepelt az idézet is: „Szőrös kő szundikál többé aligha ébred nem éber nem ember - egyszerű szőrös kő... Szőrös kő szundikál.” Az első években a folyóirat még csak pályakezdők írásait publikál­ta. Juhász Katalin, majd később Haraszti Mária főszerkesztősége idején nyitott a lap nemcsak a felvi­déki idősebb nemzedék felé, hanem erdélyi, vajdasági és magyarországi ismert és induló írók felé is. A szép kivitelű, gazdagon illuszt­rált, pályakezdő és neves képzőmű­vészeket is rendszeresen bemutató fórum nemcsak Szlovákiában, ha­nem az egész Kárpát-medencében ismert és mértékadó orgánummá vált az ezredfordulóra, széles körű és elmélyült műhelymunkát te­remtett a pályakezdő szerzőknek. Kedvelt és keresett lapja lett a fiatal irodalmároknak és olvasóknak is. A kiadó a lap folyamatos megjelen­tetésén túl a pályakezdők szakmai felkészítését, kötethez segítését is feladatának tartja. A Start Köny­vek sorozatban megjelenhettek a legtehetségesebb alkotók, közülük többen nyertek el rangos irodalmi díjakat. Balázs F. Attila Könczey Elemér karikatúrája SZÖVEG NÉLKÜL H. Nagy Péter főszerkesztő to­vább gazdagította a lap szellemisé­gét, megőrizve a hagyományokat is. így ír a Szőrös Kőről: „Mivel a folyóirat a szélesebb olvasókö­zönséghez is eljut (Pozsonytól Bu­dapesten át Kolozsvárig), a szer­kesztői kihívás abban van, hogy mennyiben sikerül eleget tenni e többrétegű elvárásnak. Ennek fé­nyében egészült ki az eddigi lap­szerkezet további blokkokkal: a megmaradó Startkő és Kő kövön rovatok mellé (mely utóbbi esszé­ket, kritikákat és tanulmányokat tartalmaz, az előbbi pályakezdő alkotók műveit közli) felzárkózott egy, a színházi életet nyomon kö­vető rovat (Kőszínház címmel) és egy olyan vissza-visszatérő rovat, mely a Szőr mentén nevet kapta. Ebben olyan írások szerepelnek, melyek kitekintenek az irodalom és a művészetek külterületei felé, illetve olyanok, melyek egyfajta tudománynépszerűsítő szerepet tölthetnek be. A cserélődő-váltako­­zó blokkok mellett interjúknak és vitáknak is helyet biztosítunk (Kő­vendég, ill. Szőrözés című rovatok), hiszen ezek általában előbbre len­dítik az adott tárgyról való gon­dolkodást. Voltak és lesznek termé­szetesen a Szőrös Kőnek tematikus számai is (pl. 2007-ben: Kassák, Stúdió érté), melyekben egy-egy alkotó vagy probléma alaposabb, több szempontú körüljárására nyílik lehetőség (Szőrelágazás című blokkok).” Jelenleg Z. Németh István, Turczi István és Halmosi Sándor segíti a főszerkesztő, Balázs F. At­tila munkáját. A lap struktúrája ekképpen módosult: a Mérföldkő műfordításokat közöl, bemutatva a kortárs világirodalom nagyjait, az Ékkőben a magyar irodalom ismert szerzői jelentkeznek, a Startkő a hagyományokhoz híven a pályakezdők rovata, és végül a Kőtörő kritikát, tanulmányokat közöl. A számokat egy-egy kép­zőművész illusztrálja. A folyóirat­nak online változata is megjele­nik. olvasol tarca BUKTA S. PALINAK Petra volt a lány, s azon a nyáron érettségizett a Maros partján elterült háromnemzetiségű kisvárosban. Középiskolai éveiben a nagy­mamájánál lakott a város szélén egy kicsi, kertes házban. Jól érezte magát ott, per­sze. Kedvelte a helyet nagyon, mert csak a nagymama szigora alatt állt. Az a szigor pe­dig olyan volt, hogy ha moziba akart men­ni Petra, oda mehetett. Ha táncolni akart egyet a kisváros szombat esti báljában, táncolhatott. Ha ki akarta festeni magát, megtehette. Ha sétálni volt kedve a főtéren az osztálytársnőivel, sétálhatott. Barátnőket vihetett a nagyi házába, udvarába, kertjébe. Cseveghetett, dalolászhatott velük. Fiúkat ellenben nem hívhatott meg. A nagyi tud­tával nem is udvaroltathatott. Az, hogy már kiszemelte őt magának S. Pali, a hegyvidéki srác, hogy tudomására hozta szimpátiáját, és hogy Petrának is tetszett a legény, az más tál fuszulyka volt. Azon a nyáron a Somló alatti egyik apró faluban, a nagynénjénél, az idős kertész­­mérnökné asszonynál töltött el Petra né­hány napot. Ott nem volt bál, nem volt mozi, nem volt sétatér, ott csend volt. Ember nem, csak lélek, csak nyugtató zajtalanság járt az utcán. Szokatlan volt, jó tapasztalat. Hogy a nagynéni főztjeiről ne is beszéljünk! Hogy szót se szóljunk a töltött káposztájáról, a miccseiről, a padlizsánkrémjéről, a diós da­rázsfészkeiről, a kocsonyájáról! Hogy el ne felejtsük az árnyékos gyümölcsösét a kert­ben, a málnását, a szedresét, az epresét, a szőlősét, s a szőlős végében a vegyest: a fe­nyő és nyírfa ligetét. A tréfái meg, hát azok voltak igazán felejthetetlenek. Egyszer, mi­dőn Petra éppen a nyári pavilonban olva­sott egy szerelmes, romantikus regényt, a konyha ajtajában kiáltotta el magát az idős kertészmérnökné asszony. Telefon! Valami S. Pali keres téged. Felpattant, s futott Petra a konyhába. A telefont a füléhez kapta, s hát nem S. Pali, hanem az idős kertészmérnök szólalt meg a készülékben, ő kedveseme­­zett úgy, hogy attól nevettek mindhárman egy jót. Egyik nap, úgy délután négy óra tájt, a li­getbe ment a lány a nagynénjével napozni, ol­vasni. Plédeket vittek magukkal. Ám ott volt a kertészmémökék házassági évfordulójára készíttetett fapad is a fenyők alatt. Megáll­tak előtte. Megvizsgálták. Petra megtanulta megkülönböztetni a faragványokon a férfivi­rágot a nőitől. Aztán ráhuppant a két hölgy a padra. Egyiknek egy Jókai, a másiknak egy Móricz volt a kezében, de még egyikük se nyitotta ki a könyvet. A nagynéni mesélni kezdett, a lány hallgatni. Ez a liget is zöldsé­ges volt évekkel ezelőtt, kezdte a nagynéni, aztán folytatta. Törökbúza, fuszulyka, pityó­ka, napraforgó volt benne. Kapáltuk, gyom­láltuk, öntöztük az öreggel ezt is egy pár évig, addig, amíg bírtuk, amíg azt nem éreztük, hogy sok, és nincs tovább. Akkor határoztuk el, hogy ligetesítjük, s nem szántatunk többet ezen a területen. Csemetéket hordott haza az öreg innen valahonnan a vadonból. Nyírfát, fenyőfát. Elültettük, locsoltuk, dajkálgattuk őket egészen addig, amíg ekkorára nőttek. Szépek, ugye, húgom? Nyugtatóak, ugye? Ezeket a szegélyező bolond nagy köveket is innen valahonnan a vadonból hordta haza az öreg hol autóval, hol biciklivel. Én rendez­tem sorba valamennyit. Aztán én ültettem virágokat is mindenfelé. Szeretek, vágyok ide kijönni, és amikor csak tudok, jövök. Olyan­kor leülök erre a padra, és megnyugszom. Leülök, s ha egyedül vagyok, hangosan mon­dom azt, hogy Istenem, köszönöm. Hallgatta Petra a nagynénjét, s mialatt hallgatta, azt érezte, hogy nem csupán sugarakat küld a nap a ligetbe, hanem ünnepet is. Hanyatt feküdtek a zöld fűre terített plé­deken. Felkönyököltek a nyitott könyvek előtt. Olvastak. Magával ragadt^ a könyv a hölgyek figyelmét egy időre. Nemsokára Réthy István azonban el kellett engedniük, mert meg­fájdult a könyökük. És mert fácán röppent fel a liget fagyaljai közül rikácsolva. Job­ban rikácsolt szegény madár, mint ahogyan repült. A hölgyek utánanéztek, követték, amíg követhették, megfordultak, és hanyatt feküdtek. Úgy azonban nem olvashattak, mért a szemükbe folyt a nap. Csukott szem­mel, hanyatt fekve mit tehettek? Napoz­tak. Negyedórán, húsz percen át élvezték a napsütést. Semmire se gondoltak komo­lyabban, nem elevenítettek fel közeli vagy távolabbi emlékeket. Jókat se, rosszakat se. Egyszer aztán a kertészmérnökné asszony Petra felé fordult. Egy ideig csak nézegette a lányt, csak nézegette, majd megszólalt. Mi az a púp ott a köldöködtől kicsit lennebb? - ezt kérdezte. Az a hasam, kedves néni­kém, mondta Petra. Mosolygott, de nem fordult a nagynénje felé. Na, és az a másik púp a hasadtól lennebb, az mi? - huncut­­kodott az idős kertészmérnökné asszony. Petra vette az adást, de nem izgett-mozgott, hogy tudassa. Várt egy pillanatot, s azalatt felkészült a saját huncutkodására. Az a púp egy bukta S. Palinak egész életére, és még továbbra, ha nem vesz feleségül, fordult szavaival a nagynénje felé Petra, hogy aztán úgy kacagjanak, ahogy azt tanítani kellene. Kfc’TG KÁRPÁT*MEDENCÉI TEMETSÉ000N00ZŰ NONPROFIT KFT. naiiEiciaaiiBHl ■aaaaaaaana Főszerkesztő: Demeter Szilárd • Szerkesztőség: Bonczidai Éva, Farkas Welimann Endre, Nagy Koppány Zsolt, Orbán János Dénes, Pál Dániel Levente, Szente Anita, Zalán Tibor • Karikatúra Könczey Elemér • Tördelés, grafikai szerkesztés: Leczo Bence, Mohácsi László Árpád • Olvasószerkesztés, korrektúra: Farkas Orsolya, Kis Petronella, Nódai László • Készült a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség íróakadémia programja gondozásában. A melléklet támogatója: Emberi Erőforrások Minisztériuma IRODALMI KULTURÁLIS MELLÉKLET E mail: szerkesztosega kmtg.hu, postacím: 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., III. emelet 21. 2018. július |

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom